Szerelmes Vizeken ☆mha fantasy au☆

☆3☆

°~Toga szemszöge~°

Reggel szokás szerint reggeliztünk. Vagyis csak páran. Shigaraki, Spinner és Dabi még nem jöttek kajálni. Jaj, csak nehogy az legyen, hogy elmentek felderíteni a szigetet. Még meg találják itt Saraht, nem lenne jó vége. Mondjuk szerintem tud magára vigyázni Sarah. Ismeri már ezt a szigetet, mint a tenyerét, egész biztosan tud valahol egy jó búvóhelyet. Csak sóhajtottam egyet, ezzel elfújva az összes rossz gondolatot a fejemből, majd megtámasztottam a fejemet az asztalon.

-Valami baj van Toga-chan? - kérdezte máris Jin.

-Mi? - néztem rá. - Ja, nincs semmi. Egyszerűen csak elbambultam...

-Oké... - bólintott.

-Na és mi volt tegnap este? - hallottunk meg hirtelen egy hangot, mire annak irányába kaptuk fejünket. - Mit csináltatok olyan sokáig? - kérdezte Atsuhiro egy sokat mondó vigyorral.

-Sétáltunk egyet az erdőben. - rántottam meg a vállamat.

-Nem is csináltatok semmi mást?

-Dehogynem. - játszottam egy kicsit. - Előtte a parton sétáltunk. - vigyorogtam.

-Argh, titeket nem lehet megfogni. - dőlt hátra. - Angyalok vagytok mindketten. - nevetette el magát, mire én is ekép tettem.

-Miről is van szó...? - kérdezte zavarában Jin-kun.

-Semmi Jin. - kuncogtam.

-Csapat, ezt figyeljétek! - rontott ki hirtelen Shigaraki az egyik kabinból.

-Mit Shigaraki? - fordultam felé.

-Spinner és én egész este fent voltunk és kitaláltunk valamit. - nézett a gyíkra.

-Mit? Mit? - kezdtem izgatott lenni.

-Egy hálót, ami megsegíti a vadászatunkat. - mondta, mire egyből visszavontam minden érzést amit gondoltam. - Hallottam már pár embertől, hogy amikor elkapták a különlegest, folyton kivágta magát a hálókból, így Spinnerrel kifejlesztettünk egyet, amit még a legélesebb kard se tud elvágni. - húzott arcára egy büszke mosolyt.

-Remélem tényleg be is válik. - nyújtózkodott Spinner. - Ha még ezt is elvágja, a nyakam köré tekertem és úgy ugrok a vízbe... Rohadt sokat szenvedtünk vele és tökéletesítettünk rajta, hogy most olyan legyen amilyen. - ásított.

-Hát, innentől már csak reménykedni tudunk, hogy beváljon... - sóhajtott Shigaraki.

Mindjárt lépteket hallottunk a mólóról, majd már az a személy akitől jöttek a hangok, már a hajóra sétált fel.

-Dabi, hol jártál? - kérdezte Shigaraki. - Lemaradtál a nagy hírről. - követte szemével a sebhelyest, aki helyet foglalt.

-Sétáltam egyet, talán baj? - kérdezte fapofával. - Vagy a szöszi akárhová járkálhat, nekem meg a hajón kell raboskodnom? - húzta fel a szemöldökét.

-Egy szóval sem mondtam ilyet, csak meglepett, hogy ilyen korán te sétálni mentél, mikor vagy kilencig szoktad húzni a ló bőrt. - ült le Shigaraki is az asztalhoz, majd Spinner is.

-Hát most nem tudtam aludni, örülsz? - nézett rá kicsit türelmetlenül, majd nem kellett neki sok és lenyugodott. - Amúgy meg mi volt az a nagy hír?

-Készítettem Spinerrel egy hálót, amit nem lehet elvágni. - mondta, közben beleivott poharába. - Ez talán segít majd, hogy a markunkban maradjon az a sellő.