-Te mit keresel itt?
-Beszélnünk kell!
-De én nem akarok!
-Kérlek Georgia ne csináld ezt!
-Menj el Luke!
-Nem!
-Menj el kérlek!
-Nem!
-Nem foglak beengedni!
-Nem baj!
Mondta. Meg forgattam a szemem, és beugrott hogy Luke mit is tervez. Mászni kezdett az egyik fán, aminek az egyik ága a szobám ablakához volt közel.
-Luke ne csináld le fogsz esni!
-Nem érdekel!
Kiáltott fel. Tovább mászott én pedig azért izgultam, hogy nehogy valami baja essen. Nagy nehezen, de valahogy felküszködte magát és a következő pillanatban már előttem állt.
Arcán szomorúság és értetlenség látszott egyszerre.
-Miért jöttél ide?- kérdeztem.
-Beszélnünk kell.
-Hallgatlak.
-Georgia kérlek mondd hogy nem gondoltad komolyan, amiket írtál nekem?!
-De komolyan gondoltam.
-Miért? Miért akarsz távoltartani magadtól?
-Te ezt úgysem értheted!
-Meg sem próbáltad elmagyarázni!
-Mert nem is kell!
-Miért nem?
-Luke kérlek hagyj békén!
-Nem! Addig nem amíg el nem mondod, hogy miért menekültél el tőlem, miért hazudtál nekem, miért nem válaszoltál az üzeneteimre, miért akarsz eltolni magadtól!
-Menj el kérlek!
-Nem! Mondd el és elmegyek!
-Luke...
-Mondd már el!
-Kedvellek, basszus...-kiabáltam rá, mivel nagyon felhúzott.- Kedvellek, de nem akartam magamnak se beismerni, mert féltem hogy újra pofáraesek. Azért akartalak távol tartani magamtól, mert tudtam hogy te nem érze....
Nem tudtam befejezni a mondatom, mivel Luke ajkai találkoztak az enyémmel. Tenyere a derekamon pihent én pedig kezeim nyaka köré fontam. Lassan elszakadtunk egymástól, majd homlokát ag enyémnek döntötte.
-Túl sokat beszélsz!- adott egy puszit a számra. - Én is kedvellek te idióta!
