SUTTOGJ EGY CSÓKOT

KILENCEDIK

Devon

Elhaladok egy sikongató gyerekraj mellett, aztán figyelmemet Derek hangos kacaja vonja magára. A pereces kocsi előtt áll, mellette Kyle, Julie és Liv.

Másfél hét elteltével végre adódott egy alkalom, ahol kényelmetlenség nélkül összeférhetek a barátaimmal. A probléma, ami eddig távol tartott a csapattól, másnéven Carter, is itt van a karneválon, de ő az egyik jegyszedő, szóval csak néhány másodpercre kell majd elviselnem, aztán szabad az estém tőle.

– Devi! Hát eljöttél! – kiált fel Liv amikor meglát, majd feláll a padról és a nyakamba veti magát. Nevetve ölelem vissza a lányt, aki tippem szerint kissé túlzásba vitte a fröccsözést. Merthogy mindenki kezében az volt.

– Végre nem foglalja le a pasija. Csoda – jegyzi meg Kyle gúnyosan, aztán tőle is kapok egy szorongatásos ölelést, meg egy hajborzolást, ami úgy érzem egy lekicsinyített bosszú a már napok óta tartó, tőlük való elhatárolásom miatt.

– Jaj, tényleg! Muszáj mesélned milyen Wes-szel – vigyorodik el Liv, és ebben a vigyorban látom mind a cukiságra kíváncsi görbületet, na meg a mocskos részletek iránt való érdeklődést. Nagyon le fogom lombozni, amikor tudatom vele, hogy nincs semmi érdekes, amit mesélhetnék. Ők, ahogy az egész suli is, még mindig úgy hiszik, hogy Wes és én járunk... vagy valami olyasmi. Nekem jól jött alibinek, Wes meg... fogalmam sincs ő miért járt jól ezzel a pletykával, de nem foglalkozott a tagadással. Biztos így is akadtak lányok neki, akik pont leszarják, hogy kapcsolatban van-e a srác, akire ráhajtanak. Ezen még nem igazán agyaltam, de most mintha egy éles nyílvessző szúródna a bordáim közé, ahogy arra gondolok, Wes más lánnyal is ugyanúgy viselkedik, mint mostanában velem. Igaz, hogy én folyton ellököm magamtól, és az is igaz, hogy nem akarok tőle semmit, de mégis rosszul érintene, ha tudnám miket csinál amikor nem éppen engem próbál befűzni. Hogy hány lányt szédít, és hogy sikerrel jár-e.

Legutóbb, amikor össze voltunk zárva a büntetés miatt, alig tudtam józan ésszel dönteni, de végül sikerült. Amikor Wes bevetette a báját, nehezen, ám ellöktem magamtól, majd a terem legtávolabbi sarkában húztam meg magam távozásig.

Nem adom meg magam neki, ezért biztosan máshol keresi azt, amire szüksége van. Olyan lányoknál, akik nem mondanak neki nemet minden egyes alkalommal.

De miért is zavar ez engem? Nem kellene. Nagyon nem kellene.

Főleg, hogy tudom, ő is itt van a karneválon, és nagy valószínűséggel össze fogunk futni, szóval élőben láthatom majd ki lesz az új hódítása. És ha már itt tartunk, a barátaim is szemtanúk lesznek, ezzel pedig vége kettőnk színjátékának, hiszen nekik az jön majd le, hogy megcsal. Amit nem tűrhetek, ezért szakítanunk kell. Mától nincs miért kettesben lennünk Wes-szel. Ennek örülnöm kellene, nem?

– Felülünk az óriáskerékre? – szólal meg Liv. – És akkor Carterrel is összefuthatunk.

– Király – nyögöm ki, és Julie felé nézek, aki enyhén vállat von.

Egyszerre indulunk meg a visítozó tömegbe, ugyanis először a szellemkastély mellett haladunk el. Én direkt lemaradok, hogy Julie mellé sodródjak, és végre valahára megkérdezzem tőle hogy van. Szörnyű barátnak érzem magam, hogy erre csak most kerül sor.

– Hogy vagy? Tudod... a Carter dolog miatt – halkra veszem, nehogy az előttünk kószáló barátaink meghallják.

– Volt időm belenyugodni. De ha pár nappal előbb kérdezted volna, hát, jó szarul voltam – ejt meg egy keserű nevetést.