Segíts, Szükségem Van Rád... // 18+ BL

~13~Legnagyobb veszteség~

FIGYELEM! EZ A RÉSZ ÉRZÉKENY TÉMÁKAT ILLETVE ERŐSZAKOT TARTALMAZ! AKI NEM BÍRJA AZ ILYESFAJTA TARTALMAT (vagy könnyen idegbe jön) NE OLVASSA EL! AKI PEDIG MÉGIS MEGTESZI ANNAK JÓ SZÓRAKOZÁST! AJÁNLOTT ZSEPKENDŐT ELŐKÉSZÍTENI!

*Kim POV*

Azonnal elrohantunk a korházba, Luke és Liam is velünk jöttek Eliot a kocsiban eszméletlen állapotba került...nem...nem akarom elveszíteni életem szerelmét...nem akarom!!
Már legalább 1 órája itt vagyunk amikor is az orvos kijött. Én azonnal felpattantam.
-Doktor úr! Hogy van Eliot? A párja vagyok!
-Mr. Kim? Uh...kérem üljön le...-Ijedten néztem az orvosra...miért üljek le?
-A párja jól van...de a magzat...
Semmit nem láttam, csak a vér vörös ködött ami belepte az agyamat és elvakított.

Liam hangja ébresztett fel ahogy sírva ordította hogy hagyjam abba mert meg fogom ölni Luke-ot.
-Kim! Kérlek!! Ne!!-Remegett minden porcikája, ekkor a földre néztem, Luke vérző orral és duzzadt arccal nézett fel rám.
-Ez mind a te hibád!! Ha nem küldöd el! És nem teszed ki ekkor stressznek a fiam még életben lenne!!
-Kim...nem akartam...nem tudtam hogy Eliot terhes...kérlek...
Elkezdett sípolni a fülem, én pedig reszkedtem. Felkeltem, elengedtem barátomat és bementem Eli szobájába, ő bent zokogott. Leültem mellé, és próbáltam nyugodt lenni. De nem sikerült.

*Liam POV*

Eliot elvetélt...túl sok stressz volt neki a munka...ezért...a kicsi feladta a harcot...és elment, itt hagyta az apukáját és az anyukáját. Luke nem enged be a szobájába, azonnal haza jöttünk én elláttam őt és ő felment a szobájába. Josh azt mondta időre van szüksége, de...nekem meg most rá van szükségem! Magát hibáztatja pedig ő nem tehet semmiről! Nem az ő hibája! Nem tudta hogy Eliot várandós!

A ma reggel is olyan mint a többi a szobámba kelek fel könnyes szemekkel remegve, lemegyek reggelizni Luke sehol, bekopogok semmi kérlelem hogy legalább egyen valamit...de semmi...majd zár kattanás...és kinyílik az ajtó, Luke karikás szemekkel áll előttem én aggódó szemekkel nézek fel az előttem állóra.
-Lu-felemeli az ujját csendre intve engem, majd elsétál mellettem és lemegy reggelizni én követem. 10 perc múlva befejezte, felállt majd megindult a szobája felé én itt ideges lettem.
-Luke Carter!! Megállsz ott ahol vagy!- Luke kérdőn felém fordul és értetlenül nézz rám, megértem soha sem kiabáltam még vele ez most nekem is új...de ideges vagyok! Borzasztó ideges!
-Parancsolsz?
-Eltelt 1 hét!! Egésznap a szobádban vagy!! Arra nem gondoltál hogy meglátogasd őket?! Meddig akarod ezt csinálni?!-Nem ez zavar a legjobban...hanem az hogy nem alszik velem...nem bújik hozzám nem csókol meg...de...nem lehet ennyire önző...
-Meddig akarod magadat hibáztatni?! Meddig akarsz egy idióta pöcs lenni?!- Itt elszakadt nála a cérna felpofozott.
-Takarodj...
-Mi...?-fogtam az égő arcom.
-MOST AZONNAL TAKARODJ FEL A SZOBÁDBA!! DE KURVA GYORSAN!! MEG NE LÁSSALAK LENT!!
Összerezzentem de nem hagyjhattam ennyiben!
-Nem vagyok gyerek a kurva életbe!!-A hangom alig volt hallható az övé mellett. Ekkor olyan dolgot csinált amit eddig szinte soha. A falhoz baszott teljes erejével felpofozott ismét, szerencsémre Josh megállította.
-MENJ FEL! MOST!!- Feje vörös volt nyakán az erek kidülemkedtek, ijesztő volt...nagyon ijesztő.

*Luke POV*

Nem értem Liam kitörését, hogy merészeli! Tudom hogy kibékültünk de ez nem jelenti azt hogy akárhogy beszélhet velem! Vissza megyek a szobámba, ahol Josh kiszellőztetett a hideg friss levegő megcsapott amikor beléptem a szobámba, leülten az ágyra és csak meredtem magam elé...lehet igaza van...egy pöcs vagyok...egy hatalmas pöcs...

*Eliot POV*

Egy vonaton ülök, és utazok haza a szüleimhez a vetélés után szakítottam Kimmel, nem tudok a szemébe nézni miután elvesztettem a fiát, kiléptem a cégből és Liam-en kívül mindenkivel megszakítottam a kapcsolatomat. Most is a munkatársaim számát tiltom könnyes a szemem amikor Kim telefonszámához érek hüvelykujjam a 'tiltás' gomb felett remeg, majd megnyomom és elteszem a telefonom. A képeket már töröltem...az összeset. El akarom felejteni...új életet akarok kezdeni. Nélküle és mindenki nélkül.

3 óra vonat út után a szüleim az állomásnál várnak rám, átölelem anyámat aki zokog a veszteség miatt...hiszen nem lehet unokája, amikor megérkezünk felmegyek a régi szobámba. Feltörtek az emlékek itt is volt már Kim nem csak a saját lakásomba. Előjöttek a képek ahogy ott fekszik az ágyamba és kacag azon ahogy szerencsétlenkedem a paplan huzatommal. Elmosolyodom...olyan mintha itt lenne...mintha tényleg itt lenne, de nincs...pislogok egyet és eltűnik, az ágy szépen bevetve de üres, mit is vártam? Azt hogy itt fog várni azok után hogy elvesztettem a fiát és még magára is hagytam? Egy fasz vagyok...egy érzéketlen fasz aki nem érdemel semmit és senkit. Kim és a baba nélkül nem érek semmit...újra elvesztem...félek...remegek...

Nem tudom mikor sikerült megnyugodnom, az ágyamon ülök a pánikrohamom után Max a kutyám ott liheg előttem feje a térdeimen, mikor került ide? Hogy került ide? Miért jött fel? Ki engedte fel?
-Fiam? Eliot?-Hallom meg anyám aggódó hangját, ahogy belép és meglátja az állapotom azonnal oda siet és magához húz. Soha sem volt ilyen, a kapcsolatunk mindig is borzasztó volt talán egy fokkal jobb mint apával. De most...mégis mind a ketten pátyolgatnak...és engem ez kibaszottul nem zavar bazdmeg! Mert kurva jól esik a picsába is!
-Fiam...ami történt... borzasztó...de...biztos hogy nem Kim mellett kéne lenned ebben a gyászos időben?
-Nem...-ennyit bírtam kinyögni a hangom reszketett mellette lenni? A fia halála után? Aki az én hibámból halt meg...? Nem...nem mehetek vissza...ott van Luke...Liam és Leah...ők segítenek majd neki ezt tudom.
-Eliot...Kim a párod...
-Nem anya...már nem az...jól vagyok...és ő is jól lesz! Biztos vagyok benne hogy jól lesz.-mosolyogtam erőltettetten. Anyum felállt és lementünk a kertbe valahogy mindig megnyugszok a nagy táj miatt...szép olyan jó hogy a városon kívül élhetek...

*Kim POV*

Eli elhagyott...a fiam meghalt, a legjobb barátomat megvertem elvesztettem életem szerelmét! Nincs értelme tovább élnem! Ezért is vagyok itt...a cég tetején...legalább útoljára láthassam a fiamat mielőtt utána megyek...ne félj Eliot...vigyázok a fiúnkra...és gyönyörűvé teszem neked az eget...majd onnan fentről nézlek...mindannyiótokat...ég veletek...drága családom.

Helló helló drágáim! Hát igen mind a két oldalon zűrös a dolog. Vajon mi lesz a vége?😏😉