A szelídítés átka (Göthe Salmander FF.)

3.19 A veszélyes szökés

~Göthe szemszöge~

Végül megérkeztünk, ahova kellett jönnünk, vagyis Berlinbe. A vonat szépen-lassan, de zajosan begördült az állomásra. Én a bőröndöm mellett térdeltem, befejeztem a csi-lin etetését, majd óvatosan lecsuktam a fedelet. Mivel még kicsi, muszáj vele foglalkozni, amit természetesen elvállaltam. Fontos nekem, hogy egészséges legyen. Ha már Grindelwald-nál van a testvére, rá vigyázni fogok.

-Jó helyed van itt, kicsi. - mosolyodtam el.

Egyértelmű, hogy igyekeztem arra, hogy a bőröndben is otthonosan érezze magát a többi állattal együtt. Azt hiszem, kimondhatom, hogy jól végeztem a dolgomat. Ez a cél, hiszen nem hiába ez a szakmám. Ez egy igazi életérzés. Az is marad.

-Berlin... Csodás város. - gyönyörködött Lally, amire egyből odafordultam és láttam, hogy a szomszédos ablak előtt állt, és kifelé nézett.

A vonat viszont végre megállt, és Kama lépett elsőként az ajtóhoz.

-Kama! Legyen óvatos! - figyelmeztette Theseus.

Kama megállt, egy pillanatra Theseus szemébe nézett, aztán bólintott. Mikor kiszállt, hideg szél tört be a vagonba. Mielőtt leszálltam volna én is, Bunty jelent meg mellettem.

-Most nekem is mennem kell, Göthe. - szólt nyugodtan, már válaszolni akartam, de elakadt a szavam.

Lenéztem, és láttam, hogy Bunty keze az enyémre fonódott a bőrönd fogóján. Kissé megijedtem a mozdulattól, de a nő csak mosolygott.

-Mindent senki sem tudhat. Még maga sem.

Ránéz, de Bunty már nem mondott többet. Végül kénytelen voltam elengedi a bőröndöt. Bíztam benne és biztos vagyok benne, hogy tudja, mit csinál. Lehet, ez is a feladat része, amit ő kapott a levélben. Hát vigye, csak nagyon vigyázzon rá. Ennyi a kérésem. Semmi több.

Bunty leszállt, és észrevettem, hogy Theseus és Jacob engem figyelt. Elfordultam, kinéztem az ablakon és láttam, hogy Kama és Bunty ellentétes irányba indultak el. Hát járjanak sikerrel. Tiszta szívből kívánom.

Miközben elindultunk az utunkra és gyalogoltunk, szállingózni kezdett a hó, ami őszintén, kellemes érzést adott. Remélem, ez sokáig így is marad.

Végül pár perc múlva, meg is érkeztünk, ahova kellett.

-Igen... Itt is van. - jegyeztem meg és egy sikátorba, ott is egy címerrel jelölt téglafal felé vezettem a többieket.

Nem gondolkodtunk sokat, átmentünk rajta és máris a fal túloldalán találtuk magunkat. Az utca fölött hatalmas molinókat pillantottunk meg, amelyekről egy jóságosnak tűnő varázsló, vagyis Anton Vogel arca nézett le. Távolabb pedig egy épület emelkedett, amit Liu és Santos hívei vettek körül. Miért érzem, hogy ez a választás majd nem hagyományosan fog zajlani, hanem valami teljesen más fog történni? Sajnos nem jó értelemben.. És természetesen ezzel Grindelwald-ra gondolok.. Azon lesz, hogy az egészet elrontsa, amit persze nem fogunk hagyni egyáltalán.

-Ez a német minisztérium? - kérdezte Theseus.
-Igen. - bólintottam.
-Gondolom, jó okkal vagyunk itt. - feltételezte a bátyám.
-Igen, igen, egy teadélutánon kell részt vennünk. És hogyha nem sietünk, elkésünk. - jelentettem ki és elindultunk.

Igaz, hogy teljesen más miatt jöttünk ide, de arról majd később. Először jussunk be. Az az első cél.

-Jacob! - kiáltotta Lally és hívogatóan integet Jacob-nak, aki kicsit lemaradt. - Maradjunk együtt! - figyelmeztette őt, aki biccentett és megszaporázta lépteit.