A sors keze

II.rész

...Az első nap....

Madarak csicsergése helyett a telefonom éles hangjára keltem ami egyet jelent elkezdőt az új iskolámban az első napom. Miután nagy nehezen elkészültem...am azt takarta hogy felvettem egy fekete magas derekú farmer nadrágot hozzá egy fehér body-t és és fekete kardigánt és egy fehér sport cipőt... a sminkem egy sima szempilla spirál volt korrektorral.  Lexy is elkészült így együtt indultunk el és igaz hogy a koli az egyetem területen van de így is 15 perc séta. Jaaa, igen kiderült hogy nekem és Lexynek más épületbe lesz óránk tegnap elnézte az órarendjét majd jövő héten lesz ugyan ekkor óránk. Kb 100x bocsánatot kért amiért nem tudott elkísérni. De ez ilyen, mondtam neki hogy nem haragszom.
Mivel már mindenem meg van ahhoz hogy bemenjek első órára így megpróbáltam megkeresni a teremet de emeletet tévesztettem így el is vesztem és mivel óra van így senkit se találtam a folyosón...de még egy takarítót sem.
Leültem az ablak alatt levő pad szerűségre ami minden volt csak kényelmes nem. Nem nagyon szoktam telefonozni, a könyvemet meg otthon hagytam igy az ablakon nézelődtem kifelé ahol egy tetovált srác nézet fel rám amin elege meg lepődtem és bármennyire is szerettem volna segítséget kérni semmi képen se tőle akartam nem mellesleg fogalmam sincs hogy lehet lemenni az udvara. Mikor újra a srácra pillantottam vagyis akartam ugyanis hűlt helye volt, vagyis én azt hittem, egész addig még egy kéz meg nem állított. Ami a karomra kulcsolódott. Az én ért intetlen, tetovált mentes karomon szinte rikítót a a tetovált kéz fej, amelyhez hang is társult...:

-Eltévedtel Bambi ? Téged nem ismerlek..talán egy barátnődet keresed ? Segíthetek hogy ne unatkoz, csak egy szavadba kerül.-mondta egy mély morgós hang tőlem kb egy méterre ezért megfordult. Ő volt mármint a pados srác. Messziről se volt csúnya de igy kifejezetten helyesnek mondanám. Ében fekete haja borzosan állt a szeme gyönyörű volt még sose láttam ilyen színt. Test alkatán látszik hogy sportol és ha jobban megnézi valaki az arcát kis hegek is látszanak rajta-Héj Bambi neked szóltam ám..-szólította újra meg

-Elsőnek is Olivia vagyok, másodjára most kezdtem! Jelen pillantban is órám van. Szóval szia.-indultam volna el. De a keze még mindig a karomon volt. Mikor nem engedett kérdőn néztem rá.
-Az órának kb 15 perc és vége. Nem lenne túl jó benyomás ha késve mennél be. Nem nagyon szeretik a későket.

-Á akkor biztos nem te vagy a tanárok kedvence tekintve hogy meg se próbálsz be érni első órára!-közben pimasz mosolyomat meg villantottam.

- Tévedsz Bambi! Az igazgató mindene a foci és én mint a focicsapat kapitány, minden tanár szeret vagy legalábbis úgy tesz az igazgató miatt.-vigyorgott rám. Ám nekem lefagyott az agyam mikor rájöttem hogy azzal az emberrel állok szembe akiről Lexy azt mondta kerüljem el ahogy csak tudom.

-Áá értem. Az szuper! Na de nekem dolgom van! Szia! -indultam volna el megint...de újra elkapta a karom.

-Ácsi ! Eddig normális voltam ! Mi történt ? Csak nem rá jöttél ki vagyok ? Hmm, kiváncsi vagyok ki mesélt rólam és mit! De ne gondolkozz rajta minden sztori igaz...ha elhiszed őket-na ezzel mi a fenét akar mondani ? Ebből a gondolatból a nyakamra kapott puszi rántott ki ami annyira hirtelen ért hogy el is pirultam. Amit ő persze nem hagyott szó nélkül...-Talán Piroskának kellene hívjalak.

-Vagy talán sehogyse kéne hívnod csak békén kéne hagynod.-ajánlottam fel neki.

-Tudod Bambi! Túlságosan is érdekel hogy mi van a kardigán alatt ahhoz hogy ilyen könnyen hagyjalak szabadulni tőlem.-jelentette ki.

-Á csak annyi kell azt orvosolhatjuk-Ahj pasik olyan hiszékenyek. Szinte egyből felcsillant a szeme amint ezt a mondatot kiejtettem. Am minden csillogás eltűnt mikor szét nyitottam a kardigánom alatta a body-mal.-na most hogy ezen túl vagyunk, szép életet kívánok.-egyszer sikerül elszabadulnom tőle. Futott végéig a gondolat mikor újra elkapta a karom. Csak tudnám mikor enged el.

-Ácsi! Te izgalmasabb vagy mint elsőnek gondoltam volna. Még találkozunk -hajolt újra közel a fülemhez, majd egy könnyed puha puszit adott oda. Majd minden további szó nélkül távozott.

Bambulásomból a csengő hangja ébresztett fel. Majd rögtön utána a telefonom csengőhangja. Telefonom képernyőén Lexy név és hozzá beállított hívó kép üdvözölt. Egyből felvettem.
Megbeszéltük hogy nagyon eltévedtem és hogy jön meg ment. A J-vel való találkozást nem említettem neki. Jelentéktelenek éreztem. Szívem mélyen tudtam hogy nem volt az de nem akartam vele foglalkozni. A nap hátra lévő része unalmas volt.

Na hogy tetszett? Ha van időtők szívesen fogadok építő kritikát és véleményeket.
Puszi nektek!😘 Csodálatosan szép napot kívánok nektek!