Tökéletes házasság (Jin f.f.) Befejezett

19. rész

Az ősz szürke borúját a tél csendes fehérsége váltotta. Amerre csak a szem ellát hó fedi az utcákat, a házakat, a magasba nyúló fákat. Sőt a távolban elterülő fellegekből is hópelyhek esnek alá.
Mióta Hyein a bíróságon járt és elmondta mi történt, mi az oka válásának minden megváltozott. Elköltözött a fényűző lakásból, minden kapcsolatot megszakított férjével sőt már dolgozni sem jár be. Elszigetelte magát a világ elől, úgy, ahogy a világ sem keresi társaságát. A napok monoton telnek és mintha megállt volna az idő. Egyik óra sem különbözik a többitől, mind egyhangúan, szomorúan és fájdalommal telik. Már Yune sem zaklatja naponta, hogy megtudja mi van vele. Feladta a próbálkozást. Hisz hiába a jó szándék ha Hyein senkit sem akar látni. Már nem dörömbölnek ajtaján, nem szólal meg a csengő, ahogy azzal a bizonyos személlyel sem váltott egyetlen szót sem mióta eljött hotel szobájából. Pedig belül vágyott rá, hogy ott legyen, hogy betartsa ígéretét és mellette legyen amíg túljut ezen az egészen, de... ismét megszegte szavát. Nincs ott, nincs vele. Úgy érzi az egész világ ellene van, pedig semmi másra nem vágyott soha csak arra, hogy boldog legyen. Vagy talán ez túl nagy kérés lenne? Ő már sosem lehet boldog?

&&&

A fájó emlékek mindenütt körbevették Hyeint, még akkor is ha csak a boltba ment. Igyekezett minél kevesebb időt emberek közt tölteni, de néha muszáj volt ennivalót vásárolnia ha nem akart éhen halni. Úgy érezte minden szem rá szegeződik és minden egyes ember őt bámulja. Igaz ami igaz megírták az újságok, hogy a GlobArt igazgatója épp válni készül de semmilyen konkrét infót nem hoztak nyílvánosságra így Hyein számára kérdéses miért bámul mindenki megvetően rá. Mintha ő tehetne minderről. Pedig ebben ő az áldozat, ő lett megcsalva és ő élt egy hamis házasságban. Mégis őt bántják, pedig meg sem érdemli.

....

Ideiglenes szállása előtt egy nem várt látogató fogadja, ki a lépcsőn ülve várja megérkezését. A lány kíváncsi tekintettel bámulja a férfit a kocsiból s próbál rájönni vajon mit kereshet ott. Néhány perces tanakodás után megragadja két megrakott szatyrát és kiszállva elindul a bejárat felé. A férfi azonnal felpattan jöttére és mosollyal arcán üdvözli őt. A csomagokért nyúl, hogy segítsen becipelni őket de Hyein nem enged a kedves gesztusnak, kimellőzi vendégét. Határozott léptekkel megy a konyhába, bármiféle köszönés nélkül. A szatyor tartalmát kezdi el kipakolni mikor észreveszi a férfit a konyha ajtóban állni, majd kérdőn pislog rá.

- Mit akarsz Jin? -kérdi fáradtan. Hangján tisztán hallható, hogy semmi kedve egy újabb beszélgetéshez a férfival.

- Beszélni jöttem Hyein.

- Beszélni? Na és miről akarsz beszélni?

- Bármiről. Amiről csak szeretnél. A válásról, a procedúráról, az érzéseidről, rólunk... -az utolsó témakört már halkan mondta, akadozva, félve attól mit szól hozzá.

- Rólunk? -horkantott fel cinikusan- Nincs olyan, hogy MI Jin. Csak te és én van.

- A múltkor nem ezt mondtad.

- A múltkor részeg és másnapos voltam. Ja, és épp akkor lett semmivé a nyolc évig tartó házasságom. -felelte szarkasztikusan- Mondtam ezt azt. -közben vacsoráját csinálta, a zöldségekkel kezdte.

- Hát én azóta se tudom elfelejteni amit mondtál.

- Hát sajnállak de ez a te bajod nem az enyém. Ne haragudj Jin de ehhez most abszolút semmi kedvem. Épp egy válás kellős közepén vagyok, az életem romokban és ha mindez nem lenne elég még Hoseok is folyton zaklat a béna békülési faszságaival. Úgyhogy ne haragudj de jobb lesz ha most elmész. -mutatott az ajtó felé.