Segíts, Szükségem Van Rád... // 18+ BL

~9~Kinek mi is a szerepe?~

-Minden rendben van főni?- Kérdezte idióta hangján Kim. Tudja, hogy utálom amikor főni-nek hív.
-Nem. Eliot már egy hete elment! És még gecire nincsen semmi!
-Hát ez az úraság problémája! Ha engem küldtél volna nem lenne ez!
-És még én vagyok szigorú és lenéző?
-Igen! Persze, hogy te!- gyújtott rá mellettem Kim. Majd én is elővettem egy szálat. De Leah pont arra jött és kivette a kezemből.
-Vissza dolgozni!
-Igenis Leah!
Kim és én kacagtunk, majd elindultunk vissza az irodai szobánkba.

Egy óra múlva kopogtattak az ajtón.
Én a papírmunkát csináltam. Ezért egy perc fázis késéssel szólaltam meg.
-Szabad!
Eliot nyitott be. A ruhája kissé véres volt.
-Hol a faszomba voltál eddig Eliot?!
-Elnézést uram...én csak-
-Nem izgat! Itt van?
-Igen...uram...lent van az alagsorban....
-Rendben! Hagyjátok ott! Majd le megyek hozzá!
-Igenis! Engedelmével...- lépett ki az ajtón. Liam ott van...lent...vajon ugyan olyan lehet mint régen...? Vagy...teljesen más lett? Bárhogy is...muszáj erős maradni...

Borzasztóan elmerültem a papírmunkába. Amikor is Leah berontott az irodába.
-Kopogni lux- oh, Leah...minden rendben?
-Felkelt...menj le hozzá!
-Jólvan na...-egy órája azzal jött be, hogy mekkora egy idióta vagyok stb. Leindultam az alaksorba. Ahol Liam volt megkötözve. Be nyitottam majd megláttam őt. Ott remegett a székhez kötözve.
-Mi a faszt akarsz?! Ki vagy te?!
-Nem ismersz meg...Liam...?-mondtam hideg hanggal. Liam megdermedt. Nézett ki a fejéből. És csak remegett.
-L-Luke...? T-te vagy az...?
-Igen.
-Uram...izé...
-Mit keresel itt Eliot?! Takarodj fel!! Menj vissza dolgozni!!
-I-igenis! Elnézést, hogy gondot okoztam!- Eliot szipogva rohant fel. Én Liam-hez fordultam. Majd leültem az előtte lévő székre.
-Megváltoztál...Luke...
-Te se vagy a régi.
-M-mi ez a hely?
-Ez az irodám...azon belül is a kínzó kamrám...vagy a halál szoba.
-Mit akarsz tőlem?
-Tutod...van két választásod...
-Ugh...mégpedig?
-Velem maradsz itt...vagy meghalsz...

Liam dermedve nézett rám, a szemei könnyesek voltak. Én csak mosolyogva néztem arcára, figyeltem ahogy a szemeiből eltűnik a maradék remény is.
-Luke...miért csinálod ezt...?
-Mert ilyen lettem Liam. 7 év 7 kibaszott év!! Te nem voltál mellettem!! Nélküled érttségiztem!! És nélküled lett diplomám! Nélküled gyászóltam meg apámat!!! Ahogy Ava-t is!!!!

Liam remegve nézett rám. Amikor meghallotta mi történt megfagyott.
-Ava...halott...?
-Ahogy az apám is!!
-Luke én úgy-
-Bocsánatot ne merj kérni!!
-ugh...Luke...

Arcon csaptam Liam-et sok ideig nem tudtam kitölteni a dühömet senkin. De most itt van Liam...akin látszik, hogy még mindig szeret. Nem tehetek mást! Ezt én már nem bírom. Ki tombóltam magam, majd vissza fel mentem. Kim az egészet végig hallgatta kintről.
-Ez lenne a szerelmed iránta?
-Be kell törni... egyszerűen muszáj.
-Ő nem egy ló Luke...
-Kussolj! Gecire nem kérdezett senki!!
-Sajnálom...
-Estére engedjétek el, haza viszem.
-Igenis.

Meg indultam fel az irodába, Leah mosolyogva lépett oda hozzám de amikor meglátta a vért az ingemen illetve a szememben lévő haragot, arcon csapott.
-Meg vagy zakkanva?!!
-Leah, most nincs kedvem a visításodat hallgatni.
-Luke! Nem mész te sehova! Van fogalmad róla mekkora egy fasz vagy?! Tényleg bántottad?!
-Igen!! Bántottam! 7 év Leah! 7! Elveszítettem! Aztán már nem beszélt velem! Elfelejtett! Leéretségiztem! Lett diplomám! De ő nem volt mellettem! Az apám meghalt! Szerinted majd oda megyek megölelem és semmi baj nem lesz?! Tudod te mennyit szenvedtem?!!
-Tudom, és ahogy látom egy hatalmas tapló lettél!

Leah fogta magát és elment, én dühösen bementem a kis irodai szobába és becsaptam az ajtót.
A kurva életbe! Nem hiszem el!! Nem hiszem el!!!

A mai munka nap borzasztó sűrű volt. Ezért nagyon későn végeztem, amikor végeztem Liam-et a kocsihoz kísérték, majd én is beszálltam. Liam az anyósülésen remegett. Az út egészen csendes volt, Liam egy idő után már csak nézte az utat.
-Ha a szökésen jár az eszed akkor már most felejtsd el. Ugyanis a házam be van kamerázva, és eléggé sok őr is van a ház előtt. Nem fog össze jönni.

Nem szólt hozzám Liam. Egyáltalán meg se próbálta, erre számítottam persze. De akkor is idegesítő volt valamiért most jöttek fel a régi emlékek...amikor Liam mosolyogva sétált mellettem a suliban. Olyan naív voltam. Hiszen olyan, hogy szerelem nincs...vagyis...nekem már nincs. Amikor megérkeztünk Liam-nek tátva maradt a szája, mit gondolt? Hogy valamiféle putriban lakok? (Senki ne vegye bántásnak)

-Te itt laksz?-szólalt meg először mióta úton vagyunk.
-Igen, itt lakom. Na menjünk be.
Kinyitottam a kocsi ajtót majd Liam oldalához sétáltam és kinyitottam az ő oldalán is.
-Gyere.
Liam bólintva szállt ki a járműből. Majd meg is indultunk be, nem próbálkozott a szökéssel lehet azért mert fájtak a sebei, majd azokkal is kezdeni kell valamit!

Benyitottam, majd a kedves komornyikom lépett mellénk.
-Uram, isten hozta újra itthon!
-Köszönöm Josh. Kérem készítsen két személyre vacsorát.
-Igenis!
-Gyere Liam, kezdünk valamit a sebeiddel.
-Nem kell...
-Mondtál valamit?
-Nem.-Mondta majd jött utánam, be jött velem a nappaliba majd leültettem a kanapéra, és elkezdtem kezelni a sebeit, néha felszisszent de csendben tűrte.

Az egyik kedves szobalány akit egyébként Ella-nak hívnak, oda jött majd felkisérte Liam-et a szobájába.
-Kérem használja a fürdőt és öltözzön át, ez Carter úr kérése.
-Rendben...köszönöm...

Ella lejött majd bólintott.
-Rendben a vacsora előtt szóljatok neki majd. Én fel megyek el kell intéznem pár dolgot.
-Igenis Carter úr! Ahogy kívánja!
Felmentem majd felhívtam Leah-t de nem vette fel a telefont. Ami furcsa hiszen mindig felveszi, lehet tényleg dühös rám? Nagyon messzire mentem volna? Oh bakker...ez mind az én hibám! Nem hiszem el...

Egy kissebb idő múlva valaki kopogott, de nagy meglepetésemre nem Ella vagy Josh volt hanem Liam.
-Luke...beszélni szeretnék veled...
-Liam azt mondtam, hogy nem jöhetsz ki a szobából ameddig én arra nem utasítalak!
-Tudom...de...akkor is beszélni szeretnék! Luke...kérlek.
-Gyere...akkor ülj le.

Liamnek nem kellett ennél több, jött és leült az ágyra. Én elé álltam, nem értettem, hogy mégis mi lehet a baja. Vagy ilyenek.
-Luke...mit akarsz tőlem?
-Liam. Liam, Liam, Liam. Azt hiszem nem voltam egyértelmű. Szóval. Azért vagy itt mert én azt akarom, azért maradsz itt mert én azt akarom és azért fogsz engedelmeskedni...mert én azt akarom. Világos voltam?

Hejjooo! Itt van a következő rész. Mostmár kezdenek jönni az ötletek, viszont szerintem havonta maximum 2-3 részt fogok tudni feltenni de majd meglátjuk! Remélem elnyerte mindenkinek a tetszését. Majd hozom a következő részt valamikor. Bye-Bye! 😼😼