Segíts, Szükségem Van Rád... // 18+ BL

~7~ Liam traumája pt.2 a rokonok~

- Kész a vacsora gyerekek...
- Nem vagyok éhes...de köszönöm mr. Carter...
- Szükséged van az ételre! Enni fogsz!
- Nem kösz...
- huhhh....oké.

Le mentünk apuval a konyhába.
- Ennie kell...
- Igen, tudom.
- Mit csinálsz?
- Ha nem jön le...akkor a vacsora megy fel!

Mondtam majd fel vittem a tálcát, Liam az ágyba volt.
- Akkor is enni fogsz! Nem hagyom, hogy rosszabb legyen!
- Nem kell...
- Liam...akkor az én kedvemért...
- Mhhh...oké...-fel ült az ágyon én le ültem elé és etetni kezdtem.
- Luke...tudok enni magamtól is.
- De én foglak etetni!
El kezdett kuncogni. Jó érzés, hogy mosolyogni látom, de a szemében ott van a fájdalom...és a szomorúság.

Vacsora után ki ültünk az udvarra, "romantikázni".
- Luke...
- Hm?
- Sajnálom...
- Mit?
- Hogy így kellet látnod...
- Bolond! Most veszítetted el az apukádat...és ezért ne kérj bocsánatot mert láttalak sírni!
- Itt maradhatok?
- Ameddig csak akarsz, persze!
- Már el felejtettem, hogy ennyire fáj...
- Sajnállak Liam...

Kezdett nagyon hideg lenni. ( Nem is értem miért...mondjuk mert -3 fok van kint!)
Ezért be mentünk a házba, majd ágyba bujtunk, apa azt mondta, hogy nem kell suliba menni holnap... itthon maradhatunk ameddig csak akarunk. Amikor fel keltem, nem láttam magam mellett Liamet.
- Liam?
A fürdőszoba ajtaja be volt csukva, fel álltam, majd be kopogtam.
- Liam...be jöhetek?
- Igen...
Be nyitottam, Liam táskás és ki sírt szemekkel, állt a tükör előtt. A kezében valamit tartott.
- Liam mi van a kezedbe?
- Nem akartam...én...én csak...-könnyezett be-
- Liam? Mutasd a kezed!- Liam fel húzta a pizsamája ujját, és...gondolom tudjátok mi volt a kezén.
- Sajnálom...én...Luke...én...
- Jaj te...- Oda mentem hozzá majd meg fogtam a kezét, abban egy üvegszilánk volt, ki dobtam a szemétbe, majd be kötöttem a karját.
- Jól vagy?
- Igen... valamennyire...

Le mentünk reggelizni. Apa nem értette, mivel hat óra tizenöt perc volt.
- Hát ti?
- Suliba...megyünk...
- Nem, ma nem megyünk iskoláb, csak le jöttünk reggelizni aztán együtt töltjük a napot!
- De Luke...
- Nem Liam! Ma pihenni fogsz!
- Szeretlek...
- Én is - mosolyodtam el.
- Akkor csinálok reggelit.
- Nem kell, majd mi megcsináljuk.
- Liam?

Liam megfogta a kezemet, és a konyha pulthoz vitt.
- Meg tanítalak főzni!
- Biztos vagy benne?
- Igen, biztos!

Liam nagyon fura, lehet azért viselkedik így, hogy ne aggódjak?
Valami nincs rendben...olyan mintha...
- Luke?
- Hm? Micsoda? Bocsi nem figyeltem...
- Azt kérdeztem, hogy segítesz?
- Ja igen, miben?

Liammel mézeskalácsot csináltunk, az enyémek kissé oda égtek de, nem lett ehetetlen...annyira. Liam mosolyogva kóstolta meg.
- Na?
- Finom lett.
- Neeem....biztos nem lett finom!
- Nem hiszel nek-

Ekkor apa szomorúan lépett be a konyhába.
-Apa?
- Mr. Carter?

Apa mögött egy hölgy és egy férfi sétált.
- ők kicsodák?
- Liam...ők apukád testvér és a felesége...
- Querido William.  (Querido William: Kedves/Drága William) emlékszel még ránk?
- Miért vagytok itt?
- Oh, drágám veleünk fogsz élni, holnap velünk jössz Spanyolországba.
- Mi?
- Mi?!
- Pakolj össze holnap kora reggel indulunk.
- De...

Semmi köszönés nélkül el mentek, ez meg mi volt?!
- Apa ugye nem engeded ezt?!
- Fiam, Liam még nem 18 éves és nem vagyok a törvényes gyámja...ezért muszáj.
- De...
- Nincs semmi baj szerelmem, minden nap hívni foglak.
- Liam...
- Gyere, fejezzük be, a mézeskalács készítést.
- Liam...
Liam mosolyogva ölelt át, befejeztük a mézeskalácsokat. Majd segítettem össze pakolni, és el mentünk sétálni Avat és Leaht is el hívtuk. Ők nem tudták.
- Sziasztok fiúk
- Sziasztok, miért nem voltatok suliban?
- Apám...meghalt...
- Mi? Részvétem Will...- Mondta Ava együttérzőn.
- Lányok igazából azért hívtunk ide mert...
- Holnap elköltözök Spanyolba.
- Mi?
- De miért?!
- Mivel Luke apja nem a törvényes gyámom ezért nem maradhatok itt...
- Ugye most csak szopatsz?!
- Nem...

Ava el kezdett sírni, majd Liam nyakába ugrott, Leah ugyan így tett én pedig nem bírtam tovább, és én is el bőgtem magam.
- Nem akarom! Nem engedem!
- Ava...bárcsak tehetnék valamit...sajnálom, vigyáznátok Luke-ra?
- Igen, persze.
- Liam...
- Luke, ne aggódj jól leszek!
- De...rendben.

Két órát sétálgatunk, majd be ültünk egy kávézóba, este hatkor értünk haza. Apa ott állt a konyha pultnál.
- Apa...megjöttünk.
- Sziasztok...Liam a Spanyol rokonaid hívtak, azt mondták, hogy holnap hajnali kettőkor indultok.
- Értem...akkor fel megyünk fürdeni majd vacsorázunk és le dőlünk.
- Oh, oké...

Így is lett, Liammel meg vacsoráztunk majd megfürödtünk, és fel mentünk a szobába, aludni.
Liam hátulról át ölelt, én nem tudtam aludni, Liamnek 1:00-kor szólt az ébresztője, ő fel kelt nem akart felkelteni engem (csak nem tudta, hogy nem alszom valójában), ezért nagyon halkan felült az ágyon majd be ment A fürdőszobába.
Hiába mondanám azt, hogy majd találkozunk, mert ez nem igaz...Liam mégis csak Spanyolországba megy...ami 5767,8 km (író: nem kamuzok tényleg annyi.)
Liam nélkülem még a cipőjét sem tudja bekötni! És most hirtelen egy másik országba?!

-Min agyalsz annyira?- zavart meg egy fájdalmas hang.
- Miért pont most? Nélküled nem megyek semmire! És ez fordítva is így van, hiába tagadod!
-Tudom Szerelmem...de minden nap hívlak rendben?
- De nagyon messze leszel tőlem...
- Ugyan csak párszáz kilométere!
- 5767,8 km!
- Mi?!
- Jobb vagyok föciből!
- Fogd be!
- Gyere segíts készülődni!
-Nélkülem még ez sem megy?- kérdeztem gúnyosan, de nem bírtam sokáig majd el röhögtem magam, jellemző...

Liam össze készülődött, majd le mentünk reggelizni apa szomorúan nézett ránk, már ott álltak a Spanyol rokonok (😒) Liam rájuk nézett majd rám, majd át ölelt.
- Amint le szállok hívlak rendben?
- Ígéred?
- Igen.
Liam oda adta a bácsikájának a bőrőndjeit.
- Liam...
- Hm?
- Spanyolba ne késs el folyton!
- Rendben...szeretlek Luke.
- Én is...-mondtam majd Liam ki lépett az ajtón és be szállt a taxiba. Apa vállára dőltem majd zokogni kezdtem.
- Nem akarom!
- Tudom...
- Szeretem!
- Tudom...Shhh...
- Végre szerettem valakit! És téged is láttalak mosolyogni! Pedig anya halála óta nem...hhhh igazán mosolyogtál...hhh!-szipogtam
- Luke...sajnálom...
- Nem a te hibád...

( Time skip )

Liam már lassan Spanyol országban van...nem írt még de várok.
- Liam?
- Még semm- oh várj!-néztem a telefonomra mivel értesítést kaptam. Liamtől!!! Másolom.
Liam: Szia...hogy vagy? Meg érkeztünk Spanyolba! Nagyon szép hely, remélem te is jól vagy majd este hívlak szeretlek<3
Luke: Én is szeretlek rendben...
- hát ez gyors volt.
- Nyugi nagyon sok dolga lehet és azt írta majd este híve nem?
- De igen, kösz apa.
- Nincs mit, szeretlek fiam.-mondta majd meg akart volna puszilni, mire el húzódtam.
- Sok?
- Igen az!
- Bocsi
- Hahaha!
- Haha!

                                                                          

Sok kimaradás után itt is vagyok!! Ja Liam Spanyolországba azon belül Madridban van. Luke pedig Amerikában azon belül pedig New Yorkban van, vajon a két fiatal, hogy fogja bírni a távolságot hmmmm???

Puszi Lili❤️