Sunrise

14. Rész (tw!)

-Ezzel mit akarsz mondani? -kérdeztem
-Valószínű...hogy...most ő lett az újabb célpont nekik...-mondta aggódóan
-Megyek, várj meg a házban, pár perc. -mondtam majd leraktam a telefont

-Figyelj...-fordultam Shinichi felé -Most mennem kell, sürgős, sajnálom. -mondtam komolyabb hangon
-Ja persze nyugodtan, majd később tali.
-Rendben. -nehezen de mosolyogtam majd szaladtam is

-Itt vagyok!! -kiáltottam Jinnek majd fújtam ki a levegőt párszor
-Ren! -jött oda hozzám -Nem tudom...hogy hova vitték..de...-a hangjába pánikolás hallatszott
-Shh...semmi baj, megtaláljuk...-öleltem át szorosan
-Először nézzük meg, hogy nincs-e ott ahol én legutobb...-próbáltam nyugodtan beszélni
-Mhmm....

Beszálltunk az autóba, majd indultunk is arrafele. Nem volt nagyon messze, de annyira nem emlékeztünk, hogy pontosan hol van az a hely, de nagyjábol tudtuk.
-Most..jobbra!
-Asszem...itt vagyunk....
Mindketten kiszálltunk a kocsiból, majd elindultunk befelé.
Egy nagy raktár szerűség volt, tele büdös dolgokkal.
-Én megnézem erre...-mutattam jobb oldalra
-Rendben...vigyázz..magadra..-mondta Jin aggódóan
Bólintottam, majd elindultam arra az irányba.

*Jin szemszöge*
Elindultam ebbe az irányba.
Körbe körbe néztem, de nem láttam senkit sem, és hangokat se nagyon hallottam.
Talán nincs itt?
Vajon jól van?
Jöttek a kérdések a fejembe, de semelyikre se tudtam válaszolni. Lényeg, hogy jól legyen.

*Ren szemszöge*
Hmm...
Hallok valamit...de...óvatosnak kéne lennem.
Ott egy ajtó...mintha onnan jönne valami hang...
-Benézek a kulcslyukon..-mondtam halkan
Odasétáltam halkan és lassan, majd lehajtottam a fejemet, és benéztem a kulcslyukon.
Nem láttam sokat, de a szemeim kikerekedtek.
A kezemet a számra helyeztem majd visszahátráltam.
Vér, vért láttam.
Körülnéztem, de Jin máshol volt, ugyhogy egyedül voltam.
Egy kis idő után újra erőt vettem magamon, majd újból benéztem.
Vér volt mindenhol, de embert nem láttam, legalábbis olyat aki éppen állt.
A földre nem láttam le, de a hangok is abbamaradtak.
-Huh...-sóhajtottam, majd lassan a kilincshez nyúltam, és kinyitottam az ajtót
Először csak résnyire, és utána az ajtó mögé bújtam.
Nem hallottam hangokat, így visszahajoltam, majd benéztem a kis rést nagyobbra hajtottam.
Amint beléptem az ajtón, a szemeim megint kikerekedtek, de most teljes sokkba voltam, meg se bírtam mozdulni.
A földön Hiroto feküdt.
Körülötte vér volt, ami belőle jött.
A helyiségbe más nem volt, csak ő.
Miután eltelt egy pár másodperc, odarohantam majd térdre vetődtem.
A mellkasához emeltem a fejemet, hogy megnézzem lélegzik-e még.
Nem hallottam szívverést.
Lesokkoltan összekulcsoltam a kezemet, majd a mellkasához tettem, és elkezdtem az újraélesztést.
-Gyerünk...gyerünk....
-Gyerünk....-mondogattam majd már könnyek jöttek ki a szememből
-Gy...gyerünk...-csináltam egy darabig majd megnéztem, hogy lélegzik-e de semmi.
Hívtam a mentőket.
Nem tudom, hogy mikor érnek ide, de addig is muszáj volt valamit tennem.
Csináltam tovább, de még mindig semmi.
A sebe a hasánál volt, azt lekötöttem a pulcsijával, hogy ne vérezzen tovább.
Egy lövés sebezhette meg, de nem voltam benne biztos.
-Hiroto...gyerünk...-csináltam tovább és már már egyre jobban sírtam
-Jinnek még szüksége van rád...gyerünk...
Ekkor belépett az ajtón Jin.
-B...bátyám?! -a tekintete sokkolt volt, teljesen lefagyott az ajtó előtt, majd levetődött a térdére, a kezeit az arcába temette, és erősen sírt
-J...jin...-fordultam felé miközben az én szememből is könnyek lábadtak
-Nem...nem hiszem...hogy túléli...-makogtam ki
Tudom, hogy ilyenkor bíztatni kellett volna, hogy igenis túléli, de jobb az igazságot mondani.
Hirotonak vér jött ki a szájából, sok helyen még sebes volt, de a legnagyobb a hasán volt.
Jin közelebb lépett majd a bátyjára dőlt.
-M...miért?!
-Meg...megölöm...mindet...aki..e..ezt...tette veled...-nevetett fel Jin miközben sírt
Az ilyen helyzetekbe az emberek először sírnak, majd őrülten nevetnek, és újra sírnak.
-Megölöm!!!!
Én csak sírtam, és Hiroto mellett térdeltem, míg Jin még mindig Hirotora dőlt.
Percek után szirénák hangját hallottuk.