IX. Rész

280 9 2
                                        

Mivel a tegnap estémet sikeresen végig sírtam, így a szemem be volt dagadva és vörös is volt sőt még olyan érzésem is volt mintha por ment volna bele. Na de kezdjük a napot. Egy egyszerű szakadott fekete farmert vettem fel egy csipkés toppal hozzá egy napszemcsi hogy ne lássak a szemem állapotát és szerencsére a nap is sütött. Indulás előtt felvettem a magas sarkú boka csizmám és a fekete bőrdzsekimet. Kérésem ellenére ott állt a jól megszokott Pick up amit én figyelem kívül hagytam és elsétáltam mellette de a gazdájának természetesen meg kellet szólalnia.

-Szerinted mennyire lenne feltűnő ha egész eddig együtt mentünk most meg külön érkezünk ?-nem válaszoltam csak beszálltam az autó.-most tényleg nem fogsz hozzám szólni?-akadt ki az út felénél.

-Kérlek szépen ahogy tegnap világosan a tudtomra adtad az álbarátnőd vagyok és mivel ez az egész nem igazi így nem látom értelmet megosztani veled bármi velem kapcsolatos dolgot és a véleményem is köze tartozik..

Az út további részét csendben tettük meg. Na jó a rádió szólt, de nem tudnám megmondani mi szólt . A suliba ugyan úgy játszottuk az álom párt azzal a kivétel hogy most semmi érzelmet nem lehet benne érezni. De amíg az edző elhiszi addig nincs baj.


Tudom..tudom sokára jött és rövid is.
De majd legközelebb.
Mindenkinek kellemes húsvétot. A lányoknak akik nem szeretik azoknak kevés locsolót akik meg szeretik azoknak pedig sok locsolót kívánok.

A sors keze Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon