Kopogtak az ajtón...
Abban a pillanatban úgy éreztem, mintha megállt volna a szívem.
Nem fogom beengedni. Nem akarom látni. Egyszerűen nem megy.
-Georgia nyisd már ki az ajtót!- kiabált kintről.
Nem válaszoltam neki. Nem voltam rá képes.
-Georgia, kérlek. Beszélnünk kell!
-Menj már el Luke! Nem érted, hogy nem akarlak látni és beszélgetni sem.
-De ez most kurva fontos, úgyhogy nyisd ki az ajtót!
-Nem!- kiabáltam, olyan hangosan amennyire csak bírtam. A sírás kerülgetett, de nem akartam útjára engedni a könnyeim.
-Georgia, könyörgöm! Muszáj beszélnünk. Ez életbe vágó.- halkult el a hangja.
Hirtelen rezgett a telefonom.
Ismeretlen szám: Szia Georgia :)
Ismeretlen szám: Ha már az ajtót, nem nyitod ki, akkor itt beszélgessünk.
Ismeretlen szám: Egyébként még mindig itt állok.
Georgia: Hát akkor lassan a beton részévé fogsz válni, mert én be nem engedlek.
Ismeretlen szám: Figyelj, ha úgy mondom el, hogy nem megyek be, csak az ajtó mögött állok, akkor meg hallgatsz?
Georgia: Tőlem
Georgia: Annyira nem érdekel, amit mondani akarsz
-Szóval Georgia...- kezdett bele, majd sóhajtott egy nagyot- Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Talán ott, hogy sajnálom. De tényleg, és ezt nem csak úgy odadobom éled, hanem komolyan is gondolom. Mármint tudom, hogy bunkó voltam és nagyon megváltoztam, de annyira sajnálom. Nem gondoltam bele a tetteim következményeibe. Elveszítettem szinte az összes barátom, a családom is eltávolodott tőlem, de ami a legjobban bánt hogy te is eltűntél az életemből. Én nem akartam, hogy így alakuljon, csak a barátnőmet zavarta, ha veled beszeltém, és volt olyan hogy ő írt neked, de egy idő után nekem is bunkónak kellett lennem veled. Én tényleg teljes szívemből sajnálom Georgia - és itt jött el az a pillanat, hogy már ő sem bírta ki sírás nélkül.
Néhány percig csak csendben ültünk, de hallottam ahogy sír, ahogy én is csak nem akartam, hogy ő erről tudjon, így csak csendben ítattam az egereket.
-Szóval Georgia, csak el szerettem volna mondani, hogy mik kavarognak bennem. Megértem, ha már többet látni se akarsz, de ezt el kellett mondanom. - mondta, majd felállt a földről. - Ég veled Georgia. Csak hogy tudd mindig is a szívembe maradsz mostmár.
Kissé elnevettem magam, hisz Luke soha nem mondott még ilyen nyálas dolgot nekem. De ahogy kicsit jobban átgondoltam szavait, azok egyenesen a szívembe hasítottak.
Előtört belőlem a sírás és csak zokogtam és zokogtam.
***
Nos sziasztok❤️ ne haragudjatok mert csak most hozok részt, de egyszerűen időm sem volt sok és ötletem sem. De most itt egy rövidke rész, ami remelem hogy nem lett olyan szörnyű.😅
Puszi: 🕉Zita🕉
