Segíts, Szükségem Van Rád... // 18+ BL

~12~ Te és én!~

*Luke szemszöge*

Eliot egy órája ment el a munka elvégzésére, nem olyan nehéz feladat egy maffia főnököt kell kicsinálnia.
-Lukeee...éhes vagyok...
-Befejezem a munkát és elmegyünk enni valahova jó?
-Yeeey!- Liam úgy mosolygott mint egy kisgyerek. Ezen muszáj volt kacagnom egy jót.
-De régen láttalak mosolyogni!
-Ez nem...na hagyj dolgozni!- és ezzel vissza is fordultam a gépemhez. Liam szétunta az agyát, folyton idegesített.
-Liam ha nem bírom befejezni a munkát bíz isten nem kapsz enni és még meg is verlek!-Néztem fel rá, zöld szemeiben meglepetséget és egy kevés félelmet mutatott.
-Sajnálom...-Folytatta tovább a telefonozást, kb. 2 órát kellett várnia és álltam is fel.
-Na menjünk el enni valahova.
-Uuu! Vehetem randinak? -elém ugrált, és a szemeimbe mosolygott. Én kicsit elpirultam.
-Ha akarod...veheted akár annak is...de nem valami drága helyre megyünk...
-Nem baj! A lényeg hogy veled legyek!
Ezzel megfogta a kezemet, és kiindultunk a kocsihoz, igaz még nem mondhatnánk hivatalosnak a kapcsolatunkat de mind a ketten tudjuk hogy már gyakorlatilag megbocsájtottam neki. Amikor kiértünk az előtérbe Kim szúrósan nézett rám, majd amikor az ajtóhoz értünk Eliot véres ruhába jött be. Kim-nek az arca felragyogott és az ajtóhoz sietett.
-Eli!
-Kim...!-Mosolyogva egymás karjaiba szaladtak és megcsókolták egymást.
-Aww de cukiiik!- olvadozott mellettem Liam, tényleg...mikor is csókoltam meg utoljára...? 7 évvel ezelőtt...az utolsó találkozásunknál? Alig emlékszem rá...megtörtént egáltalán?
-Luke? Luke?
-Hm? Mi az?
-Akkor...megyünk?
-Ah! Igen...

Kimentünk majd beszálltunk a kocsiba, Liam egész úton dumált és nevetgélt, én pedig mosolyogva néztem az egészet, kb. 5 perc alatt oda értünk az étteremhez.
-Nem azt mondtad, hogy nem drága?
-Hát nem is az. Itt 16$ (kb. 6 ezer Ft) egy rendes ebéd.
-16?? Te normális vagy?? Az kurva drága egy személynek!
-Dehogy az. Vagy Meki-be akarsz menni?
-Hát az is drága...szóval...

Ezzel kiszállt én pedig megindultam, ő követett. Leültünk és rendeltünk is magunknak, Liam egy kis rizset csírkével én pedig egy cézár salátát kértem. Nem szólt hozzám halkan evett, ami engem nagyon is zavart...megharagudott volna? Baszki ezt nagyon elrontottam! Mit kéne...ekkor megcsörrent a mobilom.
-Bocsi Liam de ezt fel kell vennem- Bólintott.

*LIAM SZEMSZÖGE*

Luke kb. már vagy 10 perce telefonál...ez zavar...azt mondta vehetem randinak...de ez nagyon nem randi...azt hiszem tényleg elveszítettem életem szerelmét...és nem akarom...nem...

Lassan vissza jött kicsit idegesen.
-Liam sajnálom, viszont vissza kell mennünk valaki feltörte a rendszerünket és nem lenne jó ha a rendőrség kezébe kerülnének ezek a dolgok.
-N-nem baj...menjünk...-Lehajtott fejjel mentem ki és beültünk a kocsiba.
-Majd elviszlek máshova jó?
-Oké...
Vissza érkeztünk ő ott hagyott lent az embereivel, elkezdtem beszélgetni Eliottal akivel nagyon jól kijöttem, elmesélte a nagy hírt hogy babát vár. Én pedig mosolyogva a nyakába ugrottam hogy ez szuper! És hogy nagyon örülök Kim és az ő boldogságának. A nap hátra lévő részében együtt voltunk mivel Kim és Luke is elfoglalt volt, de ezt nem is bánom mivel...ameddig Luke irodájában csak csendben ültem néha hozzá szóltam, nem volt semmi más. Viszont Eliottal nevettem! És nagyon jól szórakoztunk!

Este 9 fele Eliot már fáradt és ideges volt hogy a két fiú még mindig nincsenek itt lent velünk. Fél 10-kor jöttek le Eliot puffogva ment oda párjához, hogy hogy gondolja azt hogy (huuu de sok "hogy") őt illetve a 5 hetes gyereküket csak így itt hagyja lent! Luke megfagyott amikor meghallotta hogy Eliot babát vár.
-Hogy mi? Eliot várandós vagy?
-Ah! Igen? Nem! Ne rúgj ki!
Luke kuncogott egyet, és Eliot vállára tette a kezét.
-Nem rúglak ki...de nem is mondtátok!
-Iiigen ez azért van mert féltünk a reakciódtól...
-Heh? Ember! A legjobb barátod vagyok! Örülök nektek!
Elkezdtek beszélgetni, és nevetgélni.