Odaát - A Bukott Angyal Gyermekei (Átírás alatt)

1. Fejezet

- Mihez kezdünk mikor visszaérünk Amerikába? - kérdezte Sofia.

Egy pillanatra nővére ránézett. Gesztenye barna haja lófarokban volt felkötve, zöldes-barna szemével pedig a váróteremben lévő embereket nézte. Ő is az embereket kezdte el figyelni.

- Folytatjuk a nyomozást - felelte, mire szeme sarkából látta, hogy húga hitetlen fejrázással nézz rá.

- Cassie, nem tudom, hogy tisztában vagy-e vele, de hónapok óta a sötétben tapogatózunk. Még mindig nem vagy hajlandó segítséget kérni? - kérdezte.

- Sofia – kezdte egy sóhajtást követően - Ne gyere újra John-nal meg a fiaival, rendben? Nem kell a segítségük. Megoldjuk, mint mindig. - ezzel a kijelentéssel, hogy melyiküket is próbálta nyugtatni, arról fogalma sem volt.

- Nem értem mi bajod velük. John nem egyszer húzott ki minket a szarból. 

- A válaszom továbbra is nem! És a vita lezárva - amint ezt kimondta a hangos bemondó felhívta a figyelmüket arra, hogy megkezdhetik a felszállást a gépre, így hát táskáikat magukhoz véve indultak is.

A gépre felérve megkeresték a helyüket és leültek. Sofi az ablak mellett foglalt helyet Cassie pedig mellette, táskájából elő vette a telefonját, illetve a fülhallgatóját, és húga példáját követve elkezdett zenét hallgatni. Tudta, hogy kissé bunkó volt Sofi-val, de csak magukat próbálta védeni. Nem szeretné, ha minden jött-ment vadászt, akikkel eddig találkoztak bevonjanak ebbe az egészbe. Az meg, hogy nem volt hajlandó John Winchester fiaitól segítséget kérni, amennyit hallott róluk, nos, nem is fog. A vadászok körében igen gyorsan terjednek a hírek, így tudták meg az egyik ügyünk kapcsán, hogy John Winchester meghalt. Mikor ezt megtudták részvétüket akarták kifejezni a két srácnak, de a hangpostán kívül másnak nem tudták kifejezni. Ezek után nem régiben volt egy ügyük, ahol elkellett volna a segítség, és felhívták őket, nos mondani sem kell, hogy megint csak a hangpostának beszéltek. Fogalma sincs, miért nem érték el őket, lehet számot váltottak és nem adták meg mindenkinek. Tudta, hogy gyerekes ezen fent akadni, de ott abban a pillanatban mikor azt hitte örökre elveszíti a húgát, nem tudta ezt másképp felfogni, aztán aznap furcsa dolgok kezdtek el velük történi, természet feletti erőik lettek, és az, hogy ez pontosan miként vagy miért történt, na ez az, amire nem tudták a választ és szerették volna kideríteni. Sofia pedig ezért szeretné, ha segítséget kérnének, mert semmi kiindulási pontjuk nincsen, csak az, hogy az érzelmeik váltották ezt ki, így már tisztában voltak azzal, hogy nem szimpla emberek/vadászok. Fogalma sincs, hogy mennyi ideje merülhetett el a gondolataiban, csak arra lett figyelmes, hogy valaki megmarkolja a széke fejtámláját. Megállítva a zenét nézett, fel az illetőre. Egy középkorú férfi állt felette szemeit le sem véve róla. Volt egy olyan érzése miszerint nem voltak egyedül, és nem jó értelemben.

- Segíthetek valamiben, uram? - kérdezte ártatlanul miközben jobb kezével feltűnés mentesen megbökte a húga oldalát elérve ezzel nála azt, hogy felébredjen. Szeme sarkából látta, hogy testvére szólásra nyitja a száját, de egy kézmozdulattal belé folytotta a szót.

- Ami azt illeti, igen – mosolyodott el a férfi majd a következő pillanatban a kék szeme feketévé változott, Cassie pedig látta az őt megszállt démont. Egy pillanatra vette le róla a szemét, hogy körbe nézzen ez pedig a mellette álló férfinek elég is volt ahhoz, hogy felrántsa maga elé és kést fogjon a lány nyakának. 

Na igen, talán azt elfelejtette meg említeni, hogy mióta ezek a természet feletti erőik megjelentek azóta elég sok démon vadászik rájuk, ami ironikus, nem de bár? Nem sokan utazhattak a gépen, talán harmincan plusz a két pilóta meg a két légiutas kísérő. Fogalma sincs, hogy közölük, hányan lehetnek még démonok, de a következő pillanatban ezekre választ is kapott, mindannyian. Szinte egyszerre indultak meg feléjük nekik pedig idejük se volt felfogni, hogy mi történik az egyik pillanatban még sétáltak a következő pillanatban pedig már Sofi-t is lefogták. Nincs mese padhelyzetbe kerültek, és az sem segített sokat a helyzeten, hogy a gép elkezdett ereszkedni.