Hemmings: Georgia hiányzol :(
Davis: Te is nekem :(
Davis: De már csak 1 óra és láthatsz ;)
Hemmings: AWAWA ceretlek ;)
Davis: Én is Babe ;)
***
Hemmings: Két perc és ott vagyok George :)
Davis: Várlak :)
Hemming: Az ajtó előtt állok :)
Georgia szemszöge
Az ajtóhoz futottam, ahol Luke mosolygós arcával találtam szembe magam. Nyakába ugrottam, Ő pedig szorosan magához ölelt.
-Ne haragudj a hülyeségem miatt Lucifer- suttogtam.
-Nem haragszom. Nem tudhattad.
-Akkor nem haragszol rám már ugye?
-Dehogy haragszom. Eddig sem haragudtam. De rád nem is lehet George.
Elengedtem, majd belenéztem ragyogó kék szemeibe. Arcával lassan közeledni kezdett az enyémhez, de nem csókolt meg. Éreztem meleg leheletét ajkaimon, és mindketten arra vártunk, hogy mit lép a másik.
Végül Ő győzött, mivel nem bírtam tovább ajkaimat az övéire tapasztottam. Éreztem, ahogy belemosolyog csókunkba, és emiatt nem sokkal később el is váltunk egymástól. Homlokát enyémnek döntötte, majd megszólalt.
-Ez már hiányzott.
-Nekem is.
-Mehetünk?
-Igen.
Lassan sétálni kezdtünk, Luke pedig összekulcsolta ujjainkat. Körülbelül 20 perc séta után egy kisebb erdőhöz értünk. Én értetlenül néztem Lucasra, mire Ő elmosolyodott.
-Luke most meg fogsz ölni és el fogsz ásni egy erdőben?
Ő elnevette magát, annyira, hogy már sírt.
-Te nagyon beteg vagy Georgia! Dehogy öllek meg!
-Akkor megnyugodtam.
Az erdőben kezdtünk bolyongani, mire egyszer csak fényt vettem észre. Felnéztem, majd elállt a lélegzetem. Egy faház.
