Bűbájos Boszorkány

3.fejezet ~ 3.rész - kín

Lilith már lassan több mint egy hete koplalt. Egy pohár vizet és egy teát próbált meg beosztani magának a napjában ébren töltött perceire. A zuhanyzóból, bárhogyan is próbálta, inni nem tudott. Megbűvölték, hogy ember ne fogyaszthassa. Így nem volt más megoldása, mostmár szomjazott is. Nem hagyták őt meghalni, mert egyik nap kapott egy szelet kenyeret. Meglepetten vonta fel szemöldökét az étel láttán. Azt hitte csak a szeme káprázik vele. De nem ette meg. A vizet is mindig egy napot hagyta békén mert a veritaserum csak frissen hatásos. Huszonnégy óra elteltével
nem volt hatása. Minden éjjel egyre ügyesebben fogott neki a szövés mesteségének. Daphnénak igaza volt, gyorsan tanul. Most első feladatuk a telepátia, hogy beszélni tudjon a tőle távol lévőkkel. Kisebb nagyobb sikerrel már meg tudott szólalni, de hallani nem hallotta amit nekik mondtak.

- Nem vagy éhes? - kérdezte egyik nap reggelén Narcissa aki ezúttal is egy szelet kenyérrel állított be a pohár víz mellé.

- De az vagyok. - válaszolta kiszáradt torokkal és megitta az utolsó korty teát a tegnapi adagjából. - De nem telt még le a huszonnégy óra.

Narcissa mindent tudóan elmosolyodott. Örült, hogy a rokona hallgatott rá és legalább ezt meg tudja állni, ha már a száját nem tudja befogni.

- Nagyon kitartó vagy, unokatestvérem. - mondta büszkén. - Miért nem hajolsz meg egyszerűen és utána szabad ember lehetsz?

- Te szabad vagy, Cissy? - tette fel a legnehezebb kérdés Lilith. - Annak érzed magad amikor másnak a parancsaira cselekszel?

A boszorkány külseje némiképp megváltozott a fogság alatt. Haja megfakult, arca beesett lett, szemei alatt fekete táskácskák pihentek, ajkai cserepesek voltak. Mindennek kinézett csak épp nem egészségesnek.

Narcissa nem válaszolt, csak lemondóan megcsóválta a fejét és elhagyta a szobát.

Ugyan úgy teltek a napjai. Napközben unatkozott, éjjel pedig tanult. Egyik nap megpróbálkozott kapcsolatot teremteni Dumbledoreval. A varázslat sikeresnek bizonyult mert akkor először hallotta az igazgató gondolatait.

- Lilith! - szólt a mágus. - Jól vagy?

- Voltam már jobban, Albus. - beszélt a tükörbe a boszorkány. Ugyanis egyetlen egy módja volt annak, hogy használja a telepátiát. Tükörbe kellett közbe néznie.

- Harry hogy van?

Dumbledore nem lepődött meg, hogy ez volt Lilith első kérdése.

- Egyenlőre még féken tudom tartani. - mondta a varázsló komoran. - Tonks elkapta őt és a barátait amikor ki akartak szabadítani téged egy hete.

- Hála Merlinnek! - nyugodott meg a boszorkány. - Az aurorjaim? Ők jól viselkednek?

- Rémszem ideiglenesen átvette a helyed. Vigyáznak egymásra. - mondta a varázsló. - Igaz az hogy nem kapsz enni? Perselus dühöngve jött haza amikor Voldemort kimondta ítéletét.

- Több kell ahhoz, hogy megtörjenek. - tért ki a kérdés elől a boszorkány. - Most hagynálak, nem sokára kijutok. Ha legközelebb kiengednek a szobából, szabad leszek.

- Úgy legyen, kedvesem. Úgy legyen...

A bűbájos boszorkány egyre fáradtabb és rosszabb színben volt. Mire egy nap ismét bejött hozzá Narcissa, hogy a Nagyúr látni kívánja.

- Akkor jöjjön ide ő. - válaszolt a boszorka, de Cissynek még is sikerült valahogy rábírnia az erőtlen, sovány boszorkányt a haladásra.

Lilith, bár a máskor mindig kisujjából jővő pajzsbűbája most nagyon nehezen jött elő. De igyekezete szerencsére elég volt. Ám most nem volt olyan biztos, hogy fent tudja tartani. Most senki más nem volt a szalonban rajtuk kívűl. Narcissa is magára hagyta őket miután meghajolt ura előtt.