Segíts, Szükségem Van Rád... // 18+ BL

~1. Ilyen hamar egy új barát?~

- A fiának súlyos depreszíóval kell szembe néznie, amin nehezen lehet segíteni ha lehet egyáltalán.
- Tud esetleg bármi módját annak hogyan lehet hamar túl ezen a traumán?
- Hát figyeljen türelmesen kell várni...a fiú most veszítette el az édesanyját...éppen ezért kell várnia, a fia még csak hét éves...minden el jön a maga idejében.

*10 évvel később*

- Luke reggel van ébredj el fogsz késni!
- Minek be menni abba a szarba?!
- Az nem szar! Mellesleg új srác lehetsz, úgyhogy gyere le MOST!

Üdv mindenkinek, a nevem Luke Carter...egy 17 éves gimnazista vagyok, apámmal élek mivel anyám meg halt 10 évvel ezelőtt, azóta már terveztük a költözést de apa még nem állt rá készen ezért most költöztünk, New Yorkba eddig Chicagoban laktunk de végre sikerült ott hagyni anya szülő városát...igen sajnos anya elvesztése nekem és apunak is súlyos trauma volt, de valamennyire sikeresen túltettük magunkat anyu elvesztésén. Most kezdek az új suliba...hurrá!

- Itt vagyok...mi a reggeli?
- Tükörtojás, nocsak az én kis gimis fiamnak milyen jó áll az egyenruha!
- Ne beszélj így vagy el megy az étvégyam öreg!
- De felvágták a nyelved kisegér! Hahaha!
- Inkább itt egy kis kávé, mennyi az idő? Fél nyolc lassan el kell indulnunk!
- Akkor reggeliz meg, és megyünk.
- Kész vagyok! Fel megyek a táskámért és jövök öreg!
- Kint várlak a kocsiba.

Gyorsan fel szaladtam a táskámért és mentem le a kocsiba, és már el is indultunk, New York sokkal szebb mint Chicago, tényleg egy nagy város... 5 perc alatt ott is voltunk a suli előtt. Én ki száltam a kocsiból és apura néztem.

- Ez nagyobb mint gondoltam...
- Nyugi, minden rendben lesz, legyen szép napod délután jövök!
- Neked is...ügyesen az irodába.

Aztán el is hajtott, én pedig be léptem a kapun...ez a suli hatalmas!!! A kapun be fért volna  három busz egymáson! Tényleg király New York!

- Szia az új fiú vagy?- kérdezte egy szőke alul kék melírozott hajú lány.
- Igen, Luke vagyok Luke Carter.
- Örülök a találkozásnak! Leah vagyok az egyik osztálytársad, gyere meg mutatom az osztályt.

Bolintottam és a lány után mentem, nem nézet ki rosszul de nem igazán tetszett...ráadásul azt sem tudom hogy egyáltalán mi vagyok. De ezt hagyjuk... Meg érkeztünk az osztályba ami nem volt más mint a 11. G osztály ez volt az osztály ajtó felett. El kezdődött az óra és óra elején be kellet mutatkoznom. Már nagyban zajlott a fizika óra amit az osztály főnök tartott Mrs. Ruby tanárnő, amikor valaki kopogás nélkül be rontott a terembe.

- Mr. Cameron, el tudná nekem mondani merre volt?!
- Nos tanárnő nem fogja el hinni, be jöttem a suliba és nem találtam a folyosót!- az egész osztály el kezdett nevetni, ki ez a fiú?
- Nos Mr. Cameron hogyha már ilyen jó kedve van, akkor bizonyára körbe vezeti az új diákot az iskolába óra után!
- Új diák?
- Igen, kérlek mutatkozzon be neki.
- Luke Carter vagyok, örvendek...
- Cső, Liam James Cameron vagyok.

Ez a Liam fiú le ült a mellettem lévő helyre mivel nagy valószínűséggel az az ő helye volt. És egész órán csak bámult ki a felyéből, amikor vége lett az órának fel állt és várt rám türelmetlenül. Én is fel álltam és utána mentem.

- És az ott a fiú mosdó, asszem ennyi, na akkor szasz új fiú!- Mondta és el rohant, én pedig mentem ki az udvarra, vége lett a napnak, és vártam az öreget a kapuba, remélve mindjárt itt lesz mivel nekem tanulnom kell. Az a Liam fiú ki lépett a kapun, és rám nézett.

- Merre laksz?
- Öhmm...
- Luke! Gyere fiam.
- Csövi!
- Szia öreg! Milyen volt az első nap az irodába?
- Jó, neked?
- Fárasztó!- mondtam mikor be száltam a kocsiba, apa el mesélte hogy el jön ma hozzánk a főnöke és a fia is.
Ezért amikor meg érkeztünk én fel mentem a szobába, és meg csináltam a házimat. Amikor apa mondta hogy itt vannak, én le szaladtam, a férfi már ott állt apámmal szembe.

- Ne fuss, nem akarok egyedül maradni!
- Haj, fogd be öreg nem fogok meghalni!
- Azt ajánlom is, ő itt a fiam Luke.
- Ő pedig itt az én fiam Liam.
- L-Liam???
- oh. Új fiú, nem tudtam hogy a te apád, apám új beosztottja.
- Ismeritek egymás?- bolintottam majd csak néztem Liamet.

- Mi lenne ha fel mennétek fiú? Addig mi megbeszélünk mindent.- Mondta apa, mi pedig fel mentünk a szobámba. Liam le ült az ágyamra, és az ágyam melletti éjjeli szekrényre nézett.
- Ki az a képen?
- Az anyám...
- Tényleg ő hol van? Nem láttam amikor be jöttünk.
- Meghalt...
- Oh. Sajnálom...nem akartam..én csak..
- Semmi, már jól vagyok. Szóval népszerű lehetsz a lányok körében.
- Nos igen...de van egy kis baj ezzel.
- Mi?
- Nos, meleg vagyok.
- Mi?! Erre nem számítottam...akkor van egy fiú aki tetszik?
- Nem. Nincs...és mi van veled?
- Fasz tudja.
- Hahaha! Kedvellek! Jó fejek tünsz.
- Oh, köszi...

El voltunk beszélgetünk, Liam el mondta, hogyan hagyta el a drog függő anyja, és az alkoholista apja.

- Ezek szerint az a férfi a-
- A nevelő apám. Anyud mikor halt meg?
- tíz évvel ezelőtt, csak hét voltam...
- Részvétem,
- Semmiség...már jól vagyok.

- Fiúk!
- Jövünk!
- Jövünk!
- Na akkor szevasz új fiú, holnap a suliba!
- Igen, szeva!

Liam és a faterja el mentek én pedig le ültem vacsorázni, apuval.
- Jók ott a csajok?
- Apa! Mellesleg...meg mondtam hogy nem tudom mi vagyok!
- Jó, jó, jó...de egyet jegyezz meg...én így is, úgyis szeretni foglak!
- Oké. Na én mentem fürdeni és aludni.
- Milyen ez a Liam? Ő bejön?
- APA!
- Jó, oké...jóét.
- Ja neked is.