Sunrise

5. RÉSZ

-Hmmmhmm...-kezdtem el kinyitni a szemeimet
Homályos volt, pàrszor visszacsuktam a szemeim, de végül teljesen nyitva maradtak a pislogáson kivűl.
Sötét volt, valószínű már este.
Arra számítottam, hogy megint Jin ágyában találom magam. Volt egy kis önbizalmam ez iránt, de ez nem így történt.
Az úton feküdtem még mindig, egy kocsit se láttam arra fele jönni, de tisztán emlékszek, hogy amikor kidőltem, akkor több autó is ment.
Rápillanottam a telefonomra, az idő 21:06-ot mutatott. Nem tudom, hogy miért voltam sokáig beájulva...
-Elég késő van...biztos azért ilyen nagy a csend. -gondolkodtam el
Felkeltem a betonról, kicsit egyensúlyvesztésben részesültem, de utána elindultam haza.
Már nyugalom volt az utcákon. Ilyen este nem szoktam nagyon kint jàrni, így aggódtam picit magam miatt.
A lámpák még villogtak az éjszakai fényben, amitől jobban éreztem a környezetem.
Már mindjárt hazaérek, nincs sok. Gyerünk, gyerünk szedjük a lábunkat.
Ezek gondolataim közben, hangokat hallottam. Ugyanolyan élőlényeket, mint ami én vagyok.
-Hahahaaaa!! Adjál méég! -nevetett fel valaki
-Jó jó! Te is kérsz Rai? -kérdezte a másik
-Öntsd csak! -válaszolt
De jó, hogy arra vannak, amerre lakok...Őszintén teljesen el akarom őket kerülni, de ez lehetetlen, ha haza akarok érni...Jin segíts!!!
Ha gyorsan átmegyek mellettük, akkor nem keltek nagy figyelemfelkeltést feléjük.
Ahogy láttam, hárman vannak, és eléggé ittasak szerintem.
Felvettem a lépést gyorsabbra, majd közelebb kezdtem menni hozzájuk, de minél messzebb, amennyire csak tudtam.
Ennek ellenére, túl kíváncsiak voltak felém.
-Heló helóó! Hát te? Ilyen későn egyedül? Hahahaha...gyere ugorj be hozzánk egy kis italra!! -kiáltott fel az egyik részeg
A többi kettő csak nevetett, és mondogatták, hogy menjek oda.
Próbáltam kizárni mindent, és csak menni a házamhoz. Csak le akarok feküdni a pihe-puha ágyamra...
Ekkor egy szék hangos nyikorgását hallottam, majd lépéseket, amik egyre jobban közeledtek felém.
Lefagytam, megálltam egy helyben. Egy magas, izmos, és majom fejű ,,férfi" jött felém.
Megragadta az alkaromat, és húzni kezdett.
Rögtön sikerült észhez kapnom.
-Engedj el! -rángatózva kiabáltam
Ő nem beszélt, csak vitt. Max nevetni lehetett hallani.
-Azt mondtam, hogy eressz el! -azzal a lendülettel kirángadtam a kirángadtam a karomat, és a gyenge pontjába rúgtam.
-Áááúúúú -ordított fel a csened utcán
Felkaptam a fejem, és elkezdtem futni, nem a lakásom fele, csak el, messzire.
Hátranéztem, de közbe a lábaim mentek gyorsan. Visszanéztem, de abban a pillanatban valaminek nekimentem. Nem tudom minek, de kemény volt. Nem láttam, csak egy fél pillanat volt, de újra becsukódott a szemem.

-Huh? -nyitottam ki a látószerveim
Egy hideg helyen találtam magam, nem volt már utcai lámpafény, csak a sötétség.
-Mégis hol vagyok? -mondtam ki halkan
Ne...ne...neeee...talán...utolért a majomfejű..és elrabolt?!
Hát ez nem jó, rohadtul nem jó.
Ha ő volt az, biztos hogy vissza fogom kapni.
Ki kell jutnom innen, de nagyon gyorsan
Harumaaa!!! Ments ki inenn!!
Jó..jó..egyedül kell megoldanom a problémát tudom, nem mindig hagyazkothatok más emberre.
Miközben ezeken a gondolatokon járt az eszem, észrevettem, hogy a kezeim ki vannak hátra erősen kötve.
-Huh?
Najó...biztos, hogy elraboltak, vagy valami.
Aaah faszomba, istenem! Csak egy nyugodt alvást szeretnék az àgyamban, ennyit kérek.
Megpróbáltam kioldani a kezemet, de nagyon erős volt megcsomózva.
Hogy lehetek ennyire szerencsétlen? Hogy?! Miért mindig velem történik baj? Miért?! Miért mindig én jàrok rosszul...mi..miért?!
Sírni kezdtem. A könnyeim csurogtak ki fáradt szemeimből. Ellazítottam az izmaimat, és vártam, hogy eljöjjön értem a vég.
De ehelyett nyikorgást hallottam, és egy aprócska fény bejött, de nem sokáig.
Majd egy lámpa kapcsolódott fel.
Kinyitottam a szememet, és három férfit láttam magam előtt. Ugyan azokat, akikkel nemrég találkoztam.
-Most megkeserűlsz az előbbi produkciódért. Nagyon fájt! -szólalt meg először a majomfejű
Mellette volt még egy patkány kinézetű, és egy  zsiráf is. (magas volt nagyon)
A patkány elővett egy kést. A magas ember csak nézett.
-Hé hé...nem kell kés, amiért belerúgtam oda...elég ha visszarúgsz, tényleg...hehe...-aggódóan próbáltam segíteni a helyzeten
-Nem te vagy a főnök! Azt csinálok, amit akarok. Amúgy se tudsz te semmit rólunk!  -közölte a patkány
Nyeltem egy mélyet, és elfogadtam a sorsomat, nekem már úgyis mindegy.
Közeledett a szúróeszközzel, én behunytam a szemeimet. Mögém állt, a kezeimhez.
Egy erős fájdalmat éreztem a karomnál, de csöndben maradtam, magamban viszont ordítottam.
Oldalra fordítottam a fejem, és láttam, hogy egy kisebb vértócsa keletkezik mellettem.
A szemeim kikerekedtek, de nem tudtam mit kezdeni, annyin kívűl, hogy a lábaimmal kapálózok.
Végűl megszólaltam.
-Elég, elég!...-kiáltottam fel
-Majd azt én tudom, hogy mikor elég! -felelte és még jobban beleszúrt
-Elég...el...
És kidőltem. A vérveszteség, vagy az álítólagos betegség miatt.
De szerintem a vérveszteség miatt volt.
-Ha ha!! Eddig bírta? Gyenge ám az immunrendszere -szólalt meg a majom nevetve
Még hallottam egy nagyon halk ajtónyikorgást, és utána végleg elcsendesült minden...