Sunrise

3. RÉSZ

Szia anya, apa! -szólaltam meg halkan
-Tudom, hogy nem voltam a kedvencetek, de én mindig is szerettelek titeket...
-Hoztam nektek rózsát.
Lesöpörtem a két sírkövet, majd le is tísztítottam, végül elmentem kicserélni a vizet ami a vázába volt, amibe a rózsákat fogom helyezni.
Miután ezzel megvoltam eléjük ültem és csendben vártam.
Egy kis idő után kezdtem rosszul lenni újra. Éreztem, hogy el fogok ájulni, így lefeküdtem.
Ez ma már a második...
Meg is történt, szemeim lecsukódtak, izmaim ellazultak.

-Hmmm...huh?! -ültem fel egy nagy, széles franciaágyból, betakarózva
-Hol a fészkes fenébe vagyok?!
-Biztos még az ájulásba vagyok...várj...hogy voltam ennyi ideig beájulva? Mármint..az csak pár perc, nem több.
-Lehet bealudtam...igen! igen! Biztos csak álmodom most is!! -örültem fel, majd a fejemhez csaptam a tenyereim, hogy kelljek fel
-Hát nem, nem álmodok...
Körbenéztem alaposabban is. Egy hálószobában voltam, modern stílusú volt, de kupi volt. Észre se vettem, mert otthon is mindig ez van.
Hangokat hallottam, ilyenkor legjobb mindig az alvást tettetni még, így visszadőltem a kényelmes ágyba.
Az ajtó nyikorgását hallottam, a szemeimet becsukva tartottam, majd vártam.
-Aaahj...még mindig nem kelt fel...-szólalt meg egy ismerős hang
-Már lassan ideje lenne. -mondta egy másik ember
Huh? Lehet hülye vagyok, de az egyik biztosan Jin lehetett, nem hallottam sokszor a hangját, de ebbe biztos vagyok.
És ki van vele?
Talán fel kéne kelnem, úgy, hogy ők is lássák.
Huh..oké...menni fog...
-Hmmmmhm...-hümmögtem, majd a szemeimet kezdtem kinyitni lassan
Oh...egy orvos van Jinnel, mi történt velem? Csak elájultam és bealudtam, ennyi...nem értem.
-Ébren van! Ébren van!!! -kiáltott fel Jin
-Jól van? Hogy érzi magát? -kérdezte az orvos
-Rendben vagyok...hol vagyok?
Természetesen tudtam, hogy Jinnél vagyok, de azért rá kérdeztem.
-Elhoztalak...fekve láttalak a...egy helyen, és nem keltél fel. -mondta Jin, anélkül, hogy a "temető" szót kimondta volna
-Oh, csak elájultam, de úgylátszik el is aludtam
-Ha minden rendben, akkor egy pillanat és jövök. -közölte az orvos
Kisétált a szobából, Jinnel kettesbe maradtunk.
Felültem az ágyban és nekitámaszottam a hátam az ágytámlához.
-Hála az égnek, hogy jól vagy. Aggódtam érted -szólalt meg Jin miközbe mosolygott
A szavai hallatán éreztem, hogy teljesen elvörösödök, zavaromban le néztem és a takarót szorítottam a kezemmel.
Ő csak mosolygott.
Közbe visszajött az orvos is.
-Kedves Ren! Ha jól érzi magát, akkor már elmehet.
-Rendben.
-Tudnánk beszélni négyszemközt? -kérdezte az orvos
-Mhmm...
Jin kiment, majd türelmesen várni kezdett.
-Meg kéne látogatnia egy pszichológust, erős gyanúm van, hogy POTS-od van, de ennél többet énse mondthatok. -közölte az orvos
-Őő..aha -néztem furán
-Ezt nem velem kell megbeszélnie, így kérem fáradjon majd pszichológushoz.
-Rendben.
Az orvos végül elment, Jin visszajött, de egyátalán nem kíváncsiskodott, nem azért, mert nem érdekelte, szintén csak nem akart más életébe beleszólni.

Nem sokkal később, haza is értem. Lepakoltam a dolgaimat, majd az ágyra vetődtem.
-Aah végre itthon...-sóhajtottam fel
Elfeljettem, hogy a cipő még rajtam van, így felkeltem nagy nehezen, majd levetettem, aztán visszadőltem.
Már este van, ideje aludnom.
Pihenés után kimentem a konyhába csinálni egy kis tojásrántottát, hogy legyen bennem valami energia. Mellé főztem egy kis teát is, erdei gyümölcsös ízben, mert az a kedvencem.
Leültem az asztalhoz, majd elrágcsáltam a kajámat, megittam forró italomat.
-Háaah...-ásítottam nagyot
Lefürdök, aztán lassan megyek aludni. Nincs jobb dolgom.
Így is lett, lemosakodtam, meg egyéb.
Bemásztam az ágyba, majd a telefonomat nézegettem.
Végül bámultam a plafont, majd elmentem aludni.

*Jin szemszöge*

Azért kíváncsi vagyok, hogy mit beszélhetett az orvossal, de persze nem az én dolgom.
Majd talán rákérdezek ha találkozunk.
Akeno Ren...a teljes neve...legalább is akkor, ha nem örökbefogadott gyerek volt, bár kétlem. A szülei sírköveiről láttam meg, az Akeno vezetéknevet.
Nem akartam megnézni, de épp rápillantottam, így láttam meg...na mindegy.
Asszem ideje aludnom...

(kövi részbe már Ren szemszögéből kezdem)