SUTTOGJ EGY CSÓKOT

ELSŐ

D e v o n

Halloween éjszakája van.

Mindenki jelmezt öltött. A gyerekek cukorkát gyűjtenek, a tinik buliba készülnek. A levegő hűvös, szinte már kísérteties ahogy sűrű köd telepedik a kertvárosra, emiatt pedig alig látni az utca végén lakó nő autóját. Még jó, hogy engem most csak a szomszédban élő seggfej kocsija köt le.

Remek érzéssel tölt el a tojás hangos csattanása a szélvédőn.

Fogok egy másikat, majd azt is elhajítom. Ez a motorháztetőt éri. Ha így folytatom, hamarosan szép sárgára festem a Jeep-et. Örömmel tölt el a tudat, hogy Wes az életét adná ezért az autóért. Ezért is esik olyan jól megdobálni. Bár tehetnék benne maradandó kárt! Hamar elnyomom ezt a gondolatot, mert tudom, hogy azt végül a pénztárcám bánná.

Csillagtalan éjszaka van, felhős az ég és csípős, hideg szél fúj. Engem ördögi tettem tüze fűt, amit a harag oxigénje táplál. Egyre nagyobb erőt vetek be a dobáshoz. Dühös vagyok, de ez nem újdonság, ha róla van szó. Mindig eléri, hogy az őrület határára sodródjak.

– Nem viszed túlzásba? – sóhajt fel Derek. A Fordjának dőlve egyre gyakrabban nézegeti az óráját. Egy buliba vagyunk hivatalosak, de ezt előbb még le kell rendeznem.

– Nem – vakkantom, majd egy újabb tojást repítek a Jeep-nek. – Pont, hogy ez a legkevesebb, amit érdemel.

– Ugye tudod, hogy ki fog nyírni? – kérdezi unottan. Vicces, hogy ennyire alábecsül.

– Én fogom kinyírni őt!

– Devi, az sem biztos, hogy ő tette – sóhajt fel, de nem törődöm vele. Érzem az ereimben, hogy ő a felelős.

– Ó, dehogynem! – forgatom a szememet. – Wes Carter maga az ördög. Még szép, hogy ő volt. – Az utolsó darab tojást is a kocsinak vágom, majd a kukába dobom a tartóját és Derek után beszállok a Fordba.

Wes Carter a legnagyobb ellenségem.

Mióta a szomszédba költöztek, minden egyes napom abból áll, hogy bosszút álljak valamiért, amit ő elkövetett ellenem. És mindig van valami. Ha épp nem az anyámat hívja, mert titokban bulit tartok, akkor beédesgeti magát a házunkba és lenyúlja a fehérneműimet. És ha nem otthon, akkor az iskolában szívat. Egyszer újra kellet írnom egy féléves matek dogát, mert az a baromarc kiradírozta a válaszaimat. A mai napig nem tudom hogyan csinálta, de megtette. Soha nem lehet nyugtom tőle. Folyton csinál valamit, amivel feldühít. De engem se kell félteni, ugyanis a bosszúm mindig szuper édes. A mostanit is több étkezésben tálalom majd. Ennyi nem volt elég. A tojás után jön az igazi desszert.

– Én akkor se hiszem, hogy ő köpött be az igazgatónak. – Derek barna hajába akar túrni, de mivel most hátra van nyalva, meggondolja magát és visszarakja a kezét a kormányra.

– Te nem ismered olyan jól, mint én – motyogom miközben becsatolom a biztonsági övemet.

Wes-szel tizenkét éves korunk óta mást se csinálunk, csak harcolunk egymással. Ezalatt az idő alatt megtanultam, hogy a pokol kapuja tárva-nyitva áll, ugyanis vallom, ő is onnan való. Egy pokolfajzat.

– Ez akkor se vall rá. Az tuti, hogy szereti szívni a véred, de nem menne ilyen messzire...

– Majdnem felfüggesztettek – pislogok amolyan "most komolyan beszélsz?" stílusban. – Úgy látszik mégis ilyen messzire ment.