A sors keze

VI.rész

Utálom a reggelek! Utálom az esőt ! Jól kezdődik a nap!
A kollégium előtt, egy jól ismert autó várt. Igen, J autója volt. Elindultam az autó felé, amelynek sofőrje kiszúrva engem, elindult lassan felém. Miután "fél" úton találkoztunk. Morcosan beszálltam és bekötöttem magam, a kettő közt valamikor pedig elmormoltam egy Hellót.
-Kora reggel milyen vidám vagy - jegyezte meg jókedvűen Jack. Legalább neki jó kedve van...Ja várj nem! Aranyos, na jó kit áltatok ezzel? A "ne baszakodj velem nincs jó kedvem" mosolyomat meg villantva,válaszoltam neki.
-Adok egy tanácsot  J !Ne piszkálj ilyenkor, mikor  piros napjaim vannak ne piszkálj ! Sőt inkább hozzám se szólj!
Erre csak bólintott. Na még sem olyan ostoba mint gondoltam... Az út további részébe csak a rádió és J kormányon való ritmusos dobolását lehetet csak hallani. Ami meglepő mondod nyugtatóan hatott rám.

A sulihoz érve, a szokásos helyet elfoglalva. Megérkeztünk. Egészen jól fogatták az együtt valló érkezésünket. Persze voltak kiváncsi szemek és még több szikrákat szóró. A suli kapuja felé James átkarolta a nyakam, majd a halántékomra nyomát egy puszit. Ha nem tudnám hogy minden tette átverés, simán elhinném hogy számítok neki.

A terembe be érve elfoglaltuk a hátsó sorban a körülbelül közepén levő székeket. Nem sokára csak haverja is megérkeztek, meglepődve fogadtam hogy van aki mellettem foglalt helyet. De nem firtattam.
Az óra közepén borzalmasan görcsöltem, így próbáltam ülő helyzetben magzat pózban folytatni az óra további részét. Ami majdnem sikerült ! De csak majdnem...
James észre vette hogy fel emeltem a lábam és a székre helyezem. ő szóvá is tett.:
-Ha nem kényelmes ahogy ülsz, nyugodtan tedd lábad a combomra hátha ugy jobb lesz  -súgta a fülembe. Miközben a kezét a vállamra helyezte újra pont mint a suli előtt.

-Köszönöm, de hacsak nincs egy meleg párna vagy bármi hasonló amit a hasamhoz tehetnék hogy melegitse az éppen leszakadni készülő méhemmet így maradnék-ezt elmondva. Folytattam a jegyzetelést, miközben imádkoztam hogy múljon el a hasamban lévő fájdalom.

James felállt és a széket mögém helyezte, így a hátamhoz simult volna, ha a székem háttáblája nem lett volna útban. De erre is volt megoldás...

-Állj fel kicsit.-súgta a fülembe úgy hogy csak én halljam. Mivel nem volt kedvem ellenkezni így tettem amit kért, és felálltam mire ő megfordítva a székem. Így az székem hátulja nézet a tanár felé. Nem értettem mint szeretne ezért csak néztem értetlenül. Mint aki rájött hogy nem tudok fejből olvasni megfogta a kezem és leültetet. Még szerencse hogy nem szoknyában vagyok ugyan is szépen villantanék. Tekintve hogy terpeszben kellet vissza ülnöm ugyan is a hat rész útban volt a lábamnak. James a hasamnál átölelve húzott maga felé, jelezve hogy dőljek hátra, az ő mellkasának simulva. A kezet bedugta a trikóm álla így a bőrömet simogatta. Ami nyugtatón hatott a fájó méhemre. Lehet nem teljes vagy túl gyors de akkor és ott nagyon jól esett. Annyira hogy kis híján elaludtam, a jegyzetet majd elkérem valakitől. Egyenlőre élvezem ezt az érzést és a hasamban enyhülő fájdalmat. Igaz nem pont így képzeltem ezt az napot de eddig meglepő módon tetszet. Ezért nem is szóltam semmit, csak hagytam hagyj tegye amit eddig...

Sziasztok tudom rövid lett. De most ez így sikerült, lehet még fogok hozzá írni. Nem tudom. Véleményeket persze továbbra is várom. A folytatásra illető ötleteket is. Millió puszi nektek!