SUTTOGJ EGY CSÓKOT

TIZENNEGYEDIK

Wes Carter

Péntek este mindenki a várostól húsz percnyire félreeső Kristály tónál ünnepel. Van pia és a stégtől nem messze egy fűtött kis kunyhó, ahová valaki behurcolt egy csocsóasztalt. Kint tüzet is raktak, mert elég csípős az idő, és köré gyűlve iszogatnak. Én Michael-el az oldalamon a kunyhóba lépek és rögtön észreveszem, hogy a többi haverom már csatak részeg.

– Úgy hiányzott már ez a kisvárosi hangulat – nevet fel Michael amint körbenéz a helyiségen. Nem a tisztaságról ismert a kis ház, de a célnak megfelel; lehet bent melegedni, és helyet foglalni az asztaloknál vagy a három nagy kanapé egyikén. Kényelmesebbek lehetnek, mint a műanyag székek, de tegyük hozzá, eléggé gyanúsak a rajtuk lévő foltok.

Michael helyet foglal az egyiken, de én inkább odahúzok az asztal elé egy széket és arra ülök. Látom bent Lolát, Ryan-t, Cole-t, Bruce-t és Vivianne-t és biccentek nekik, de nem megyek oda a társasághoz, hogy csatlakozzak az ivós játékhoz. Ma nem dumáltam rá magam senkire, hogy dobjanak majd haza, mert én fuvarozom a nagyszüleihez Michael seggét. Látogatóban van náluk, de csak egy hétre jött. Pedig már hiányzott a képe. Michael az egyik legjobb haverom. Kissrácként minden nyarat itt töltött; akkor ismertük meg egymást. Az ő nagymamája és az én anyám ismerték már egymást és erőltették, hogy játsszunk együtt, annak ellenére, hogy mindketten vonakodtunk az ötlettől. Akkoriban rossz kölyök voltam, nem jöttem ki a többi gyerekkel és úgy éreztem, hogy ezúttal se lesz másképp. Aztán amikor a felnőttek szava nyert és akaratunk ellenére együtt hagytak minket, felfedeztük, hogy a dolog, amit mindketten a legjobban szeretünk, az a csínytevés. Azóta legjobb haverok vagyunk, csak hát pech, hogy Miami-ban lakik és ritkán vonszolja le hozzánk a seggét. Általában mindig én vagyok, aki ellátogat hozzá.

– Azt a kurva! Devi jól kicsípte magát.

Megfeszülnek az ujjaim a pohár körül. Kár, hogy csak üdítő van benne, mert most szívesen lehúznék valami erőset. Michael elbámul a vállam mögött és a térdére könyökölve vigyorogni kezd. Nem állok készen, hogy megforduljak, mert nem tudom milyen látvány fogad majd. A szívem hevesebben ver, mióta Michael kiejtette a nevét.

– Hűha, nem csoda, hogy meg akarod fűzni. Elképesztően dögös.

– Elég már! Ne bámuld! – mordulok rá. Nem bírom tovább türtőztetni magam, hátrapillantok. Devi is felém néz, arcáról leolvad a mosoly, aztán elfordul és mond valamit Derek-nek. Odamennek az asztalhoz, amire a piák vannak kirakosgatva.

– Az ott a pali mellette, aki hajt rá? – érdeklődik Michael, miközben belekortyol a sörébe.

– Nem. Az a legjobb barátja.

– Biztos? Nagyon susmognak.

– A srác meleg – tájékoztatom és hátradőlök a székben. – De lefogadom hamarosan megérkezik az a haverja is, amelyik hajt rá. Kéne egy cigi, nem?

Nem bírok itt ülni és várni mikor toppan be az a rohadék, hogy behízelegje magát nála. Rohadtul nem akarom végignézni a jelenetet. Az is eléggé szarul esik, hogy tudom, nagyjából kibékültek.

– Haver, te teljesen meg vagy lőve – nevet Michael, de azért feláll a piszkos kanapéról és már kotorja is elő a gyújtóját. – Nem hittem, hogy valaha is így az ujja köré csavar majd egy csaj.

– Kussolj és haladj! – mondom, mire felröhög és beszól valamit, de már nem figyelek rá. Miközben az ajtó felé indulunk, még egy pillantást engedek magamnak a lány felé; egy felespoharat tart a kezében miközben a legjobb barátjával beszélget, távol mindenkitől. Nem tudok parancsolni a tekintetemnek, újra és újra feltérképezem, tetőtől-talpig. Egy falatka fekete ruhát választott mára, bár nem tudom miért gondolta jó ötletnek. Hemzsegnek itt a részeg idióták. Főleg, hogy nem csak a mi giminkből vannak itt emberek, de a város többi suljából is ide özönlöttek vadidegenek. Már megszabadult a kabátjától és a sáltól is, ami eddig eltakarta a mélyen kivágott dekoltázs részt, ám most mindent megmutat magából.