Csak faltuk egymás ajkait megállás nélkül, egyikünk sem akarta megszakítani.
-Georgia!- kiabált Paul.
Mi azonnal szétrebbentünk én pedig bementem Paulhoz és leültem az ágya szélére.
-Mi a baj?- kérdeztem.
-Félek.
-Mitől?
-A vihartól.- válaszolt, majd elsírta magát.
-Shh, nem kell félni- öleltem meg.
Szegény nagyon remegett, és szorosan ölelt magához.
Luke az ajtóban állt és csak nézett minket. Nem sokkal később azt vettem észre, hogy már Paul mellett ül és Ő is próbálja nyugtatgatni.
-Paulie, mit szólnál egy nagy adag forrócsokihoz?- kérdeztem.
Ő csak hevesen bólogatott és azonnal kipattant az ágyból. Lefutott a konyhába, mi pedig követtük.
Gyorsan összedobtam 3 extra csokis forrócsokit, majd kivittem a két fiúnak, akik a nappaliban várakoztak. Beültem közéük, és bekapcsoltam a tévét, ahol Sponygabob ment. Néztük egy darabig, majd Paul elaludt és felvittük a szobájába.
Lukeal ezek után az én szobámba mentünk. Csend uralkodott közöttünk, amit én törtem meg.
-Éhes vagy vagy valami, vagy esetleg nézzünk filmet, vagy mit szeretnél?- kérdeztem zavartan.
Ő erre csak elmosolyodott, majd felém sétált.
-Azt hiszem nem fejeztünk be valamit az előbb!- mosolygott kacéran.
-Igen, és mit?- húztam az agyát.
-Ezt...
Mondta, majd ajkaimnak esett. Csókunk egyre vadabb és szenvedélyesebb lett. Lassan Luke tolni kezdett az ágy felé, amire lassan ledöntött. Jézusom ez most komolyan meg fog történni?
