Tökéletes házasság (Jin f.f.) Befejezett

6. rész

- Nem hiszem el, hogy itt találkozunk újra Hyein. Itt, Gwangjuban. -mutatott körbe.

- I-igen... Kissé hihetetlen. -felelte megtalálva hangját ám még mindig sokkos állapotban volt.

- Mondd csak mire kell az a sok anyag? Csak nem ruhákat varrsz? -mutatott a csukott csomagtartóra.

- Ja nem, én nem. A munkahelyemre kell. -magyarázta zavartan.

- Szuper. Valami divatcégnél dolgozol?

- Igen, mondhatni. Ne haragudj de most sietnem kell, vár vissza a főnököm. -sietett a kormány felőli oldalra.

- Persze, menj csak. De hé! -hajolt be a lehúzott ablakon mikor már beszállt a volán mögé- Ha már így összefutottunk nem lenne kedved találkozni valamikor? Beülhetnénk valahová beszélgetni. Olyan rég nem láttuk már egymást, jó lenne tudni mi történt veled. -ecsetelte óriási mosollyal arcán.

A lány legszívesebben azonnal rávágta volna, hogy persze találkozzanak csak, de tudta ezt nem szabad. Hoseok biztos nem nézné jó szemmel ha csak úgy elmenne egy számára idegen férfival csak úgy beszélgetni néhány órára, hisz a legutóbbi kis Yune-al való kiruccanását sem díjazta, plusz ő sem szeretne olyan helyzetbe kerülni amiből talán nem sikerülne kijutnia.

Nagyot sóhajtva beindította a motort és mindkét kezével megfogta a kormányt, majd a válaszára váró férfira nézett.

- Ne haragudj Jin de nem fog menni. Rengeteget dolgozom, még az otthoni teendőimre sincs elég időm. De örülök, hogy láthattalak. Szia!

A gázba taposott és könnyeit visszafolytva hagyta magamögött a férfit. Aki értetlenül pislogva bámulta a távolodó járművet.

....

Munkahelyére érve Hyein munkatársai segítettek neki behordozni azt a rengeteg árut amit főnökasszonya hozatott vele, s minden tekercs a műhelyben talált végleges otthonára. Yune kezébe nyomta az otthagyott listáját és kérte folytassa vele a munkát. Ám a lány képtelen volt a feladatára koncentrálni, minden egyes idegszálát lekötötte a Jinnel való találkozása. Ami alig volt több csupán két percnél mégis a múltat tekintve egy örökkévalóságnak tűnt. Zavaros gondolatai egy perc nyugtot sem hagytak számára, kérdések tucatjai váltották egymást fejében. Vajon miért találkoztak pont ott, pont akkor? A véletlen túl egyszerű és túl sablonos magyarázat lenne erre, de jobb jelzőt képtelenség találni erre. Talán a sors akarta így? Ő nem hisz a sorsban, sosem hitt. Hiszen ha a sors valójában olyan igazságos és kegyes lenne ahogy azt mások terjesztik róla, akkor ő most nem lenne ilyen helyzetben. Igaz tett dolgokat amiket nem voltak túl helyesek, de olyat sosem amivel ilyen életet érdemelt volna. Így végül tényleg nem marad más mint a véletlen, amire tényleg nem számított. Mégis ki számítana arra, hogy egy filmsztárral fut össze az utcán, aki ráadásul nem idegen számára? Senki. Így a véletlen jelző abszolút idevág.

....

Az ebédidő sem telik másképp mint a délelőtt java része, Hyein szétszórt és képtelen koncentrálni bármire. Barátnője nyaggatására a szemközti árushoz mentek ehető kaja reményében, s mikor megkapták kért ételeiket leültek az egyik szabadtéri padra. Itt már Yune nem bírta tovább, faggatni kezdte barátját.

- Na jó. Elárulod végre mi a franc lett veled? -furdult szembe vele.

- Semmi. Mi lenne? -vont vállat, közben azért imádkozott Yune ne most akarjon nyomozósdit játszani.

- Mióta visszajöttél a kis anyagszerző körutadról tökre zizi vagy. Történt valami?

- Nem. Mégis mi történt volna egy anyagboltban? -próbált higgadt maradni s nem elárulni magát már az első pillanatban.