Sunrise

1. RÉSZ

Bárcsak meg se születtél volna!
Csak a pénz megy rád, haszontalan vagy!
Még a jegyeid sem jók!
Bárcsak halott lennél!
Lehet tényleg bele kellett volna lökjelek a szakadékba, akkor talán nem élnél!

-Huh? -Riadtam fel az álmomból
Megint egy rémálom...ez már a harmadik ezen a héten. Csak egy nyugott alvást szeretnék kérni, de ez se lehetséges.
Visszahunytam fáradt szemeim, de már késő volt. Egy óra és kelnem kell, hogy menjek az iskolába. Bámultam a falat, és vártam, hogy megszólalljon az ébresztő.
A szemeim pár perc után lecsukódtak.
A hangos zajra keltem, ami jelezte, hogy ideje készülödnom. Ez az egy óra olyan volt, mintha csak egy pillantás lett volna.
-Hááah...-ásítottam fel
-Irány az unalmas iskola...
Kikeltem az ágyból, majd pár lépés után kezdődött a szédülés és a sötétség. Ilyen mindig történik, ha gyorsan kelek fel valahonnan. Nekitámasztottam a kezem a falnak, és vártam, hogy elmúljon. Nem kellett sokat álldogálnom, hamar elmúlt.
Elkezdtem készülődni, ettem egy falatot is, viszont a reggeli kávé nem maradhatott el. Kellett, hogy kibírjam a nap végéig.
Kimentem a konyhába és elkezdtem csinálni.
Nemsokára kész is lett, leültem az asztalhoz és elszürcsölgettem a koffeines italomat.
Miután megittam, elindultam a szekrényemhez és kiválaszottam a ruháimat, majd felöltöztem.
Elmentem fogat mosni is, meg az arcomba locsoltam egy adag vizet, hogy jobban felébredjek.
Mikor elkészültem elindultam a suliba. Csendes, nyugis volt az utca, nem sokan járnak ilyen korán az utcán. Kb. 30 perc séta volt az iskoláig így gyalog jártam be.

Meg is érkeztem a hatalmas épület elé. Beléptem az ajtón majd elindultam a 11/B osztàly fele, hiszen oda tartozom.
Bementem, mindenki felnézett, hogy ki jött be, majd utána tovább bámulták a telefonjukat, de ezt mindenkinél így csinálják.
Hátramentem a kis sarkomhoz, majd leültem a székre és a telefonomhoz nyúltam.
Kamerába megnéztem, hogy milyen állapotba vagyok. Beletúrtam fekete hajamba, hogy megigazítsam.

Elkezdődött az első óra. Bejött a tanár, de egy vendéget is hozott magával.
-Jó reggelt gyerekek. Új tanuló érkezett hozzánk, fogadjátok sok szeretettel. -mondta a tanár
-Kicsit mutatkozz be kérlek! -szólitotta fel
-Jin Haruma vagyok. -közölte mély hangján
Nem nagyon érdekelt, de megnéztem közelebbről is, hogy hogy néz ki.
Sötét haja volt, magas. Tetszett a stilusa is.
Olyan menő srácnak nézett ki.
A telefonomat bámultam megint, mikor a tanár újra beszélni kezdett.
-Nem vagy nagyon bőbeszédű...na mindegy. Ott hátul van egy hely Ren mellet oda leülhetsz. -mutogatott a tanár
A szemeim kikerekedtek, majd felnéztem a telefon bámulásból, és láttam ahogy Jin közeledik.
Ennyi volt, a kis sarkomnak annyi, más is fog ülni itt. Mindegy...
A fiú helyet foglalt majd köszönt egy "szia"-val. Én csak legyintettem egyet, majd tovább néztem a telefonom.
A tanár magyarázni kezdett de én gondolkozni kezdtem, így teljesen elbambultam.
Elkezdtem rosszul érezni magamat, rádöltem a padra. A srác furán nézett rám.
-Minden re...-próbált kérdezni valamit de ekkkor a földre dőltem..
-R...Ren?! -kiáltott fel Jin