egy árva szóval - gyuris

14. Rám mindig számíthatsz

2022.11.07 | Budapest
Az előző pár hónapban leírhatatlanúl jól éreztem magam. Mentálisan és fizikálisan is. Egy egészséges kapcsolatban voltam, egyre több zenét írtam és egyre több koncerten voltam. Úgy éreztem semmi nem állíthatott volna meg. Rég volt már nagyon rossz és hosszú depresszív epizódom, de valamiért az előző pár napokban semmi energiám nem volt kikelni az ágyból és mindenkit ignoráltam. Láttam hogy rengeteg írtak rám, hogy remélik, jól vagyok de valamiért az ő neve nem volt ott. Nem nagyon gondoltam túl, neki is meg vannak a saját problémái.

    Egyetlen üzenet tűnt ki a többi közül. Szalai röviden és tömören leírta hogy találkoznunk kéne és hogy eléggé fontos dolgot akar elmondani nekem. Elsőnek még hezitáltam hogy elmegyek, mondván lehet hogy csak valami faszságot fog mondani és egyáltalán mem fontos az egész, de végül elindultam. Ugyanabban a kávézóban találkoztunk ahova Bence vitt el engem születés napomra pár hete. Ahogy beléptem a kávézóba egyből észrevettem Szalait - a kávézó egyik eldugottabb asztalánál ült.
- Szia - állt fel és átölelt.
- Hali - mosolyogtam rá. - Mi annyira fontos hogy személyesen kell megbeszélni?
- Előbb jobb, ha leülsz szerintem.
- Szalai, mostmár komolyan kezdesz megijeszteni. Miről van szó?
- Megcsal. - csak néztem rá, egyszerűen nem tudtam mit reagálni. - Azt nem tudom, hogy mióta de úgy éreztem muszáj volt elmondanom neked. - tényleg nem tudtam mit mondani. Egyszerre ezer gondolat cikázott végig az agyamban. Pár másodperc múlva végre meg tudtam szólalni.
- Nagyon köszönöm hogy elmondtad. Bevallom volt egy megérzésem, de azt hittem hogy csak túlgondolom az egészet. Tényleg nagyon köszönöm. - álltam fel.
- Rám mindig számíthatsz.