Lobbanékony Páros

Simon Archer szemszöge

Csak magáról fog beszélni? Vajon észrevette, hogy egy másik lány van a háttérképemen?

Ez hányadik randim a héten, harmadik?

Ebből kettőt Kitty szervezett, ironikus ahelyett, hogy kerítőnőt játszana, saját magát kéne az ilyen estéimbe beszervezni.

Most kivételesen, nem ő hanem Jack jóvoltából vagyok Philnél egy lánnyal, valami Jessica.

14: 50

Ennyit mutatott a felvillanó telefonom. Akkor végre lassan lerázhatom, ugyanis fél négyre megyek Ki. -ért!

-Mármint tudod én soha nem voltam olyan lány de...-hallok meg egy kis részletet a lány beszédéből, amire mosolygok mintha végig hallgattam volna, az egyébként tényleg nagyon szép lány beszámolóját, kár hogy egy centi hely sincs a szívembe. Haja barna volt, be volt göndörítve, pillái természetesek voltak, még is hosszúak. Szolid sminkje egy cseppet se hajazott Kitty füstös sminkjeihez.

-Mit gondolsz erről? -szegezi nekem, szemeit beharapott ajkakkal. Mi? Miről beszéltünk?

Már levegőt vettem, hogy vissza kérdezek, mire megjelent a telefonomon Kitty képe, szívószállal szürcsölt és úgy csinált egy szelfit telefonommal, az egyik este mikor elmentünk mekizni. Ez az egyik kedvenc képem, itt nem visel olyan extra sminket ahogy szokott, fekete melegítőben van és haja kivasalva, semmi extra még is imádom ezt a képet, bár valószínű csupán azért mert a lány van rajta.

Én is és a "randialanyom" is egyszere néztünk asztalomra rakott készülékemre.

-A húgod? -kérdezte elcsukló hangon, ahogy „Kis boszi" nevet elolvasta.

-Nem, a barátnőm! -felelem, majd meg sem várva a válaszát, dzsekim felkapva a széktábláról vettem fel a hívást. Nem érdekelt a reakciója, legalább őt nem kell heteken keresztül meggyőznöm, hogy más az igazi számára. Arca elhűlt, miközben fizetve, távoztam.

-Kisasszony, miben segíthetek? -veszem fel a telefont, miközben kinyitom kocsim ajtaját.

-Ez új becenév? -kérd vissza köszönés nélkül, amire felnevetek.

-Mindegy is, zavarlak? -bombáz az újabb kérdéssel.

-Te sosem, mi újság? -bőgettem fel alattam autóm motorját.

-Pedig esküszöm úgy emlékeztem, hogy van valamid, most...-tűnődik el, majd mély levegőt véve kezd bele miért is hívott. -Szóval csak azért hívtalak, mert Anne most hívott, neki is kell egy-két dolog, az útra szóval át kéne mennünk Caredell-be nem bánnád? -kérdi amire elmosolyodok, még legalább plusz két óra kettesbe azzal a lánnyal akibe két éve bele vagyok zúgva...de, borzalmasan bánnom.

-Dehogy is, de jössz nekem eggyel! -harapom be ajkaim, még kikanyarodok a parkolóból útba a kedvenc kávézója felé, hogy rendelését tegnapról, beszerezzem.

-Jó, két bögrét fogsz kapni születésnapodra! -vágja rá rögtön, amire felnevetek.

-Micsoda üzletasszony! -képedek el, de mosolyom képtelen vagyok letörölni.

-Tudom...na leadom a képem, amit bár nem amiatt mert időben haza vittél, de sikerült befejeznem! -szúrja közbe, arcomról le lehet olvasni mennyire sajnálom.

-Fent maradtál este? -ráncolom össze szemöldököm.

-Aham, nem tudtam aludni...-hangja gyanús volt, túl sokszor dolgozik éjszakánként mostanában.

-Na akkor a bejáratnál találkozunk! Szia Simon! -tesz le sietősen, beszéd ütötte meg a fülem.

Valószínű elfoglalt a kis művész asszony!