A szelídítés átka (Göthe Salmander FF.)

2.11 Egy új küldetés

Eltelt egy kis idő azóta, amióta megtörtént a New Yorki utazásom és azon belül a támadás. Durva, hogy ilyen gyorsan telik az idő. Igaz, hogy mindenki rossz emlékként tekint vissza rá, de azért én próbálom a jó oldalát is nézni. Izgalmas kalandban volt részem a barátaimmal. Számomra az egy jó kis emlék marad.

Ugye elvileg úgy terveztem a jövőmet, hogy Göthével együtt folytatjuk a kalandozást és minél több helyre utazunk el, hogy megismerjük a különleges lényeket. Ezért is tartottam vele. Hogy ez valóra váljon és mivel mi már egy párt alkotunk, egyértelmű lett volna, hogy igyekszünk minél több időt együtt tölteni. Hát sajnos ez nem történt meg.

Éppen most Londonba vagyunk, vagyis otthon. Képtelenek voltunk hazajönni. Göthére kiutazási tilalmat szabtak, azaz nem mehet el sehova az országon kívülre. És mindez csak a támadás miatt van, mert azt hiszik, Göthe miatt történt az egész.. Hihetetlen, komolyan.. Ő mentette meg a várost, arra bezzeg nem gondolnak.. Szegény Göthe már elég sokszor próbálkozott, de eddig még nem törölték a tilalmat.. Baromira sajnálom, hiszen ez volt a vágyunk.. Úgy tűnik, még várat magára. Nem baj, akkor is végig fogjuk vinni. Nem adjuk fel.

Apu szerencsére nem akadt ki, hogy hazajöttem és nem lettem auror. Azt hittem, nem fog örülni, de hála égnek nem így volt. Sőt, örült is, hogy hazajöttem onnan és nem esett bajom. Göthét is elfogadta, mert tudta jól, hogy régen legjobb barátok voltunk, úgyhogy nekem nincs miért panaszkodnom. Most minden tökéletes, csakis az utazással van itt probléma.. Majd ez is helyrejön.

Göthe most elment a Mágiaügyi Minisztériumba, hogy ismét bepróbálkozzon az utazással. Én otthon voltam, viszont kitaláltam, hogy meglepem és odamegyek hozzá. Biztos jól fog esni neki a jelenlétem. Legalább kicsit legnyugtatom és boldoggá teszem, mivel tudom jól, mennyire feszült és ideges, hogy nem engedik külföldre. Leginkább még ezt is nagyon szeretem benne. Addig próbálkozik, amíg össze nem jön. Kitartó, az egyszer biztos.

Hoppanáltam is, és a minisztériumba találtam magam. Elmentem ahhoz a helyhez, ahol ez a megbeszélés lesz. Sikeresen eljutottam a váróteremhez, ahol meg is láttam őt. Egymagában üldögélt és a semmibe révedt. Végül felnézett és alig akarta elhinni, hogy itt voltam.

-Cat? - döbbent le. - Te meg mit keresel itt?
-Szia, szívem! - mosolyogtam, miközben odasétáltam hozzá és megajándékoztam egy hosszú szenvedélyes csókkal. - Gondoltam, megleplek azzal, hogy idejövök hozzád. Na mit szólsz? - ültem bele az ölébe és a barna göndör hajával kezdtem játszadozni.

Göthe egyből mosolyra húzta a száját és végigsimított a hátamon.

-Akkor ez egy csodás meglepetés volt! - nézett rám boldogan. - Örülök, hogy itt vagy, drága!
-Szeretlek! - csókoltam bele az ajkába és csak csókolóztunk.

Egyszerűen nem bírok betelni vele.. Már egy ideje együtt vagyunk, de még mindig nem tudom elhinni, hogy összejöttünk.. Annyira szeretem ezt a fiút, hogy elmondani nem tudom. Szerencsére ő is ugyanígy érez. Egymásba szerettünk, de nagyon is.

Sajnos nem tudtuk sokáig élvezni a pillanatot, mert valaki megzavart minket. Egy lány volt az.

-Most már bemehetsz, Göthe. Jajj, bocsi, hogy megzavartalak titeket, de most lesz a legalkalmasabb.

Abban a pillanatban eltávolodunk egymástól, de még mindig Göthe ölében voltam. Felnéztünk és nyomban felismertem a lányt. Leta Lestrange volt az, az egyik volt évfolyamtársunk. Ő anno mardekáros volt, de Göthével nagyon is jóba volt, ami mindig is zavart.. Igaz, hogy mi legjobb barátok voltunk, de úgy éreztem, mintha szét akart volna minket választani. Remélem, most se így lesz. Ezért se kedveltem annyira, de komolyabb bajom nincs vele. Ne is legyen.