Sunrise

8. Rész

Most mit csináljak? Nem akarom felkelteni...
Továbbra is a plafont bámultam mozdulatlanul, hogy véletlen se ébredjen fel.
Hallottam azt a halk kis szuszogását, nem bírtam ki, hogy ne fordítanám oda a fejemet, így megtettem.
-Most látom először így...Olyan cukin alszik...-mosolyodtam el, majd realizáltam, hogy ezt hangosan mondtam ki
Bazdmeg...
Vártam egy kicsit, de továbbra is aludt, aminek örültem.
Nyeltem egy nagyot, majd újra erőt vettem, és megpróbáltam felkelni.
Mostmàr nem húzott vissza semmi sem, így sikerült halkan kikelnem az ágyból.
-Huuuh...-sóhajtottam fel majd elmentem a fürdőbe
*Jin mindeközbe elmosolyodik*

Megmostam a fejemet, hogy jobban felébredjek.
Valahogy jobban érzem magamat, mint tegnap este.
Fogmosásom közbe furcsáltam valamit...
Végignéztem magamon.
A..a ruhàm?!
Nem utcai ruhában voltam, hanem pizsomába.
Aki pedig átöltöztetett, az Jin volt.
Oké..annyira nem lehetett gáz...felejtsük is el.
Mély levegőt vettem, majd folytattam a fogmosást.
Mikor kész lettem, kisétáltam, Jin még mindig az àgyon feküdt.
Remélem nem kapta el a betegségem...
Őt bámultam, mikor mozdulni kezdett.
Egy kicsit megrezzentem.
Felemelte a fejét majd felült, én még mindig ott álltam.
-Uhm...jó...jó reggelt? -makoktam ki
-Jó reggelt -mosolyodott el
-Hogy érzed magad? Jobban vagy? -kérdezte
-Igen, talán jól esne egy kis friss levegő is.
Kikelt az ágyból, majd közelebb jött.
-Remélem nem baj, hogy itt aludtam...de nem akartad, hogy elmenjek. -kuncogott fel
-Nem, nem nem, nem baj...-pirultam el kicsit
-Én meg bocsi, hogy tegnap este nem jutottunk el sehova...most bepótólhatjuk.
-Oké!
Elindultam valami jó kis ruhát felvenni, közbe Jin is öltözött. Megcsináltuk a hajunkat is.
-Kérsz kávét? -kérdeztem miután kész lettem
-Ha nem okoz gondot neked, akkor szívesen elfogadok.
-Dehogy okoz, és oké, csinálom is! -kiáltottam fel
Nekiálltam a koffeines italnak, mellé kekszet szedtem ki egy tànyérba.
Mikor elkészült, leraktam őket az asztalra.
-Kész van, jöhetsz. -mondtam
Jin odajött, majd helyet is foglalt.
Ettünk, ittunk.
Összedörzsölte a kezét, majd hirtelen a homlokomhoz tette.
A szokásos elvörösödés nem maradt el.
-Hmm...úgy tűnik már nincs lázad szerencsére!
-Az..az jó! -böktem ki

-Akkor indulhatunk? -cipővel a lábamon,  dzsekivel a hátamon kérdeztem meg Jin-t
-Mehetünk.
Kiléptünk az ajtón, majd bezártam az ajtót.
Lementünk a lépcsőn, majd kimentünk.
-Milyen szèp az idő...-mondtam miközbe egy kis szellő fújta meg a hajam
-Igen, igen...-mosolyodott el Jin
Sétálni kezdtünk, de nem tudtuk merre, csak úgy mentünk.
A nap sütött, kellemes szellő járta az utcákat.
Szorosan egymás mellett haladtunk, mintha együtt lennénk...
Felkaptam a fejemet.
Miért is gondolkodok ilyenen?!
Jin rámnézett de utána újra az utat figyelte.

Mentünk, mentünk, míg nem pár ismerős alakot láttam meg.
Nem tudom, honnan voltak ilyen ismerősök, de valahonnan biztos.
Kicsit ijedt voltam ahogy egyre közelebb értünk.
Jin érzett valamit rajtam, hogy valami nem okés, de ekkor már késő volt.

-Reeen! Hát te vagy az? Milyen rég nem láttunk! -nevetett fel az egyik
Közelebb érve, tudtam kik ők.
Soha nem akartam őket többet látni.
És pont most. Pont Jin-nel.
Talán màr elfelejtették.
Még általános iskolába volt...nem lesz baj.
A szívem csak vert, egyre gyorsabban.
-Sziaztok...-köszöntem oda
-Rám ismersz? Kaito vagyok, tudod, még általánosból. -szólalt meg, aki az előbb megszólított
-Igen...
Jin csak állt, meg se tudott szólalni, nem ismerte a helyzetet.
Kaito végignézett Jin-en.
-Hmm...szóval felszedtél egy palit? Akkor nem hazudtàl általánosba, hogy me-... -szólalt meg Kaito, de akkor a kezemet a szája elé tettem.
-Fogd be...-suttogtam neki
Jin szemei kissé kikerekedtek, szóhoz sem jutott.
Baszki, baszki...nekem annyi, itt és most.
Elvettem a kezemet, majd Kaito egy kicsit köhögött.
-Jólvan jólvan...Mi az? Nem tudja, hogy meleg vagy? -kérdezte. De ekkor màr nem sikerült a szája elé tennem a kezem. Kimondta. Jin előtt.
Összerezzentem, a szívem gyorsabban vert mint valaha.
-Szóval nem...mostmár tudja! -nevetett Kaito
-Elég...-könnyek potyogtak a szememből
Jin meglepődött, de nyugodtan látszott, még.
Ez megtört.
-Talán bajod van azzal, hogy a fiúkhoz vonzódik? -kérdezte felemelt hangon
-Na, megszólalt a nagyobbik is. -nevetett Kaito, és a körülötte lévő volt osztàlytársaim
Jin közelebb lépett, de ekkor a földre estem.
A világ elsötétült, újra.

*Jin szemszöge*

-Veletek még később elszámolok! -kiáltottam fel, majd felkaptam Ren-t az ölembe és elindultam vele haza.
A zsebébe megkerestem a kulcsát, majd bevittem, és az ágyra fektettem.

*Ren szemszöge*

Lassan nyitottam ki szemeim, Jin-t pillantottam meg először.
A szemeim körül piros volt.
Fàradtnak éreztem magam.
-Jól vagy? -kérdezte aggódóan
-Mhm...-nyögtem ki
-Saj...sajnálom...-makoktam ki
-Mégis mit? -kérdően nézett rám
-Hát...hogy...gondolom, mostmàr...talán még barátok se lehetünk.
-Jajj, ne szórakozz! Semmit se számít, hogy kihez vonzódsz, én itt maradok melletted, mindig. -mosolyodott el
-Köszönöm.
Felültem, majd megöleltük egymást.
-Pihenj még egy kicsit. -mondta halkan
Hallgattam rá, visszadőltem, majd behunytam a szemeim....