Egy relytélyes világban (Írás alatt)

4. rész Ilyesztő éjjel🤍

Amikor kinyitottam a szemem a sötét szobámban találtam magam. Megnéztem a telefonomat ami 3:47-et mutatott, de nemtudtam mire vélni hogy ilyen hamar felriadtam. Ezért körülnéztem a szobámban remélve hogy valaki szólt és azért keltem fel. De nem. Senki nem volt a szobámban. Mégis....
Valakinek, vagy valaminek megéreztem magamon a tekintetét. Így még alaposabban körülnéztem... és megláttam egy zöld szempárt az ablakomban.
Úgy láttam hogy az nem ember volt.
Az... Az-az a macska volt.
Mi a fene!? Gondoltam magamban miközben érdeklődve figyeltem a csodaszém zöld íriszeket.

Ekkor a macska 2 lábra emelkedett és első két lábával megtámasztotta ablakomat.
Mintha csak be akarna jönni.
Ekkor felpattanatm ágyanból és az ablak felé indultam.
Letérdeltem és kíváncsian néztem a macskaszemekbe.
Végül mivel ezt nemtudtam mire vélni...kinyitottam az ablakot és a macskát rögtöm magam előtt találtam.
Szépen lassan megsimogattam a macskát, aki dorombolva feküdt hasra párkányomban.

Amíg én simoggatam és figyeltem a macska kedvességét közben észre sem vettem hogy már 4:30 van.
Hogy repül az idő.
A macska hirtelen felült és tekintete megakadt valmin mögöttem.
Ilyedten nézett miközben elkezdett fújni.
Persze nem rám.
De akkor mire?! Vagy kire?
Már kezdtem félni amikor a macska hirtelen beugrott a szobámba és kifutott az ajtón.

Már éppen mentem volna utána megkeresni. Amikor zajt hallottam a konyhából.

-Anya? Te vagy az? Kérdeztem még mindig ilyedten. Mert valami nagyon rosszat selytettem.

Lassan és halkan lépkedtem a hideg parkettán a szüleim szobája felé.

De óriási meglepetésemre ott feküdtek és aludtak. De akkor.... Akkor mi volt ez a zaj?!

Én már ezt nem értem. Ki jött volna be?
Egy ilyen nagy ház.
Egy család.
Nem értem!

De ebben a pillantaban megláttam ahogyan a macska akit 10 perccel ezelőtt még gyönyörűnek láttam, egy kicsit véresen sántítva jön vissza.

De... De akkor mi van odalent?!
Féltem.
Megsimogattam a macskát aki ezután kicsit félve dőrgölőzött eggyet és utána kiment a nyitott ablakomon.

Tehát egyedül maradtam. Jajj nekem!
A szüleimet nem kelthettem fel mert furcsának tartottak volna, a barátimat nem hívhattam fel, mert mindenki aludt.
Én most tényleg nagyon féltem hogy mi lehet a házamba!

Csendesen félelemmel teli testtel lépkedtem le a lépcsőn a konyha felé.
Amint leértem megint hallottam egy hangot de egyenlőre senkit nem láttam.
Amikor elértem a konyhához....megláttam egy sötét alakot.
Próbáltam nagyon halk lenni nehogy észrevegyen de ekkor megszólalt, mély és ilyesztő hangján.

-Zorkaaa látlak ám. Mondta de eggyálatlán nem fordult felém.

-k-kivagy te? Kérdeztem félelemmel teli hangon.

-hogy én ki vagyok? HOGY ÉN KIVAGYOK??! Kérdezte gúnnyal teli hangon a végét körülbelül ordítva.

-Megne merd ezt kérdezni! Mondta mérgesen.

-j-j-jó mondtam dadogva.

-Csak kövesd azt a kis szőrgombócot! Mondta majd folytatta mondandóját.

-Igen, kövesd azt a kis árulót! Hátha elvezet a kos álomvilágába. Heh felelte gyűlölettel teli hangon a végén gúnyosan felnevetve.

-M-mi az hogy áruló? M-m-mit tett? Kérdeztem félénken.

-Hogy ő mit tett? Megmondjam hogy mit tehet egy áruló macska?

-I-igen? Kérdeztem még mindig félve.

-Hadd soroljam el röviden és tömören kezdte de számítottam rá hogy ez hosszabb lessz mint gondoltam.

-Meglopott a vagyonomról csak hogy átvigye abba az idióta világába, leharapta az eggyik újjamat amikor én próbáltam vele kedves lenni de ő túl önző volt, (de most vissza adtam neki hahah) tette hozzá nevetgélve. Körülbelül ennyi. Mondta beszámolója legvégén.

-H-ha szabad megkérdeznem milyen világba vitte át? Mert mi a Földön vagyunk és ezen a bolygón csak egy talaly van. Kezdtem okoskodni az alknak.

-TE MOST KIOKTATSZ BASSZA MEG??!
ordibált nekem még mindig az éjszaka kellős közepén, amikor hirtelen megfordult és ahogyan megláttam fekete zavarodott szemeit megfájdult a fejem.

-Sssz, Á szisszentem fel a fájdalomtól.

Hát igen...ilyet fogsz még érezni ha feldühítessz. Sőt..még rosszabbat is! Mosolyodott el a végén.

-Most pedig itthagylak! De jegyezd meg hogy ha a macskának fogsz segíteni nagyon begbánod! Mondta fenyegetően majd hirtelen eltűnt én pedig nem értettem semmit.
Ezt a beszélgetést a fájdalmat egyáltalán hogy ki ez-az alak aki az én házamban az éjszaka közepén fenyeget és ilyesztően bámul.
Semmit.

De amíg ezeken tanakodtam egyszer csak felkapcsolták a lámpát és megláttam apát.

-Zorka? Kérdezte értetlen arckifejezéssel.

-Apu, én.... Én csak..én csak kijöttem inni.
Mert sz-szomjas voltam heheh nevettem kínosan.

-Ahha...jó, de most menj vissza aludni mert 5:04 van és anyád hamarosan kelt+mennem kell dolgozni. Mondta.

-Jó. Nyögtem ki a lehető legegyszerűbb választ amit csak tudtam.

Ezek után felbaktattam a szobámba és visszafeküdtem az ágyamba, de csak a plafont tudtam bámulni. Míg le nem csukódott a szemem és végre pihenhettem egy kicsit.