SUTTOGJ EGY CSÓKOT

TIZEDIK

Devon

– Egyszer a futásban fogok meghalni – fogja Derek az oldalát, miközben kipirult arca fájdalmas fintort ölt. Iskola köröket írunk le, de futás helyett ráérős sétával tesszük meg az utolsó szakaszt. – Leszarom, ha megbuktat, én nem fogok többet futni. Mindjárt kilehelem a lelkemet is..

– Ja – egyezem bele, de nem igazán vagyok jelen gondolatban. Sportcipőm orrát bámulom, miközben komótos léptekkel haladunk előre a göröngyös talajon.

– Mi van veled? – szív a tüdejébe egy nagy adag levegőt. – Egész nap a gondolataidba vagy merülve. Csak azt ne mondd, hogy megint Carter az oka – forgatja meg a szemét. Elege lehet már, hogy az esetek nagy százalékában róla van szó.

Ideges nevetés hagyja el a torkomat, és melegítő pulcsim ujját kezdem el szorongatni, mert most egészen más a helyzet.

– Carter a téma, de nem az a Carter, amelyikre te gondolsz. – Lopott pillantással nézek legjobb barátom felé, akinek fintora szépen lassan egy kíváncsi mosolyba virágzik.

– Na, ez kezd izgalmas lenni – csillan fel a szeme és rám is villan egyből. – Részleteket, most azonnal!

Az égre emelem a tekintetem, és hagyom, hogy a szemerkélő eső apró cseppeket permetezzen az arcomra. Ma nem hozott hideget az idő, csak egy kis esőt és többnyire borult eget.

– Wes pénteken átjött hozzám. Fogalmam sincs mi vette rá, hogy betörjön a szobámba, de ott volt amikor hazaértem a karneválról.

– Jó, és...?

– Visszakövetelte a szívességet, amit tett nekem a csókkal.

– Azt kérte, hogy... – kerekedik el Derek szeme, és amennyire én ismerem, egyből levágom mire gondolt azzal a mocskos elméjével.

– Jézusom! – csattanok fel egyből. – Derek, dehogy! Nem! Nem kért semmi olyat!

– Jó, na! Honnan tudjam miket csináltok ti ketten? – emeli fel védekezőn a kezeit, majd elneveti magát. – Miket is csináltok?

– Kérte, hogy csókoljam meg – jelentem ki tényszerűen, aztán egy kis hezitálás után újra megszólalok, igyekezve a csókhoz fűzött pozitív érzéseket kiölve magamból. – És megtettem.

– Jó volt?

– Nem igazán.

Derek elhallgat, majd amikor nem szólalok meg, a torkát kezdi köszörülni.

– Mint legjobb barátod, tudom, hogy amit nem akarsz megtenni, azt úgysem teszed meg – vet rám egy mindent tudó pillantást. – Így hát teljesen egyértelmű, hogy akartad azt a csókot. Nekem nem tudsz hazudni Devon.

Hát, elég hamar lebuktam.

Szenvedős hangot eresztek meg, mert amilyen szavakat fogok most kiejteni, egy részemnek még mindig fájnak.

– Soha nem csókoltak még meg így – nézek legjobb barátomra félig ábrándos tekintettel, félig undorral, amiért ilyen reakciót adok Wes csókjára. – Teljesen más volt, mint az eddigiek. Sokkal... Nos, eléggé szenvedélyes volt.