Lobbanékony Páros

Kitty Carter szemszöge

Már besötétedett mire végre elértünk a központot.

-Mennyi az idő? -kérdem a mellettem lépkedő fiútól, aki lazán nézelődött.

-Nyolc óra lesz hét perc múlva! -néz rá okos órájára.

-Akkor mindjárt fellövik az első tűzijátékokat! -lelkesedek bele teljesen és Dave és Jack felé fordulok, akik épp egy árus felé araszolnak.

-Hány perce vagyunk itt? Kettő? -néz fintorodva rájuk Simon, de engem nem igazán azt kötött le, hanem ami a fiúk kezében van. Kis kókuszdió volt, amiben esernyők és szívó szállak lógtak ki.

-De jól néz ki, én is szeretnék egyet! -rángatom oda, a fiút aki ennek a hírnek annyira nem örült.

-Te is kérsz egyet Kitty? -kérdi Dave az övét megmutatva. Kókuszos illata volt és fehér színe, úgy nézett ki mint egy iszonyat menő kókuszos shake. A fiú nem csak a italt adta nekem, hanem a nyakában logó virágfűzért és az egyik neonos karkötőjét is.

Így mentünk már kész party szettben és kókuszos itallal, életünk egyik legnagyobb bulija felé.

-Szerintem ha itt befordulunk, feljutunk a főutcára! -mutogat Jack, aki úgy látszik időközben felcsapott navigációs rendszernek.

-Arról jön a zene, szerintem is jó irányba megyünk! -bólintok miközben szívószállal a számba ízlelgettem a koktélom. Annyira izgatott voltam, hogy éreztem szívem lüktetését.

-Nézzétek! -kiáltott fel Dave, az égre mutatva, ahol hirtelen egy hatalmas sárkány figura jelent meg, aminek hátára óriási csillagszóró szerűséget erősítettek, ahogy haladt a bitang állat egyre jobban szikrázott.

-Szerintem jó helyen vagyunk! -jelentem ki, miközben érzem, hogy megtelik a mellkasom örömmel.

-Szerintem is! -feleli higgadtan Simon és balra int fejével ahol ugyanolyan sárkány jött csak hogy a földön ment és nem szikrázott hanem a rajta lévőgyönyörű hawaii lányok pirosba öltözve táncoltak összhangban, utánuk pedig a tömeg. Rengeteg ember... borzalmasan sokan követték a sorelején kígyózó sárkányt.

A zene a táncos lányokat követő zenekar felől érkeztek, akiken szintén vagy csak a piros fürdőszettet hordták magukban, vagy egy lengébb inggel egészítették ki. Doboltak, trombitáltak, vidámanan énekeltek és még kitudja mi egyéb hangszeren játszottak.

A füst szaga belekúszott az orromban, ahogy a tüzesbotokkal táncoló szintén egy száll melltartóban és szoknyában lányok elmentek mellettünk és néhány rögtön kiszúrta a széles hátú hokisfiúkat.

Az egyik szép hosszúhajú tüzes pálcáját forgató lány rá kacsintott Dave-re, mire közölte a fiú, hogy majd találkozunk és már el is tűnt a rengetegbe.

-Ez nem fair, most egyedül leszek! -kiáltott utána Jack és kicsit előre lépett, hogy barátja meghallja, de rögtön visszahúztam pólójánál fogva, mikor megláttam a következő felvonuló csoportot, akik benzint köpködve, „okádtak tüzet"

Még szerencse, hogy időben kaptam el, mert az egyik kopasz majdnem leperzselte barátom szemöldökét.

-Kösz, Ki., uh majdnem ott hagytam a hajam! -fog rá fejetetejére, amin egyébként még mindig a szalmakalap van, de mindegy.

-Gyere keresünk neked is valakit! -kuncogtam el magam, majd italomba ismét belekortyoltam és tovább nézelődtem. Az emberek énekeltek, egymást karolták át és kezdték el ropni a ritmust, miközben folyamatos harci kiálltásokra hasonló éljenzések törtek fel a szüntelen élink muzsikából.