Segíts, Szükségem Van Rád... // 18+ BL

~6~Liam traumája pt.1~

*Luke szemszöge*

Nem bírom tovább, én meg akarom tenni! Oda megyek Liamhez.
- Lukeh...
- L-Liam..én...én...azt hiszem, hogy akarlak...
- M-Mi...
- Akarlak!-Mondtam majd, el zártam a gáztűzhelyet és be nyúltam pólója alá. Liam el pirult és azt sem tudta mit csináljon.
-Lukeh...neh...csináldh...
- Sajnálom Liam de nem tudom megállni...
- Ne itth...menjünk felh...

Liam fel kapott és már vitt is a hálószobába. Mi ütött belém? Ezzel most nem foglalkozok. Most végre én is tehetek valamit. Le dobott az ágyra és lassan csókolgatni kezdi nyakamt.
- Neh én akarlak kényeztetni...
- De Lukhe...
- Gyerekek megjöttem! - jött be apa a szobánkba.
- Apa!
- Mr. Carter!
- Liam, Luke?! Bocsánat máris megyek.
- Na baszki...sajnálom Luke...
- Ja, nem semmi...hamarabb jött....

Le mentünk és apa ott ült, a kanapén teljes sokba. Látszott rajta, hogy elég kínos ez neki.
- Hogy hogy itt vagy?
- Hamarabb el jöhettem. Viszont Liam az apádnak ott kellet maradnia, ő majd jönni fog a megbeszélt időbe.
- Akkor addig itt maradhatok?
- Természetesen. Viszont ilyeneket ne csináljatok a suliba.
- Nem terveztünk apa!
- Persze nem terveztünk...hehe....-pirult el Liam.
- Milyen volt a munka?- váltottam témát, mivel elég kínos volt az eddigi.
- Fárasztó, az a sok beszéd. Ki gondolta volna, hogy ilyen nehéz az irodai munka.
- Én mondtam!
- Ez nem igaz!
- De igen öreg én szóltam!
- Pukadj meg Luke!
- Ezt pont te mondod?! Te nyitottál be a 17 éves fiadhoz miközben a barátja nyalta, falta őt! És Liam te fogd be a pofádat!- Pillantottam Liamhez aki paradicsom vörös fejjel nézte a jelenetet.
- Nem gondolod, hogy kicsit el kéne gondolkodni hány éves vagy?!
- Igen tudom hány éves vagyok. Liam!
- Nem hány, már jobban van.- mondta Liam és egy hülye mosolyt mutatott felénk.
- Én inkább neki állok az ebédnek.
- Jaj hagyd csak Liam fiam majd meg csinálom én.
- Dehogyis hagyja csak Mr. Carter! Beszélgessen csak a fiavál.
- Nem, menjetek fel és fejezétek be, majd be teszek egy füldúgót.
- Apa!
- Csak vicceltem.

Hogyan tud egy apa ilyen kurva idegesítő lenni?! Tudja, hogy szeretem, nem ért az öregem a szerelemhez.

*Time skip*

- Fiúk, jóreggelt Liam édes apád gépe most szállt fel.
- Rendben, még öt percet.
- Addig készítek nektek reggelit.
- Már alig várom, hogy lássam újra...
- El hiszem.
- Neked, nem hiányzik...vagyis...
- Ja, hogy anya...de igen, sokszor gondolok rá...
- Sajnálom, nem kellet volna fel hozni témába...
- Ja, nem semmi baj de jobb ha készülünk.
- Nincs kedvemmmmm...aludjunk méééégggg!
- Liam nem lehet, gyere!- patanttam ki az ágyból, magam után rángatva Liamet.
- Na gyere!
- Nem.
- Ajh...Liam olyan vagy mint egy kisgyerek!- mosolygok nagyokat ez a Liam tényleg nagyon gyerekes, de ha máshogy nem fog fel kelni akkor majd így!
- Ah, Liam olyan kanos vagyok kérlek segíts!- Liamnek egy perc sem kellt már ült fel és vette volna le a pólóját, amikor meg látta, a mosolyt az arcomon.
- Át basztál igaz?
- Igen! Na gyere te nagy mamlasz.
- Levehetem a pólód?
- Nem!
- De-közelebb léptem hozzá majd szájon csókoltam.
- Jobb ha fel öltözöl Rómeó!
- Akkor te ki vagy? Talán Júlia? Vagy esetleg Júlián?
- Na kuss! Ideje készülődni, el megyek zuhanyozni! Te addig pakoldnössze a cuccaidat!
- Oké...

Oh, faszom! A faszomért akar ez mindig megdugni?! Ahhh annyira imádom!
- Luke kész vagy???
- Ja mindjárt!
- Be jövök!
- Mi nem!-mentem az ajtóhoz és be fogtam az ajtót.
- Ne csináld...had menjek be!
- Nem.-amikor ki nyitottam az ajtót egy dühös Liam állt az ajtó előtt.
- Kész a reggeli, és van kb. 15 perced elkészülni!
- Mi meddig voltam ben?
- Legalább fél órát! Én már össze pakoltam, délütán megyünk apu elé. Na reggeliz meg és megyünk suliba cica.
- Ha mégegyszer így hívsz ki foglak hajítani, a szobából!
- Uh, ez azért fájt. Na gyere menjünk reggelizni!
- Huh, hirtelen valaki jó fiú lett~
- Hát...én a te kis jó fiúd vagyok~

El indultunk a suliba, apa reggel tojást csinált...amit egy kicsit oda égetett, na igen hiányozni fog Liam főztje.
El érkeztünk a suli elé apa el köszönt tőlünk, majd még láttuk Avat meg Leaht.
- Hogy van a turbékoló párocskánk?
- Hogy van a drog függő, és az agyhalott?
- Nem vagyok drog függő! Már két hónapja tiszta vagyok!
- Én még nem vagyok agyhalott!
- Sziasztok lányok.
- Szia Luke...
- Hello Mizu van?

Be mentünk órára, természetesen mindenki csodálkozott, amikor úgy mentünk be az osztályba, hogy fogtuk egymás kezét ( Liam ötlete volt;D) az osztály főnöki gyorsan elment, utána jött egy biológia és most ülünk angolon.
- Szóval aki tudja mit jelent ez a mondat "His father died"
Az jelentkezzen.
- Ava?
- Tanárnő maga tényleg azt hiszi, hogy elsősök vagyunk?? His father died az azt jelenti, hogy az ő apja meghalt.
- Rendben.

El ment az egész angol óra azzal, hogy Ava magyarázott esküszöm élveztem :D
Aztán el jött az utolsó óra vége, mi ki mentünk a hideg decemberi utcára a suli elé, apu azonnal jött be szálltunk az autóba és már mentünk is Liam apukájáért. Amikor meg érkeztünk meg láttuk Liam apját, Liam oda szalad hozzá és megölelte, el indultak felénk és ekkor egy nagy Bumm Liam apja a földre esett...oda rohantunk apával Liam üvöltve zokogott, hogy tartson ki...de ameddigre tehetünk volna valamit késő volt, Liam a vállamon sírt a szívam majd megszakadt.

Be szálltunk a kocsiba és apa azonnal haza vitt mármint hozzánk haza, Liam egész úton sírt, amikor haza értünk Liam nem szólt semmit, majd apa mondta, hogy menjünk fel, ő mindent ki fog deríteni.
- Liam...
- Ő volt az az ember aki megmentett...nem akarok vissza kerülni a pokolba!- Dőlt rá vállamra és zokogott, lassan álomba sírta magát, apa ekkor jött be.
- Shh! El aludt!- be takartam majd le mentem apával.
- Szegény fiú...most mellette kell lenned!! Hallottad?!
- Igen...mellette leszek!
- Te jól vagy Luke?
- Meg vagyok...
- Könnyes a szemed...rossz volt így látni igaz?
- Nem akarom így látni.- Kezdtem el sírni.
- Semmi baj, fiam...-ölelt át apa.
- Menj fel pihenj le...addig csinálok vacsit jó?
- Rendben...-fel mentem a szobámba, le ültem, és nézegettem a régi albumomat amit anyával csináltam...hét év emlékei...Liam ebben a pillanatban le ült mellém és rám dőlt.
- Sajnálom fel ébresztettelek?
- Nem...miért kellet meghalnia...??
- Liam...én itt leszek neked...ugye tudod?
- Igenh... szeretlek...
- Én is...

Egy kis kimaradás után itt van a következő rész😁 el kezdődött az iskola...és időm meg energiám sem volt írni...(Na meg meg kellet várnom, hogy legjobb barátnőm is el olvassa ugye Zita?🙂) Meg próbálok többet írni, ez a rész lesz kb. az utolsó Yaoyi jellegű rész egyenlőre, mivel lesznek itt még érdekes dolgok, köszönöm ha el olvasdat majd jön a következő valamikor.

Bye-Bye❤️