Segíts, Szükségem Van Rád... // 18+ BL

~10~A meglágyúlt szív.~

-Világos voltam?
-I-igen...
-Örülök, hogy megértetted.
-Luke...
Ekkor kopogtak az ajtómon.
-Carter úr, a vacsora készen van.
-Remek. Elmehetsz.
-Igenis...
Josh elment az ajtótól, majd én is felálltam, és Liam-re néztem.
-Nos? Mehetünk?
-Igen...

Lementünk az ebédlőbe, Liam leült velem szembe. Amikor meglátta a vacsorát kissé elmosolyodott.
-Furcsa...
-Hm? Micsoda?
-Hét év eltelt...és...te még mindig így mosolyogsz amikor meglátod a rizst és a húst mint vacsora...
-Oh...hát...mindig ilyet csináltam neked, vacsira....régen volt az is...azóta...te...uhh...
-Megváltoztam? Nos...igen! Tudod ez történik azokkal akik elveszítenek mindent...
-Luke! Én úgy sajnálom! Tudom, hogy elcsesztem! Tudom, hogy nem így kellett volna csinálnom de-
-Mondtam valamit a sajnálkozásról.
-Ahhoz képest, hogy milyen pici vagy sokan félnek tőled.
-Azt hiszed, hogy most pacsi pajtások vagyunk William?
-Nem...persze...te figyu...mesélj már! Kiváncsi vagyok mi változott...
-Nem szeretek vacsora közben beszélgetni.
-Persze...sajnálom...

Fél óra telt el, Liam vissza ment a szobájába. Én pedig a sajátomba folytattam a munkámat, egy pohár bor mellett. Sok idő telt el azóta mióta láttam...kicsit...tényleg hiányzott ez a barom. De...már nem tudok rá úgy tekinteni...mint...régen. Elhagyta azt a fiút aki fülig szerelmes volt...

Nos...Kicsit sokat ittam, hát...nem voltam a legjózanabb...bementem Liam-hez, ő az ágyán ült.
-Luke...?
-Kussolj...
Bebújtam mellé, majd kicsit könnyes szemekkel rá néztem.
-Ha tudnád mennyire szeretlek...mindig is szerettelek! Miért...? Miért hagytál el?
-Luke...-megsimította a fejem.
-Szeretlek...
-Tudom...elbasztam...sajnálom...

*LIAM*

Reggel amikor felkeltem drága szerelmem alvó arca nézett vissza rám. Oh, ha tudná mennyire hiányzott...tény...nehéz lesz visszakapni teljesen az én Luke-omat. De megpróbálom! Tulságosan szeretem ahhoz, hogy elhagyjam...megint...
Egy félóra múlva ő is elkezdett ébredezni, amikor kinyitotta a szemét, meglepődött. Aztán elmosolyodott. Annyira szeretem...felült teljesen. Majd elnézett oldalra.

-Liam...-kezdte kicsit zavarában.-Én...nagyon szeretlek...annyira sajnálom...önző és buta voltam...kérlek...ne hagyj magamra...!
Mintha teljesen más lett volna, az a kemény  Luke aki tegnap megvert, most egy aranyos kisgyerek. A szemei könnyesek, remeg. És a sírás határán van. Most vagy másnapos...vagy pedig a pia előhozta a régi Luke-ot.
-Luke...soha...soha az életben többet nem hagylak magadra...rendben?
-Igéred...?
-Igérem...-mosolyogva öleltem meg, annyira meg akarom csókolni...de nem...nem lehet még várnom kell...

Lassan kikelt az ágyból, kócos haja nagyon viccesen állt fején, egy kicsit másnapos volt még az én életem szerelme, de így szeretem. Igaz...borzasztóan félek tőle...hiszen lehet, hogy még most is a pia beszél belőle. Egy fél óra múlva már átöltözve jött vissza.
-Nekem dolgoznom kell...te meg leszel?
-Nem mehetek veled?
-Uh...legyen, de ne okozz nekem bajt!
-Vettem!
Valójában tudtam, hogy ezt fogja mondani, azon csodálkozok, hogy nem kért meg rá. Biztos nem akar gyengének látszódni. Egy vörös inget és egy fekete vászon nadrágot dobott az ágyamra.
-Majd elmegyünk ruhát nézni neked.
-Oh...rendben...
Felöltöztem, majd lementem reggelizni Luke már ott ült az asztalnál reggeli kávéját iszogatva. Vele szemben volt pirítos tojással és narancslével, leültem majd elfogyasztottam reggelim, aztán Luke a kocsiához vezetett majd beszálltam most nem volt olyan kínos mint tegnap. Hamar megérkeztünk, felindultunk Luke irodájába, mindenki tátott szájjal nézett ránk, egy lány sétált oda hozzánk, hirtelen nem ismertem fel.
-Ennyit a kamu haragról?
-Kussolj jó?
-Leah...????
-Szia Liam...-A lány elnézett oldalra ahol egy kicsivel fiatalabb olyan 18-19 éves fiút piszkált egy nálunk kb. 2 évvel idősebb férfi.
-Ezek ketten?
-Nos Eliot ma bejött dolgozni mert nos sajnálja, hogy késett az előző melóval, Kim hát...ő pedig Kim.
-Az a két idióta...a papírok meg vannak?
-Igen! Már minden a felhőben van! És elméletben minden rendben.
-Szuper, kösz.

Luke és én a kis irodai szobába indultunk, ahol ő leült az asztalához én pedig az ott lévő székhez.
-El tudod foglalni magad? Nekem meetingem lesz.
-Nem vagyok gyerek!
-Hááááát....azért azt nem mondanám.
-Gonosz vagy!
-Te meg gyerekes!
-Nem is!
-De is! Na sh! Dolgoznom kell.

Egy fél órával később kopogás nélkül lépett be az előző idősebb férfi.
Oda ment Luke-hoz majd fejbe vágta egy köteg papírral.
-El akarod küldeni?!
-Igen, és? Mit izgat az téged, hogy mi lesz vele?
-Nem engedem, hogy elküld! Igaz mesterlövész de akkor is! Ez még neki is veszélyes! Ráadásul egy gyerek!
-Mondtam valamit amikor felvettelek! A szerelmi életet hátra hagyjuk! Nem játszóház!
-Borzasztóan igazságtalan vagy!
-Ha valami nem tetszik arra van az ajtó! De Eliot elintézi azt a kurva melót!! Értve?!
A férfi kiment, maga után becsapva az ajtót, Luke a fejét fogta. Szinte soha nem láttam ennyire rossz állapotban. Luke teljesen más mint volt.
A kis mikrofonhoz nyúlt, majd bele szólt.
-Eliot gyere az irodámba!

Egy 10 perc múlva remegve nyitott be Eliot.
-Liam...kérlek menj ki egy kicsit.
-Rendben.
Felálltam majd kimentem. Kim volt az ajtó mögött, megfogta a kezemet majd elrángatott onnan.
-Hé! Mi az? Engedj el!
-Vedd rá Luke-ot, hogy ne küldje oda Eliotot!
-Mivan?
-Kérlek! Csak ennyit kérek tőled!!
-De miért? Mi folyik itt?
-Csak ne engedd hogy Luke elküldje arra a helyre  a srácot...!
Láttam mennyire kétségbe van esve, ezért bólintottam. Egy fél óra múlva vissza mehettem, Eliot könnyes szemekkel szaladt Kim-hez.
-Bántott?
-Nem...-potyogtak a fiú könnyei. Én vissza bementem, Luke rideg szemekkel nézett maga elé.
-Mit csináltál?
-Csak ösztönöztem.
-Mi? Meg vagy zakkanva?? Zokogott!
-Mit érdekel ez annyira téged?
-Ugye most csak szórakozól?!
-Hogy beszélsz te velem?- Felállt, na igen. Ezt nem kellett volna, Luke ilyenkor nagyon ijesztő tud lenni. Oda jött hozzám megemelte az államat, majd pofán csapott.
-Ugye tudod hol a helyed?
-Igen...

Ezután nem szóltunk egymáshoz. Luke csinálta a dolgát, én pedig a telefonomon csináltam a dolgaimat-tehát játszottam vagy sorozatot néztem-Luke olyan este 6 fele felállt.
-Gyere. Mára végeztünk.
Nem kellett több, felálltam majd kiindultam. Luke és én beszálltunk az autóba. Majd haza indultunk, a kínos csend ismét leszállt közénk, de ez a csend olyan kínos volt, hogy az összes ember sikítva és sírva rohanna el előle. Amikor beértünk a házba, én felmentem. Majd csak magam elé bámultam. Luke este olyan 11 körül feljött, majd bebújt mellém.
-Sajnálom, hogy megütöttelek...csak...eleve nagyon dühös voltam...tényleg nagyon sajnálom...
-Nem baj...nem haragszom...
-Jóéjt Liam...
-Neked is Luke...

Késtem? Késtem! Mérgesek vagytok? Valószínűleg igen...deee az a bajom, hogy megvan hogyan akarom lezárni! Viszoooont van egy hatalmas lyuk a közepén. Amit ugye be kéne tölteni...szóóóóval ha gondoljátok akkor írhattok ötleteket. Persze nem muszáj de ha van egy konkrét elképzelésetek
akkor azt írjátok le. És természetesen akinek/akiknek az ötlete tetszik azt bele írom a következőbe. És meg is jelölöm. Oh! És azt is írjátok meg, hogy kiváncsiak vagytok e egy külön kis Eliot X Kim részre (mert megsúgom ők is egy párt alkotnak) és még egyszer nagyon nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem😅🥲

Puszi Lili❤️