Lobbanékony Páros

🌌Bevezető🌌

💛🖤💛🖤💛🖤💛🖤💛🖤💛🖤💛🖤💛🖤

Mindenki ismeri a nővérem Anne Carter sztoriját. Ő határozottan a jobbik testvér; gyönyörű, okos, szítterápiát tanul és mellette a korcsolya istennője. Én pedig imádom őt. Ő a jobbik felem, az aki anyám helyett vigyázott rám, óvott és szeret. A pszichopata exe miatt, az amúgy se könnyű élete pokollá vált hét évvel ezelőtt. Azon az estén mikor apa meghalt...miattam. Akárhogy is próbálja a nővérem bemesélni nekem, mindketten tudjuk, hogy én voltam a hibás és ez a tény minden egyes percben eszembe jut ha lehunyom a szemem.

Viszont három évvel ezelőtt Anne megismert valakit, aki behegesztette a szívén tátongó lyukat és megmutatta neki, hogy milyen is amikor a nap ragyogóan süt. Ryan...a sógorom, aki a világ legédesebb embere és akin keresztül megismerhettem az én Napomat Simon Archer-t, bár ő inkább a Holdhoz hasonló. Én a sötét éjszaka, ő pedig a ragyogó Holdvilág, ami fényt hozz a sötétbe. Ironikus érzés magamat a sötéthez hasonlítani, tekintve, hogy mindjárt tizennyolc éves létemre rettegek a sötétségben.

Simon az én Simonom, aki minden értelemben megmentette az életem és két éven keresztül úgy szeretett, hogy fogalmam se volt róla, viszont most hogy nagykorúvá vállok, végre megértettem, hogy a fiú nem úgy gondol rám, mint a kishúgára, hanem mint a nőre akire megérte várni.
💛🖤💛🖤💛🖤💛🖤💛🖤💛🖤💛🖤💛🖤

Kis ízelítő: 

-De most tényleg sose sírtál meg kis korodban sem? -nyílt nagyra a szemem, amire megrázta a fejét.

-Egyszer sírtam...- jelenti ki.

-Mi komolyan, mégis mikor? -jöttem teljesen izgalomba hajtott a kíváncsiság. Percekig nézhetett engem szerintem fejbe épp eldöntötte elmerje-e mondani.

-Amikor rád találtam! - feleli folytot hangon.

-Amikor az a ribanc majdnem kinyírt és nővéred sírva kért, hogy mentselek meg....- kereste szavait.

-ahogy a karjaiba vettelek, bőgni kezdtem, úgy néztél ki mint aki már vagy egy órája halott, se színed, se hangod a szemed fennakadva, borzalmas látvány volt még néha vissza térnek a rém képek, arról hogy milyen szörnyű kétségbe esést éreztem akkor! A kezembe vettelek és úgy rohantam a kórházba! Nem hallottam, a légzésed! Azt, hittem elveszítelek...és akkor magamhoz szorítottalak és sírva könyörögtem, hogy maradj velem! -nagy levegőt vett én pedig elképedve néztem rá.
-Szoval az egyetlen alkalom, hogy sírtam volna bárki miatt is, két éve, mikor azt hittem örökre elveszítelek!
💛🖤💛🖤💛🖤💛🖤💛🖤💛🖤💛🖤💛🖤

Sziasztok, mindenkit szeretnék üdvözölni, azt is aki az előző sztorijaimról érkezet és azt is, aki ide talált! 

💫✨🌌✨💫🌌✨💫🌌✨💫🌌✨💫🌌

Szeretném tisztázni, hogy bár ez Anneék sztorija utáni időben fog játszódni, jó párszor terveztem vissza utalást tenni, így ha nem olvastad a fagyos páros c. sztorim lehet, hogy zavaró lesz, vagy nem fogsz mindent érteni, ettől függetlenül próbálom úgy alakítani a sztorit, hogy ezek az ismeretek nélkül is élvezetes legyen! 

💫✨🌌✨💫🌌✨💫🌌✨💫🌌✨💫🌌

Köszönöm szépen a hihetetlen mennyiségű támogatást amit kaptam tőletek és remélem ez a sztori is elfogja nyerni a tetszéseteket! 

Kellemes olvasást kívánok a sztorimhoz!💛🖤🌠🌌✨💫