Bűbájos Boszorkány

1.fejezet ~ 1.rész - halál

- Milicent szedd össze magad! - replikázott a fekete hajú nő az iroda előterében. - Nem engedhetlek ilyen állapotban dolgozni. Menj haza!

- De ez ma egy nagyon fontos nap! Ma adjuk ki a Tudjukkis cikket! - válaszolta a fekete hajunál alacsonyabb, kissé tömzsi szemüveges, szőke nő főnökének.

- Megoldom egyedül is ne aggódj amiatt! - legyintett a boszorkány és még mielőtt Milicent megszólalhatott volna folytatta. - Évekig elboldogultam egyedül, szóval ne aggódj, drágám. Menj haza szépen, főzz valamit az olasz csödörödnek és készüljetek az esküvőre.

Milicent végül megadta magát főnöke akaratának, igazából csak idő kérdése volt hiszen ezt a kört már lejátszották párszor és mindig Ms.Anderson nyert.

Ahogy a fiatal nő egyedül maradt az irodában amit egyes egyedül épített fel, végre nyugodtan levehette a mindennapokra használt álcáját. Levethette magáról a Bűbájos Boszorkány álcáját.

Ahogy átment impozáns irodájába ahol a padlótól a plafonig hatalmas könyvespolcok gyülekeztek. Egyedül az ablaknál hagytak két kis rést, hogy némi fény jusson az irodába egy kis sarok ülövel az ablak alatt. A boszorkány az íróasztalhoz sétált, ahol tömérdek levél várta, hogy a méltán híres szinte màr varázsvilág celeb boszorka válaszoljon a feltett kérdésekre. Hogy honnan s mégis miként tudta meg azokat a dolgokat amiket a papíra vetett, a amit az ő csodálatos kézírásával olvashat a nagyérdemű.

- A patvarba... - mormogta a boszorkány az orra alatt, s ekkor, teljesen váratlanul egy zöld lángnyelvben feltűnt egy lepecsételt levél.

Lilith szemöldökráncolva meredt arra a pontra ahol a levél feltünt. Nem számított ilyen látogatóra mégha csak levél ügyben is.

Beült megszokott helyére és kíváncsian nyúlt utána. Kinyitotta a borítékot és bele nézett a levélbe.

Vigyázz nagyon magadra ex-auror!
V.N.

Nem tudta ki küldte neki a levelet. Ki vetemedne arra, hogy megfenyegesse őt akinek kapcsolatrendszere nagyobb magánál a mágiaügyi miniszternél. Erős boszorkány ő, nagyon jól tudta hogy egyetlen hívására boszorkányok ezrei sereglenének elé.

- Még egy idióta pasi... - mormogta az orra alatt a boszorkány és egyetlen mozdulattal kandallóba vetette a levelet. Nem is pazarolt rá több időt, helyette átnézte az Albus Dumbledoretól kapott kijavított példányt a mai cikkből aminek szállítását egy óra múlva megkezdik. Az iskola igazgatójának pedig egy díszpéldányt is fog küldeni, s nem felejtette, hogy az Azkabanba is küldjön egy példányt a szülei számára. Keserédes mosoly kúszott a szájára. A szülei magára hagyták őt, Voldemortot választották a saját örökösük helyett.

Csak azért volt ő a legjobb auror aki levadászta őket, mert legalább akkora tudása volt a fekete mágiához, mint maguknak a halálfalóknak. Ő is emez fegyverekkel állította le a szüleit és vadászta le az összes halálfalót, akik legalább annyira félték az ő nevét mint mentoráét, Rémszem Alastor Mordonét.

A saját családját a nagyszülein kívűl, akik kitagadták az apját, s őt piedesztálra emelték. Ők segítettek neki abban hogy a legveszélyesebb auror legyen a szakmában. Aztán megannyi tárgyalás után, megannyi szenvedés után ahogy végignézte ahogyan iskolatársait, gyerekkori barátait lecsukják, nem egyet ő maga tett hűvösre, Rémszemmel együtt visszavonult. Mára már csak egy legenda, aki néha visszatér az auror parancsnokságba, hogy kiokítsa a következő nemzedéket.

🔳🔲🔳🔲🔳🔲🔳🔲🔳🔲

Miután magára kanyarította fekete selyem köpenyét és mélyen a szemébe húzta csukjáját, hogy nehogy valamelyik másik lap tulajdonosa interjúval fenyegesse őt az utcán.