Segíts, Szükségem Van Rád... // 18+ BL

~season2~

Ez is pont olyan nap mint a többi, csak ülök az irodába és nézegetem a papírokat, amik geci unalmasak. A gondolataimból kedves titkárnőm és legjobb barátnőm Leah szakított ki.
-Luke, van egy kissebb gond.
-Hm? Mi?
-gyere.

Elindultunk az alaksorba ahol ritkán én is dolgozok de nagyon ritkán. Be lépünk a kis szobába ahol a társaim vannak, mindenki ott van Kim a legjobb barátom egy megkötözött férfi mögött áll.

-Ki ez?
-Betolakodó...a Lee házaspár legfiatalabb fia...
-Oh, micsoda véletlen...mit csinált?-váltottam hideg hangnemre.
-Megtámadta az egyik emberünket.
-Micsoda szégyen...egy ilyen kölyök elbánik veletek?!

Mindenki aki a szobába volt összerezzent, még Leah is, ami meglepett. Persze, hogy mindenki fél tőlem hiszen még a szabályokat sem merik megszegni, bárki ellenem szegül...az meghal.
-Uram...ez a kölyök nem egy sima kölyök...-szólalt meg egy újonc.
-Igaza van Luke...ahhoz képest, hogy milyen fiatal jól bánik a fegyverekkel.-mondta Kim.
-Ti pedig nem vagytok amatőrök!
-Ebben igazad van...-váltott szadista hangra Kim.
-Tudod mit kell tenned! Szedj ki belőle mit keres itt!

Leültem egy székre, majd Kim már el is kezdte, a kölyök egy darabig jól tűrte. De aztán már könyörgött, hogy öljük meg.

-Ugh! Ez kezd kurvára idegesíteni!! Meg akarsz halni?!

A kölyök bólintott, nekem se kellett több, elő kaptam a pisztolyom majd agyon lőttem a gyereket. Leah szorosan lehunyta a szemét majd csak remegett.

-Leah...gyere...ne nézd.-meg fogtam a kezét majd magamhoz húztam.
-Lu...ke...?
-Tűntessétek el a holttestet! Ha még egyszer elbaltázzátok, kurva nagy kővetkezményei lesznek!
-Igenis!

Én ki sétáltam Leah-val. Leah remegett mint a nyárfalevél azt hiszem elcsesztem...
-Luke...n-nem kell ennyire féltened..jól vagyok...
-Nem...tudom, hogy nem...
-De...-Leah reszketett amikor szúrós szemekkel néztem rá. Fura...hiszen 17 éves korunk óta ismerjük egymást...De...ő mégis...
-Luke...én...annyira köszönöm...te vagy az egyetlen akiben tényleg megbízhattam! Annyira köszönöm!
-Jaj ugyan...hiszen a legjobb barátnőm vagy! Ez csak természetes!-Rá mosolyogtam, Leah kacagott.
-Mi ilyen vicces?
-Semmi...csak...olyan jó látni, hogy még mindig az a 17 éves gyerek vagy!
-Nyem is vagyok gyejek!-durciztam be. Tényleg nem vagyok gyerek, Leah miatt mindig muszáj ilyennek lennem, de ha Leah nem lenne akkor nagy a valószínűsége, hogy nem lennék ilyen...sőt mindenkivel rideg lennék...Leah az a személy aki mellettem volt amikor Liam elment, és amikor apám korházba került...persze én is ott voltam neki! Ott voltam amikor...Ava meghalt egy autóbalesetben...Leah rengeteget sírt miatta, nem aludt napokig.

Indulhattam vissza a munkába, amikor is valaki kopogott.
-Szabad.
-E-elnézést uram! Cs-csak...Kim úr mondta, hogy jöjjek ide...K-keresett?
-Ah, Eliot. Igen...ami azt illeti lenne pár kérdésem. -Eliot a legfiatalabb emberem, de kifejezetten jól bánik a fegyverekkel, ő az én mesterlövészem. -Mond csak...minden rendben?
-I-igen uram...
-Akkor elmondanád, hogy miért nem dolgozol rendesen!-váltottam vissza a komoly parancsoló hangomra, a kölyök összerezzent.
-É-én borzasztóan sajnálom! Igérem mindent megteszek! Mindent!
-Azt ajánlom is! Ne kifelé!
-Igenis! Engedelmével...-és már nyitotta ki az ajtót Kim volt az ajtó mögött, Eliot kirohant az ajtón.

-Nem gondolod, hogy túl szigorú vagy főnök?
-Te is kérsz lebaszást?
-Nem, kösz nem. Izé...nem jöttél le ebédelni...ezért fel hoztam.
-Köszi tedd csak le. Szeretnél még valamit?
-Igen...Leah...izé...
-Mi van vele?-kaptam fel a fejem.
-Nem érezte jól magát ezért haza ment...a szemei könnyesek voltak...és nagyon remegett...ennyire megijedt?
-Hanyadika van?
-Oh...01.29...
-Oh, baszki! Tartod a frontot?!
-Igen...de-
-Erre most nincs időm!-felkaptam a kabátom majd kirohantam. Bazdmeg! Hogy lehetek én is ilyen balfasz?! A baleset napja!! Idén lesz négy éve, hogy Ava meghalt!! A picsába!! Hogy lehetek ilyen szar barát?! Hiszen...végig nézte ahogy megkínoznak egy gyereket! Én meg még meg is öltem! A picsába!!

Rohantam, a tüdőm kiköptem, amikor megláttam valamit...pontosabban valakit, de nem figyeltem rá ugyanis ott volt Leah is, ezért rohantam oda hozzá.
-Leah!! Állj meg!!!
-Luke?
-Luke...-szólalt meg egy ismerős hang. Hátra néztem majd a szemeim könybe lábadtak Liam volt az...de...én tovább mentem.
-Leahhh...annyirha...shajnálomh! Anyhira szhar baráth vagyokh!
-Dehogy...csak nagyon lefoglal a munka...ez normális...
-de én annyira sajnálom!
Leah szorosan magához húzott.
-Nem...nem kell, semmit! Jól vagyok...

Valaki oda jött hozzánk.
-Luke...tényleg te vagy az...?
Megfagyott bennem a vér, Leah könnyes szemekkel rám nézett, én megfordultam.
-Elnézést de ismerem magát?
Liam nem volt önmaga...a szemei karikásak voltak a ruhái szakadtak, a haja ápolatlan volt. Mi a fene történt vele...?

-Oh, e-elnézést...biztos össz ekevertem valakivel...további szép napot.
És már el is rohant, nem tudtam mit csinálhattam volna, remegtem. Csak remegtem.
-Menjünk...mostmár jobban vagyok.
-Jó...-meg indultunk vissza az irodához. Most Leah volt az aki mosolyogva tartotta bennem a lelket. Amikor megérkeztünk, mindenki csinálta a dolgát. Ezért én vissza bementem. De behívtam Eliot-ot az irodámba.

-K-keresett uram...?
-Igen...kérlek csukd be az ajtót, lenne egy megbízásom.
-M-mi volna az uram?
-Azt szeretném, hogy keress meg valakit, és kapd el!
-U-uram...miért nem Kim urat kéri meg?
-Mert most te vagy hatalmas szarba! Ha nem sikerül megöllek!
-K-ki volna az?
-Liam...Liam James Cameron...keresd meg, és hozd ide! De ne bántsd!
-I-igen uram!

És Eliot már ment is. Meg fogom keresni Liam-et. És nem engedem el! Többé nem! Soha többé...

Heeeey! Nagyon régen volt rész...igazából tavaly...😅 Ez azért van mert nagyon sok minden van mostanában, na meg nem is volt nagyon ihlet. De! Mostmár van! És nagyon jó lesz!!! Meg ismerhettek néhány új karaktert, akiket megsúgom. Nem utoljára láttatok, ugyanis tervezek egy nagyon nagy projektet! És itt jön a De. Az a baj, hogy elég sok dolgom lesz mivel Projekt munkát kéne csinálnom, na meg tanulni se ártana😅 de sietek a résszel ahogy csak tudok!

Na puszi mindenkinek<33