egy árva szóval - gyuris

15. egy a sok közül

2022.11.07 | Budapest
       Ahogy beléptem a szobámba, egyből azt a bizonyos dobozt kezdtem el keresni. Abban a dobozban az összes közös emlék benne volt. Közös polaroid kép szülinapomról, ahogy hátulról átölel, mozi jegyek, szalvéták, egymásról készűlt rajzok. Minden benne volt.
Egyszerűen csak bámultam a dobozt, amíg el nem kezdtem sírni. Annyira de annyira fájt az egész. Nem tudtam felfogni hogy mit csináltam rosszul. Jázmin hangja zavarta meg a gondolat menetemet.
- Anna mi történt? - lépett be a szobámba. Próbáltam megszólalni, de hang nem jött ki a torkomon. Húgom csak leült mellém és átölelt. Pár perc múlva végre lenyugodtam annyira hogy meg tudtam szólalni. Elmondtam neki mindent. A beszélgetést csak a telefonom hangja szakította meg - Gyuris volt az. Pár másodpercig csak néztük a telefonomat majd végül válaszoltam neki. Csak egy rövid választ írtam neki - amúgy is rengeteget akarok elmondani neki.

Ugyanannál a virágos boltnál találkoztunk ahol másodjára. Egy csókkal köszöntötött. Elfogadtam de abban pillanatban ahogy az ajkaink összeértek kirázott a hideg. Hiányozni fog a csókja, az érintése, a nevetése. Hiányozni fognak a szemei, az együtt töltött éjszakák, minden. Minden hiányozni fog. Undorítónak éreztem az egészet, de nem mondtam semmit. Szépen lassan sétáltunk szokásosan a park felé amikor megálltam.
- Mióta? - kérdeztem. Csak nézett rám mintha nem tudná miről beszélek - Mióta hazudsz a szemembe?
- Egy hónapja - egyenesen a szemembe nézett.
- Tényleg azt hitted hogy egyszer nem fogok rá jönni?
- Nem csak egyszerűen olyan jó volt nézni ahogy elhiszed az összes szavamat.
- Szóval az egész egy hazugság volt.
- Igen.
- Nincs semmi bűntudatod? Egy csepp sincs?
- Nincs, mert a nap végén úgyis el foglak felejteni. Te csak egy vagy a sok közül.
- Remélem jól érezted magad - elindultam haza könnyes szemekkel.

Ritkán cigizek, még ritkábban füvezek, de ahogy beértem a lakásba egyből kimentem az erkéjre és rágyújtottam. Azt se tudtam honnan van cigim - nagy eséllyel tőle - de az abban pillanatban engem nem érdekelt. Végre nyugodtan éreztem magam.