Tenshi

Kezdődik

- Itachi, minden rendben? Mintha nem lennél önmagad - lép oda hozzá Naruto aggódva. Fontos napok állnak előttük, nem lenne jó, ha pont az Uchiha nem figyelne oda, vagy még rosszabb, esetleg betegen indulna el és emiatt baja esne. Kinézi belőle, hogy eltitkol egy ilyen fontos tényt és az a rohadt nagy büszkesége még az életébe is kerülne. De akkor biztos lehet benne, hogy akármennyire is utálja az Edo Tensei-t, feltámasztja és addig rugdossa, amíg a technika magától meg nem szakad.

- Ne aggódj Naruto, semmi baj, csak elkalandoztam kissé - válaszol, de nagyon nem a szokásos módon. Hiába, mióta összeálltak és kiiktatták a veszélyesnek ítélt Akatsuki tagokat, még Itachi is nyíltabb, elszabadultabb, sőt, egyszer előfordult, hogy még nevetett is, de ennyi érzelmet és zavartságot soha, ismétlem, soha nem láttak rajta.

- Nem győztél meg - morogja a szőke bizonytalanul. - Romlott a látásod? - tippel. De Itachi csak a fejét rázza. Nem talált. - Rosszul érzed magad? - Nem. - Szerelmi bánat? Fáradtság? A tervvel van baj? Visszakoznál? - Nem, nem, nem és nem. Itachi egyre tompább tekintettel rázza a fejét, jelezve, hogy egyik sem. De akkor mi lehet a baj? - Sasuke? - kérdez rá óvatosan, mire a másik csak sóhajt egyet fáradtan. - Történt vele valami? - puhatolózik. Fontos számára is a kisebb Uchiha, de csak a régi csapattársi és baráti viszony miatt. Izgatottan követte figyelemmel az elmúlt 2 évben és kíváncsi volt, mi van vele, de ha nem látná többet sem zavarná annyira, mint kéne. Már nem. - Itachi, tudok valamiben segíteni? - kék szemeiben most már tényleg aggodalom csillan. Ha nem rakják össze hamarosan az idősebbet mind lelkileg, mind szellemileg, abba végzetesen belebukhatnak. És azt nem engedhetik meg maguknak. - Itachi, az ég szerelmére, szólalj már meg! - pirít rá, amikor már percek óta semmilyen reakciót, választ vagy egy böffentést sem kap. Semmit.

Az idősebb csak sóhajt egy hatalmasat és tekintetét a falra vezeti. Naruto pufogva követi, hátha meglátja, mi lehet olyan fontos. De azon a falon semmi érdekes nincs, csak egy ócska naptár. Július van, de még mindig a márciusi napokat mutatja. Még arra sem vették a fáradtságot, hogy átfordítsák. Lehet, hogy nem is idei. Nem is izgatja, hogy őszinte legyen.

- Holnap lesz 17 éves - böki ki. A szőke meglepetten kapja oda a fejét. Ez akasztotta ki Itachit? Jó, az öccse a mindene, sőt, tisztában van vele, hogy igazából érte tesz mindent... De pont a születésnapja akasztotta volna ki ennyire?

Aztán belehasít a felismerés: ez azt jelenti, hogy holnap éjjel lesz 10 éve. 

Mikor már a Hetes csapat része voltak, egyik évben fel akarták köszönteni Sasukét a születésnapja alkalmából és egyszerűen nem fért a fejébe, hogy miért utálja azt a napot annyira az akkori legjobb barátja és riválisa. Aztán nagy unszolás (igazából idegesítés) hatására elmondta...

Holnap lesz 10 éve, hogy Itachi lemészárolta az Uchiha klánt. Sasuke születésének éjjelén történt az eset.

Ch, ironikus.

Sokkal romlottabb az a falu, mint ahogy ő eddig gondolta. Hát egyiküknek sem jár az a bizonyos boldog születésnap? Neki a Kyuubi elszabadulása és szülei halála esik arra a napra, Sasukének pedig az egész Uchiha klán pusztulása.

De mind közül ő, saját maga a legrosszabb: nem gondolva az időzítésre pont most kényszeríti szeretett nee-sanját ilyenekre. Egyszerűen nem teheti meg vele ezt!

Igen, eldöntötte: még várhatnak pár napot.

- Pihenj, kapcsolódj ki, töltődj fel, bulizz, tombolj, keress egy nőt, tudom is én! Az egészet elnapoljuk, míg rendbe jössz. Egy hetet kapsz - közli vele komolyan, majd arcára kisfiús vigyor húzódik. Az a vigyor, amibe a szeme is csillogóbb lesz, amibe belemozdul még a teste is és mindenki másnak is mosolyt varázsol az arcára. Az a vigyor, amitől tudod, minden a legnagyobb rendben lesz.