- Apa, Apa! Mi ez a hely? - ugrándozik kíváncsian egy sötét hajú, hatalmas kék szemekkel megáldott kislány nyári ruhácskában.
- Ez egykoron egy falu volt. A legnagyobb mind közül - néz szomorúan a szőke férfi a romokra. Hosszú évek teltek el, mégsem sikerült még kihevernie a világnak ezt a katasztrófát.
- És mi történt vele? Hova lett mindenki?
- Én tudom! Én tudom! - szalad ki a fák közül egy szőke kisfiú. Szinte apja kiköpött mása. Ahogy a kislány édesanyja mini klónja lehetne. - Mind elköltöztek Hima már naagyon, naaaagyon régen - nyújtja el a szavakat, ezzel is éreztetve húgával, hogy mennyire régen is történt mindez. Majd büszkén húzza ki magát hiszen itt bizony ő a nagy és okos bátyó.
Végülis, igaza van: időszámításuk előtt történt mindez. Csak az ő időszámításuk alig nyúlik vissza 5 évvel korábbra.
A két felnőtt halvány mosollyal az arcukon nézik a két gyermeket, akik kacagva kergetőznek a romok között.
Lelki szemeik előtt az akkori események pörögnek. Csak a szerencsén múlott minden.
**
*15 évvel ezelőtt*
Sasuke már akkor tudta, hogy Konoha menthetetlen lesz, amikor Hinata megsérült és látta Narutón a kiborulás jeleit. Viszont biztossá csak akkor vált, amikor rá kellett jönnie, hogy a Sussanoo elképesztő fegyver. Feltéve persze, ha tudják használni. Ő éppen csak felébresztette ezt a hihetetlen képességet és máris a Kyuubival magával találta szembe magát. Elszántsága és magabiztossága miatt harcba mert vele szállni... de talán még ő is tudta az első pillanattól kezdve, hogy esélye sincs.
Egy több száz, ezer vagy talán millió éves lény kontra egy pár perccel ezelőtt megszerzett Sussanoo. Igen, tök logikus, hogy nyerni fog, nem?
Hát kurvára nem.
Hiába próbált Naruto, pontosabban a Kyuubi szemébe nézni, így újra csapdába csalni a lényt és esélyt kapni arra, hogy beszéljen barátjával, egyszerűen esélye sincs. Pedig ő próbálkozik! És a legdühítőbb, hogy pontosan tudja: 17 évvel ezelőtt Madara is irányította a bijuut. Akkor neki miért nem sikerül?
A két gigászi szörny harca messzire elhallatszik, körülöttük már egy fa sem emlékeztet arra, hogy itt valaha élet lehetett. Mindent leromboltak maguk körül. Sőt, még sokkal messzebb is. Hol az egyikük, hol a másikuk indít már-már nem is evilági támadást, mely tovább rombolja a környezetet. Ahol korábban erdők álltak, most pusztaság, ahol hegyek, ott egy új völgy, házak helyén pedig törmelék van csupán.
Konoha lakossága és az őket segítő ninják már messze járnak. De nem elég messze. Túl sokan vannak, és közülük is rengeteg a sebesült, a gyenge, a gyermek vagy éppen az idős. Sasuke tudja, hogy ők már rendben lesznek.
Most már csak neki kéne segítség, de baromi gyorsan. Reméli, hogy társai kitalálnak valamit és le tudják állítani Narutót. Itachi, a 7 főbűn, az Anbu, a barátai, a tanáraik... bárki, csak igyekezzen már, mert nem bírja sokáig!
Gigászi kardját hosszú percek óta tartja maga előtt, ezzel visszatartva a róka óriási mancsát, amely lecsapni készül rá. Nem is érti, szinte semmilyen sérülést nem tud okozni annak a dögnek. Amiket meg sikerült, azok inkább csak aprócska karcolások voltak. És azok is szinte a szeme láttára gyógyultak be. Ch, a Kyuubi gyógyító ereje. Hülye Usoratonkatchi!
Agya lázasan kattog a következő lépésen, de lábai már alig bírják, chakrája kifogyóban és legerősebb jutsujait is ellőtte már. Ha nem érkezik gyorsan a segítség, elvesznek. Ő már nem tud többet tenni.
YOU ARE READING
Tenshi
FanfictionNaruto volt mindig is a napfény és Sasuke az éj. De mi van akkor, ha Naruto is az éj gyermeke lesz? Ha már nem bírja tovább a falusiak megvetését, és inkább a maga útjára lép? Ez az út viszont Konohán kívülre vezet.