TENGERSZEM|| MICK SCHUMACHER

Tizenkettedik fejezet

Időmérő nap

Reggel Mick elé mentem, és amikor már több, mint egy fél órája az ajtaja előtt álltam akkor gyanús lett nekem valami.

Elkezdtem kopogni, sőt már inkább dörömböltem. Nem akartam belegondolni, hogy mi történhetett vele.

-Mick? MICK? - Kezdtem el rángatni a kilincset.

Azt tettem, mint múltkor elkértem a takarítónőtől a szoba kulcsát.

Minden erőmmel rohantam kinyitni az ajtót. Amint bejutottam egyből elkezdtem keresni a szobába.

Vízcsobogást hallottam. Nem tudtam, hogy oda merjek e menni, mert múltkor is olyat láttam amit nem akartam.

Amikor a fürdőszobába benyitottam egy olyan látvány fogadott ami miatt bepánikoltam. Mick ruhástól feküdt a jéghideg vízben.

Egyből elzártam a vizet, és leengedtem az egészet, majd próbáltam élesztgetni a fiút aki nagyon úgy nézett ki, hogy elvesztette az eszméletét.

A telefonomhoz kaptam, majd tárcsáztam a mentősök számát akik szirénázva érkeztek ki. A hotelben nagyon aggódott mindenki, és most bezzeg Samantha megtudott jelenni.

Eljátszotta az *aggódó* barátnőt, és mindenféle képen vele akart menni, de mivel én már a mentőben ültem és csak egy ember mehetett be vele így nem volt választása ott kellett, hogy maradjon. Természetesen kiverte a hisztit emiatt.

A mentősök már a kórházba bevezető úton próbálták magához téríteni, de nem sikerült amire egyre jobban bepánikoltam, és egy kisebb pánikrohamot is kaptam.

A kórházban mindent megtettek, hogy magához térítsék, de végül olyan történt amire senki sem számított. Nekem sikerült felélesztenem ami miatt nagyon boldog voltam.

A mai nap mindenféle képen kikellett, hogy hagyja az időmérő napot, de azt mondják, hogy még lehet a holnapi napot is ki kell, hogy hagyja ami szerintem a legjobb döntés lenne, hiszen pihennie kell.

Este beszélgetős kedvében volt szóval tudtunk néhány szót váltani, de hamar bealudt, szóval magára hagytam.