Bűbájos Boszorkány

1.fejezet - 3.rész - tudás

- Mr.Potter! - szólította meg a fiút a boszorkány, ugyanis szerencséjére a gyereknek nem igen akaródzott elhagyni az étkezőt. - Beszélhetnénk egy pár szót?

Harry Potter azonnal megfordult és odament új pofesszorához.

- Miben segíthetek, professzor? - kérdezte szolgálatkésze a fiú, aki túlélte. De nem egyedül ő élte túl...

- Igazából én vagyok az aki a segítségét ajánlaná neked, legyen szó bármiről. - mondta a boszorkány. - Kövessen kérem.

Lilith tudta, hogy a tölgyfaajtó másik oldalán már ott várja őt Sirius, és a fiú biztosan szívesen találkozna a keresztapjával. Nem mellesleg neki is sokkal könnyebb lesz így elmondani a fiúnak az igazat. Perselus a távolból nézte ahogyan Lilith kivezeti a fiút a kastélyból. Az orra alatt somolygott amikor Dumbledore oda állt mellé.

- Miben sántikálsz, Perselus? - kérdezte az ajkain bujkáló mosollyal az idősebb varázsló, aki szintén figyelemmel követte az eseményt.

- Már a feltételezés is sértő. - mondta megszokott mogorvs stílusában a férfi, de a szeme jókedvéről árulkodott.

- Feltételezés vagy sem, de kezdem azt hinni, hogy csak számít neked a fiú, fiam...

És ennyi. A varázsnak vége szakadt. Perselus vetett egy dühös pillantást az igazgatóra majd a mellékajtón keresztúl távozott. Még hogy
számít neki Harry Potter?! Ehh, badarság!

Eközben a két delikvens meg is találta Sirius Blacket aki a falat támasztotta a tölgyfaajtó mellett. Egyből mellére vonta keresztfiát és küldött egy hálás pillantást az ifijú professzornak.

- Sirius, szeretném elmondani Harrynek az igazat. - kezdte a boszorkány amikor a két férfi kibontakozott az ölelésből. Tapmancs rögvest vette is a lapot és megköszörülte a torkát.

- Nézd, Harry... - kezdte a férfi a fiú szeme pedig kíváncsian villant hol Siriusra, hol keresztanyjára.

- Lilith és én valamikor jegyesek voltunk és nagyon jó barátok vagyunk. - kezdte el mesélni a férfi. - James azt szerette volna, hogyha mindketten figyelnènk rád később így nem csak engem, hanem az új professzorodat is megkérték, hogy legyen a keresztszülőd.

- Én vagyok a keresztanyád, Harry. - mondta a boszorkány. A fiú szeme tágra nyílt, döbbenten pislogott új professzorára.

- Most biztos össze vagy zavarodva, és mérges vagy rám amiért nem kerestelek meg előbb, de hidd el, hogy nem bántani akarlak ezzel. Csak segíteni. - mondta a lány halk kérlelő hangon. Előre félve a kis túlélő dühétől.

- Viccel velem professzor? - kérdezte végül Potter amikor már meg tudott szólalni. - Ez életem egyik legjobb napja! Ön küldte azokat az ajándékokat ugye?

Lilith megkönnyebbülten felnevett.

- Igen, én voltam. - helyeselt a boszorkány. - Remélem jó hasznát vetted nekik. Illetőleg ha kettesben vagyunk, vagy csak a barátaid hallják, nyugodtan hívj a keresztnevemen. Ennyi kijár neked annyi év után.

🔲🔳🔲🔳🔲🔳🔲🔳🔲🔳

- Lilith az ég szerelmére! - kiabált fel Sirius a lány szobájába a földszintről le fogod késni a reggelit.

De Lilith nem tudott mozdulni az íróasztala elől. Ugyanis újabb levelet kapott a sötét nagyúrtól melyben ezuttal ez állt.

Egyszer túlélted kicsi ex-auror, de vajon még egyszer túl fogod? A Roxfort nem védd meg, Dumbledore nem védd meg.
V.N.