Tökéletes házasság (Jin f.f.) Befejezett

3. rész

Az órák lassan teltek Hyein munkahelyén, ahol sebesen pötyögte a következő negyedévi ütemterveket főnökasszonya utasításai szerint. Egy divatcégnél dolgozik mint titkárnő és ha úgy adódik alkalmi asszisztens. Szereti csinálni, ám mégsem erről álmodozott mikor gyerekként megkérdezték mi szeretne lenni ha felnő. Ám az élet úgy hozta, hogy az álmai háttérbe szorultak és kénytelen volt azt tenni amit a körülmények elvártak tőle.

Miután végzett a beütemezéssel nagyot nyújtózott székében, háta egy-kétszer meg is ropogott. Kollégája és egyben egyetlen barátja átnyúlva az őket elválasztó vékonyka falap felett átadott neki egy frissen készült, szívből hozott automatás kávét, amit Hyein mosollyal és óriási hálával fogadott el.

- Kössz Yune, ez életmentő most.

- Tudom azért hoztam. -gurult át hozzá- Mondd csak nem lenne kedved kicsit kimozdulni munka után? -vetette fel ötletét szokásos vidám hangjával.

- Nem lehet. Főznöm kell Hobinak.

- Jaj jólvan már, egy napot biztos kibír ha rendel magának valami puccos étteremből. Gyere már. -rángatta meg játékosan karját- Mikor mozdultál ki utoljára?

- Pffhh... Idejét sem tudom.

- Akkor ezt éppen ideje orvosolnunk. Nemár Hyeinah, hívd fel a férjed és mondd meg neki, hogy ma kicsit később érsz haza. Vagy talán nem enged el? Mi van kiscsaj, pórázra vagy kötve? -incselkedett vele.

- Jaj dehogy Yune, miket beszélsz? -nevetett kínosan.

- Akkor gyerünk, hívd fel! -adta kezébe telefonját- Nyugodtan mondd meg neki, hogy a csúcsfej barinőd elrabol téged egy délutánra, aztán vacsira meg azt zabál amit csak akar. -nevetett.

Hyein nevetett barátnője kissé kicsapongó stílusán, de már hozzászokott viselkedéséhez az évek alatt. Hallgatva a baráti noszogatásra tárcsázta Hoseok számát és fejben próbálta összeszedni gondolatait, hogy ezt a kis lazulást miként adagolja férjének, úgy, hogy ne legyen ideges miatta. Csak a sokadik csengésre vette fel.

~ Mit akarsz Hyein? -kérdezte ingerülten, hangja eléggé komornak tűnt a lány számára- Sok a dolgom. Megmondtam már, hogy ne hívogass munka közben! Mi volt olyan sűrgős ami estig nem várhat?

~ Ne haragudj, hogy zavarlak csak szólni akartam, hogy ma egy kicsit később érek haza. -itt akaratlanul is barátnőjére pillantott, aki már tűkön ülve várta, hogy elmehessenek végre lazítani.

~ Hogy mi van!? Ugye most csak viccelsz?

~ Nem. Yune meg én úgy gondoltuk elmennénk egy kicsit...

~ Szó sem lehet róla! -szakította félbe- Menj haza időben, én is igyekszem hazaérni. Beszédem van veled! Jót főzz ám! -és lecsapta a telefont.

Hyein kerek szemekkel bámulta a már elsötétedett képernyőt, nem akart hinni füleinek. Barátnője kíváncsian fürkészte a lány arcát, próbálta leolvasni róla mi lelhette őt.

- Naa, melyik bárba megyünk?

- Bocs Yune, de ma nem fog menni. Hoseok valami nagyon fontosról akar beszélni velem ma este.

- Ch persze. -horkantott fel- Pont akkor mikor kicsit lazítanál mi? -hangja csöpögött az iróniától.

- Na de Yune! Hobi a férjem! És ne várd el, hogy elnézést kérjek amiatt mert ő fontosabb a számomra mint te. Ne haragudj amiért nem jön össze a program. Majd áttesszük máskorra.

- Chh felőlem. -gurult vissza saját fülkéjébe- Te tudod. De ha ilyen házasságban élni, sose megyek férjhez.

Hyein inkább nem is reagált barátnője szavaira, hisz tudta mindet csak dühből mondja, mert nem az lett a program amit ő akart. Jól ismeri Yunet és tisztában van vele, hogy előszeretettel hisztizik ha valami nem úgy alakul ahogy ő azt eltervezte. Tartotta magát elvéhez, hisz Hoseok mégis csak a férje, és ha beszélni akar vele akkor természetes, hogy ott lesz és meghallgatja. Hisz ez a dolga mint felesége és társa az életben.

....

Munka végén Hyein a közértbe ment, hogy bevásároljon és vegyen egy jó minőségű bort a vacsorához. Szerencséjére nem sokan álltak a kasszánál így szinte tíz percen belül már az autójában ült. A hazafelé vezető út csendesen telt, csupán a rádió szólt halkan amolyan háttérbeli aláfestésként a szürke őszi időhöz.

A lakásba érve azonnal nekilátott az étel készítésnek és amíg a hús gondosan főtt addig szépen megterített az asztalon. Gondolatai száz felé cikáztak ám java részt férje körül forgott minden agytekervénye. Vajon mi az amiről beszélni akar vele? Milyen lehetett a napja? Biztosan fárasztó és leterhelő volt az egész idő amit az ügynökségnél töltött. Bár segíthetne neki valahogyan! Talán ha ott dolgozna megkönnyíthetné a munkáját. Levenne a válláról egy kevéske terhet s talán nem lenne olyan feszült nap mint nap. Talán ha az este folyamán alkalom adódik rá felhozza ötletét, hátha Hoseok belemegy és alkalmazza a cégénél. Persze nem szívesen hagyná ott munkahelyét sem egyetlen barátját, de ha ezt követeli tőle házastársi kötelessége akkor megteszi. Bármit, csak férje boldog legyen.

Mire az utolsó fogást is az asztalra tette az ajtó kinyílt és Hoseok lépett be rajta. Kabátját az ajtó melletti fogasra akasztotta, táskáját az az melletti szekrényre helyezte kulcsaival együtt. Mikor meglátta a lányt sebes léptekkel közelített felé és megállíthatatlan hevessége egy pofon kíséretében végződött ami a lány arcán csattant. Az ütéstől Hyein feje oldalra bicsaklott s a férfi ujjai nyoma ott maradtak arcán. Kerek szemekkel, döbbent arckifejezéssel meredt a férfire. Nem értette miért történt ez az egész.

- Mégis kinek képzeled te magad hm!? -ordítozott, a homlokán kidagadó ér arról árulkodott bizony nagyon ideges- Az még hagyján, hogy munkaidőben hívsz fel de az, hogy te csak úgy kijelented, hogy későn érsz haza mert a ribanc kis barinőddel programot szerveztek a hátammögött úgy, hogy engem meg sem kérdezel róla hát... ne is haragudj de mégis ki lennél te, az angol királynő!? -köpte arcába gúnyos szavait.

- Na de Hobi épp azért hívtalak fel, hogy megkérdezzem nem baj-e ha kicsit beülünk valahová. -magyarázta, értetlenül pislogva a kialakult helyzet miatt.

- Nem! Tévedsz édes pici szivecském. Te már alap úgy hívtál fel, hogy már ti ketten előre eldöntöttétek, hogy elmentek valahová kettecskén. Mi van talán egy ócska kis lebújban akartad illegetni magad más férfiaknak, hátha valamelyiknek is kellenél?

- Na de Hoseok! Hogy mondhatsz ilyet? -szemei megteltek keserű könnyeivel, nagyon közel állt a síráshoz.

- Mért egy magamfajta kirekesztett férj mire gondolhatna? Talán én nem vagyok neked elég jó társaság? Vagy már meguntál engem?

- Dehogy is! Ne mondj már ilyen butaságokat.

- Akkor többet nem szeretnék mégegy ilyen hívást kapni tőled! -mondta magabiztos hangon, komoran- És jobban tennéd ha inkább távol maradnál attól a lecsúszott csajtól. Te ennél jobb vagy Hyein. Ne hagyd, hogy a Yune féle emberek befolyásoljanak, rendben? -simított végig karján, mitől Hyein elhúzódott hisz azt hitte újra meg akarja ütni.

- Rendben. Nem foglak többet zargatni a munkahelyeden és Yune-al sem megyek el sehová, ígérem! -felelte lehajtott fejjel.

- Jó kislány. -paskolta meg arcát- Na lássuk mi a vacsora.

Összedörzsölte tenyerét és asztalhoz ült. Hyein teljesen össze volt zavarodva és értetlenül nézte a férfit ahogy jóízűen falatozza a számára készített ételeket. Arca még égett a percekkel korábbi pofontól ám a lelkében érzett fájdalomhoz képest mindez eltörpül. Agyát kusza és különös gondolatok lepték el, s nem tudta melyiknek is higyjen igazán. Leült férjével szemben és ő is enni kezdett. Csendben telt a vacsora idő. Az a bizonyos fontos beszédtéma elmaradt. Hyeint érdekelte vajon miről akart szót ejteni ám bátorsága már nem volt rákérdezni. S az a nevetséges feltételezés is átfutott agyán, hogy talán ez a "beszélni akarok veled" dolog csupán kifogás volt, hogy hazamenjen és ez a kis jelenet lejátszódhasson. De hamar elvetette eme buta gondolatát, hisz jól tudja Hoseok nem ilyen. Igaz erre a hirtelen jött pofonra sem számított de be kellett látnia ő is hibás a dologban. Hisz igaza volt a férfinak amiért munkaidőben zavarta holott megígérte sosem teszi, és a délutáni kiruccanást is úgy beszélte le barátnőjével, hogy arról nem kérdezte meg férjét jó-e neki az időzítés vagy esetleg ő is tervezett-e valamit. Így legyűrve szívét összetörő fájdalmát megpróbált újra ugyanaz a boldog és vidám Hyein lenni aki korábban volt.