Sunrise

10. Rész

*Jin szemszöge*

Úristen?! Mit tettem tegnap este?!...
Ahj bakker...akkora hülye vagyok...
Most már talán szóba se áll velem...főleg, hogy most futott ki...
Utána kell mennem, ha nem akarom, hogy ezzel elrontsak mindent.
Ezzel a lendülettel magamra kaptam egy pólót és egy pulcsit. (gatya màr volt rajta)
Futottam, futottam.
-Ren!! Bocsáss meg kérlek! -kiáltottam amikor még ki sem értem
Amikor már az előtérbe értem, egy lélek se volt ott, de hallottam emberek hangját, valószínűleg a vezető volt, meg gondolom szobákba aludtak.
Az ajtó már nyitva állt, kirohantam, de egy embert sem láttam a közelbe, bárhol is néztem körül.
-Ah...már biztos messze elment...
-Reeeen!!!! Ren!!!! -kiabáltam sokszor, de nem érkezett válasz
-Talán visszament a házába...vagy nem tudom...de valamerre el kell indulnom.
Elindultam Ren lakhelye felé, szinte rohantam.

-Huh..huh...-vettem mély levegőket mikor végre odaértem
Benyitottam, berontottam. Senki sem volt ott, a mini lakás minden zegzugát átnéztem, de sehol senki.
-Merre...merre lehetsz?! -vetődtem le a padlóra

*Ren szemszöge*

Baszki, baszki, baszki...
Itt ülök egy széken, a kezeim hátrakötve, lábaim a székhez közve.
Előttem áll ugyanaz a 3 férfi, akivel már egyszer találkoztam.
A nevüket meg tudtam nagyjából.
Rai Yuma, Koji Soshi, Kuro.
Csak bámulnak, de nem szólalnak meg, meg semmi ilyesmi.
Ahjj...bánom, hogy kiszaladtam...bár..ha nem tettem volna, akkor talán Jint is elkapták volna.
-Mit akartok tőlem? -szólaltam meg végül
-Pénzt, a kártyáid, az adataid, minden jelszód, meg ilyenek. -mondta nyugodt hangon Yuma
-Aha...és ezért kell kikötözni? -néztem kérdően
-Istenem!!! Minek kéne az adataid?! Ne mond, hogy kajak elhitted. -nevetett fel Yuma, vele együtt a többiek is
-Jólvan jólvan nem kell így felkapni a vizet.
-Akkor mégis mi kell tőlem? -kíváncsiskodtam
-Az ott. -mutatott a nyakamban lógó nyakláncomra
-Ez? Csak álmodozz, ezt a mamámtól kaptam, biztos nem adom oda! Ez az egyetlen emlékem róla.
-Látod? Ezért fajulunk erőszakhoz.
-Bementek a boltba, akkor ti is tudtok ilyet venni, de ha kell, veszek. -mosolyogtam
-Nem érted. Ez a nyaklánc....huh?
-Hát ezzel meg mi történt? -kérdezte Kuro
-Nem tudom. -nézett kérdően Soshi
-Kipurcant, de legalább így simán el tudjuk venni az ékszert.
-Igaz! De így nem olyan mókás!! -szomorodott el Kuro
-Harcolni akarsz, vagy mi? -nézett végig Yuma Kuro-n
-Nem így értettem...

*Jin szemszöge*

Végigjártam az utcákat is, de senki sem látta...
Már kezdek aggódni, hogy valami nagy bajba keveredett.
Hmmm....ha visszaemlékezek....az utcán találtam egyszer rá...elég rossz állapotban, de nem beszélt róla nagyon.
Talán el kéne néznem arrafele...

*Ren szemszöge*

-Amúgy ha jobban megnézem, elég szép kis fiúcska is.
-Ja, eladhatnánk a "testét" játékszernek. Sok pénzt kapnánk érte. -kuncogott Yuma
-Majd miután megvan a nyaklánca, akkor eladjuk. -nevettek mindannyian
-Na de mostmár ébredjen feel, mókázni akarooook. -mondta Kuro

-Mhmm...-nyitottam ki szemeim
Felnéztem, még mindig ott voltak. Nem álom volt.
Valószínű megint kidőltem.
Jut eszembe...a pszichológusi időpontomat fix lekéstem...azt se tudom milyen nap van ma..
-Na csak felkeltél! -rúgott egyet a székbe amitől oldalradőltem én is
-A srácokkal kicsit szórakozni akarunk, úgyhogy még a nyakadba hagytuk a nyakláncodat. -nevetett fel Yuma
-Meg kitaláltuk, hogy ha ezt lejátszuk, akkor eladunk jó pénzért...játékszernek. -mosolygott
-De jó...köszi :)
Most úgy éreztem, hogy mindegyiknek lekavarnák egy nagy pofont, de nem tudok.
-Talán még egyéb kérdéseket is feltehetünk...
-Például?
-Ismersz-e egy bizonyos Jin...Jin Haruma nevű férfit?
Huh?! H..
A szemeim tágra nyíltak.
Minek keresnék őt? Mit akarnak vele?...
Nem mondhatok igazat, bármit is csinálnak.
-Nem ismerek.
-Hazudsz! -kiáltott majd a hasamba rúgott
-Sokat hezitáltál, látszott. -mondta Soshi
-Újra megkérdezem. Ismersz-e egy Jin Haruma nevű embert? -ezúttal idegesebb hangon kérdezte
-Mondom...hogy...nem!
Ezzel a lendülettel megint bele rúgott a hasamba.
-Addig kapod, amíg igazat nem mondasz. Sőt, talán már nem csak a hasadra fogod kapni, mehetünk fejre is. -kacsintott kuncogva
-Szóval már nem csak a nyakláncról van szó, hmm?

*Jin szemszöge*

Asszem, hogy ebbe az irányba volt...
Már hívtam telefonon is, de nem vette fel...

Áhh, igen. Ez az az utca, ahol rátaláltam.
Elég kihalt hely...
Ideje mindent átkutatni.

Egy kis idő múlva, találtam is egy fura helyet.
-Az ajtó nyitva van, csak nem bánják ha benézek.
Beléptem, egy elég nagy hely volt.
Több kisebb ajtót pillantottam meg.
-Bemegyek abba! -mutattam rá a jobb szélső oldalira

*Ren szemszöge*

-Na? Nem unod már?! -rúgott mégegyet belém
A hasam, az oldalam, a lábaim már lila kék foltosak voltak, a fejem vérzett.
Lassan már vért köhögtem.
Hhh...? Lépteket hallok...remélem, hogy nem egy náluk is erősebb férfi kívánkozik bejönni.
De remélem, hogy Jin sem az.
-Ki az? -hallották ők is a lépteket
Az ajtó kinyitódott, és valaki besétált.
Felnéztem, ismerős arc volt.
Túlságosan is ismerős, mintha már minden részét láttam volna.
Homályos szemeimmel is felismertem őt.
Jin.
A harc elkezdődött.