TENGERSZEM|| MICK SCHUMACHER

Harmadik fejezet

Ofelia
A tegnapi nap a hotel elfoglalása után lezuhanyoztunk és már is mentünk aludni. A mai nap kipihenten keltünk fel és reggelizni mentünk a hotel étterem részébe.

Jól laktunk és utána még vissza mentünk a szobába és kiválasztottunk egy kényelmes ruhát amibe kényelmes lesz egész nap bóklászni.

Egy fél óra múlva, el is indultunk a helyszínre ahol anya rengeteg konferencián, és meghallgatáson fog átesni.

Amint oda értünk megállapítottam, hogy egy versenypályára jöttünk. Nagyba ki volt írva, hogy formula 1, és ekkor jutott eszembe a régi ovis barátom, Mick akinek az apja a ferrarinál volt pilóta még a balesete előtt. Anya még elárulta nekem, hogy a Mclaren csapatnál fog dolgozni menedzserként.

Anya egy VIP jegyet nyomott a kezembe, majd elindultunk, hogy lehúzhassuk a kártyánkat. Megkerestük azt az épületet ahová anyának kellett mennie. Egy sötét szőke hajú, velem egykori lány lépett ki hozzánk, és elvezetett minket az egyik terembe.

- Ha jól emlékszem akkor Ofelia és Maria Rodriguez, igaz? - Nézett ránk mosollyal, mi meg bólintottunk és kezet fogtunk vele.

- Jade Hernandez vagyok! - Vezetett minket tovább. Amint odaértünk anya bement a terembe én meg kint maradtam.

-Ofelia, akkor neked is megmutatom, hogy hová kell menned. - Ezt nem értettem így egyből rá is kérdeztem.

- Miért is kéne nekem valahová mennem?-Kérdeztem kicsit kínosan...

- Úgy tudjuk, hogy pszichológiát tanulsz, és anyukád beajánlott, hogy lehetnél az egyik pilótánk támasza! - Nem gondoltam, hogy anya a beleegyezésem nélkül intézkedne a munka ügyekben, de egy kicsit örültem.

Egy haas feliratú épülethez vezetett, majd mondta, hogy az emeleten találom a fiút. Felsétáltam csigalépcsőn, majd egy ajtóhoz értem ami bevolt zárva. Vettem egy nagy levegőt, majd bekopogtam.

Hamarosan egy fiú nyitotta ki az ajtót. Ránéztem, az arcára és egyből tudtam, hogy ez Mick lehet.

- Szia, Mick Schumacher vagyok! Köszönt nekem lelkesen a fiú. - Ha nem dermedek le akkor egyből az lett volna a reakcióm, hogy úristen Mick de rég láttalak, és megölelem. De ennek az ellenkezője történt, mert csak egy kis fázis késéssel tudtam válaszolni.

-Ofelia Rodriguez! Mondtam egy mosollyal az arcomon.

- Igazán örülök a találkozásnak! - Nem is emlékezne rám? Ez egy kicsit fájt, hogy az ovis legjobb barátom nem emlékszik rám.

Beléptem vele a szobába, majd odavezetett az asztalához és odaadott nekem egy papírt. Rávoltak írva gyógyszerek nem hiszem el, hogy így elromlott az állapota.

Megpróbálok mindent megtenni, hogy újra jól legyen, és boldog legyen. Visszanéztem a papírra és rávolt írva minden információ, hogy mikor van a média nap, mikor vannak a szabadedzések, meg minden hasznos információ amit tudnom kell.

Nem tudtam beszélgetni Mickkel, mert Jade feljött szólni, hogy anyám végzett így egy köszönés után már el is mentem.