Tökéletes házasság (Jin f.f.) Befejezett

12. rész

Az óra már meghaladta az éjfélt is de Hyein még mindig autójában ült, az otthona felhajtóján. Könnyei már egy ideje elapadtak mégis a lelkét szorító érzés kicsit sem csillapodott, s kezdi azt érezni már soha nem is fog.

Néhány perc elteltével képesnek érezte magát bemenni a házba melyet otthonának nevez. Bár ha jobban belegondol sosem érezte igazán magáénak e helyet. Persze gyönyörű a hely, csodaszép környezettel de mégis... Gyerekként sosem ábrándozott ekkora pompáról. Sokkal jobban örülne egy olyan helynek ami nem ennyire... fényűző. De mivel Hoseok ezt a házat szerette volna, és a házasságukban nem csak róla szól minden, így engedett férje akaratának és belement, hogy ezt az óriási kastély szerű építményt vegyék meg ne pedig azt amit ő nézett ki korábban. Az ajtó zárja halk kattanással jelezte a házat ellepő csendnek, hogy bizony vendége van a benne lapuló sötétségnek. Hyein halk léptekkel, néma csöndben, lábujjhegyen osont ki a konyhába, hogy sírástól kiszáradt torkát benedvesítse. Egy flakon vizet emelt ki a hűtő egyik polcáról s mikor bezárult az óriási szürke ajtó bizony hangos sikollyal ejtette ki kezéből az üveget mikor meglátta Hoseokot magamellett állni. A műanyag üveg folytott csattanással pattogott párat a járólapozott padlón, Hyein pedig a mögötte lévő szekrény szélének támaszkodott. Még pislogni sem mert, félt mit akarhat tőle férje, hisz oka van annak, hogy még mindig fent van. Hoseok ijesztően lassú mozdulatokkal nyitotta ki újra a hűtőt és egy másik üveg vizet emelt ki a tartóról. Odanyújtotta Hyeinnek aki kérdő pillantásokkal nyúlt a vízért. Hobi bólintott neki, hogy igyon nyugodtan s a lány bizonytalan szorítással tekerte le a halványkék színű kupakot. Ajkához emelte az üveget és mikor beleivott volna Hoseok nekiszorította őt a szekrényhez és lefogva karjait elkapta a flakon alját és hozzányomva ajkaihoz a benne lévő összes folyadékot a lány torkába és arcára borította. Próbálta kiszabadítani magát és ellökni a férfit, de esélye sem volt, férje sokkal erősebb nála. Mikor az üveg kiürült Hoseok eldobta azt és elengedte a lányt. Aki fulldokolva rogyott a padlóra és igyekezett minél több éltető oxigént tüdejébe juttatni.

- Ilyenkor kell hazajönni!?

Külső tenyerével egy óriási ütést mért a lány arcára aki a váratlan tett miatt oldalra esett, pont ahol a két foknyi lépcső van, amin természetesen le is gurult. Hoseok egy percig sem volt rest a hajánál fogva rángatta fel Hyeint a földről, hogy szemeibe nézhessen.

- Hol a faszomba voltál eddig hm!? -ordította teli torokból.

- Dolgoztam. Engedj el kérlek, ez fáj! -szorított rá csuklójára, de mit sem ért, Hoseok nem eresztette.

- Nem megmondtam neked, hogy mondj fel annál a kurva cégnél? Miért nem tudsz soha rám hallgatni mi!?

- És te miért akarod folyton megmondani mit tegyek? Nem a tulajdonod vagyok Hoseok hanem a feleséged.

- Óh, valóban? Akkor most megtudod mit kap az a feleség aki engedetlen a férjével szemben.

Egy rántással ismét a padlóra lökte a lányt de haját nem eresztve húzta el a kanapéig. Hyein sikoltozott fájdalmában és kérte Hoseokot, hogy hagyja abba. De ő meg sem hallotta amit kért tőle, egyetlen mozdulattal felrántotta őt a kanapéra és közre zárva testével mellé térdelt. Ráült Hyein törzsére, kezeit pedig feje fölé szorította. Megmozdulni sem tudott a férfi súlyától, és magasságának köszönhetően könnyedén fölé magasodott. Szemei szikrákat szórtak és olyan gyilkos pillantásokat küldött felé, hogy ha lehetne szemmel ölni ő valószínűleg már nem élne.

- Ez az én házam Hyein! Itt minden az enyém! És ha itt akarsz élni akkor azt kell tenned amit mondok neked, világos!? Most pedig szépen elmondod hol a francban voltál egész este vagy durvább eszközökhöz folyamodom! -kiabálta arcába.