Tenshi

Szörnyeteg

- Már látom, Naruto egy szörnyeteg. És nem azért, mert benne van a Kyuubi. Ez az igazi valója. Már nem tehetünk érte semmit, csak megpróbálhatjuk megállítani. Az ész érvek itt már mit sem érnek.

**

Ennek nem így kellett volna történnie. Nagyon nem.

Pedig ő külön kérte! Figyelmeztette! Szólt neki! Szólt neki, hogy ne legyen itt... Erre az a hülye liba csak itt rontotta a levegőt.

És tessék, ez lett a vége!

Hinata halott.

Danzou halott.

Naruto bekattant.

És ha így folytatja, mindenkit lemészárol maga körül.

Pedig még ez az idióta álnevezés ellenére, aminek aztán tényleg nem volt semmi értelme a szórakozáson kívül, egy jól átgondolt terv volt, ezt még neki is be kell vallania. Egyetlen gyengepontja volt csupán ennek az egésznek. Az, ami Naruto gyengepontja is: Hinata és az ő épsége.

**

Egyre sűrűbben veszi a levegőt. Tudatát egyetlen egy gondolat tölti meg: a bosszú. A gyilkolás parancsa. A rombolás. Az, hogy a földdel tegye egyenlővé ezt az undorító világot, amely oly csúnyán elárulta őt. Megint.

Mégis miért akarta felszabadítani Konohát Danzou kezei alól? Miért tervezett ennyire precízen? Miért edzett ennyit? Mindvégig az lebegett a szeme előtt, hogy segítsen a falun.

De miért?

A válasz pofon egyszerű: mert szereti Hinatát. Mert szerelmes belé. Mert meg akarja őt menteni. Mert jót akar neki. Mert vele akarja leélni az életét. Mert Hinata az ő jövője. Mert őérte bármit megtenne.

Pontosabban: ez mind már csak múlt idő. Hiszen az egyetlen személy, aki valaha is szerette és törődött vele, halott. Nincs többé. Már nem mosolyog rá. Nem néz rá azokkal a gyönyörű szemeivel. Nem hallhatja a csilingelő hangját. Nem suttoghat neki szerelmes szavakat.

Nem, mert nincs tovább.

Elszúrta és engedte, hogy az a szemétláda bánthassa.

"Öld meg! Pusztítsd el!" - visszhangzik a fejében. Tudatalattija önálló életre kel és anélkül, hogy észre venné, egyre nagyobbra nyitja a pecséten lévő apró rést, így a Kyuubi chakrája szabadon vonja be őt.

Nem is emlékszik rá, hogy mikor volt utoljára ilyen. Amikor nem saját akaratából történt ez meg.

Még csak nem is harcol ellene.

A Kyuubi chakrája megállíthatatlan, sebes folyóként ömlik ki a pecséten keresztül és egyre inkább körbeveszi egész lényét. Gyomra fájdalmasan húzódik össze, bőre ég. Izmai szinte sikítanak, ahogy ajkai is néma kiáltásra nyílnak. Fogai megnyúlnak, körmei karmokka élesednek. Szinte minden csontja recsegve ropog, ahogy egész teste és annak felépítése átalakul emberiből állatiassá. Egész teste ellenkezik a változás ellen.

Ennek az erőnek mindig is nagy ára volt. És ez most sem lesz másképp.

Hiszen nem fogja megállítani.

Nem.

Elképesztő fájdalmat érez. De lelke fájdalma még mindig mérföldekkel nagyobb, mint a testi. Ha ezt túléli, a Kyuubi erejének köszönhetően amúgy is hamar meggyógyul, így ez sosem számított neki igazán. Az a dög úgy sem hagyja meghalni.

Hirtelen elcsendesedik az elméje. Ő pedig a rókadémon ketrece előtt találja magát.

- Kölcsönadom neked az erőmet. Állj bosszút Naruto! Én megadhatom neked azt, amire vágysz. Csak törd meg a pecsétet és minden erőm a tiéd lesz. Senki nem állíthat majd meg. Senki - hangzik a mély és szörnyűséges hang. Az üres folyosók visszaverik a szavait. Mint egy végtelen kánon, úgy hangzik. A súlyos szavak ragasztóként tapadnak az üres falakra. Végtelenül és örökké ott maradva, és nem engedik őt.