Tizenharmadik fejezet

82 8 0
                                    

Egész este nem tudtam aludni, mert csak Mick járt az eszemben. Délután egyből az volt az első, hogy a kórházba mentem.

A dokik még nem engedték, hogy versenyezzen így a mai nap valaki helyettesíteni fogja a versenyen.

Benyitottam a kórházi terembe.

- Jó reggelt Mick! - Köszöntöttem kedvesen, de erre meg se rebbent. Gondoltam ránézek, és ahogy elmentem a másik oldalra megláttam, hogy az egész ágy csak kivan tömve párnákkal.

Szuper megszökött, és ez az én hibám, mert nem vigyáztam rá az éjszaka.

Az volt az első gondolatom, hogy elmegyek a pályára megnézni, hogy ott van-e, mert szerintem az nem tetszett neki, hogy nem engedik versenyezni.

Mivel tegnap a beugrója 10. helyen végzett így biztos, hogy felszívta magát Mick. A boxba rohantam ahogy csak tudtam, de kigurultak a boxból az autók.

- Megnéztéték, hogy ki ült az autóba egyáltalán? - Kérdeztem kétségbeesetten.

- Igen, Pietro! - Válaszolt nyugodtan Günther amire megnyugodtam.

- Mivan velem? - Kérdezte egy hang mögülem. Hátra fordultam , és megláttam Pietrot. Mick ne csináld ezt velem.

- Mickket nem engedték a dokik, hogy autóba üljön. Most, hogy szóljunk neki rádió nélkül, mert ha a bíróság meghallja akkor ki is zárhatják a versenyből.

- Ne parázz már ennyire, higgadj le tudja mit csinál! - Nyugtatott volna Günther.

Nem volt már választásom, mint hogy leüljek és felvegyek egy fülest. Féltem is viszont szurkoltam Mickknek, mert nagyon jól kapta el a rajtot.

Egy haassal képes volt pódiumra állni, hiszen 3. lett amire elsírtam magam. Ahogy csak bírtunk úgy szaladtunk ki Mickkhez. Mick amikor kiszállt az autóból egyből a csapatra ugrott, majd engem megölelt és letörölt néhány könnycseppet az arcomról.

- Büszke vagyok rád. - Motyogtam neki. Amire csak végig simította a kezét a hajamon.

Amikor felment a pódiumra úgy üvöltöttünk neki, ahogy csak tudtunk. A pezsgő fröcskölésből természetesen mi is kaptunk a fejünkre amin csak nevetni tudtunk.

Futam után Mickknek levakarhatatlan volt a mosolya aminek nagyon örültem.

TENGERSZEM|| MICK SCHUMACHERWo Geschichten leben. Entdecke jetzt