A sors keze

X. Rész

Körülbelül a megállapodás emlékeztető óta, másfél hét telt el. A napok ugyan úgy teltek, Ő értem jött, a kocsiba próbált velem beszélgetni, én meg csak hangot adtok a rádióra ezzel jelezve hogy nem szándékozom vele beszélgetésbe kezdeni. Majd mikor megérkeztünk mutatjuk a boldog párt. A mai nap is pontosan így telt...na de a mi drága édes James suli után alkotott, nem is akárhogy...na de kezdjük is mondjuk onnan a sztorit hogy az órán szét unom az agyam.

Végre kicsengettek eme robbant izgalmas óráról. Remélem éreztétek a szarkazmust. A nap jó híre vége van a sulinak..mára.

Kisétálva az iskolából hangzavar lettem figyelmes. Hozzá teszem hogy imákat mormoltam hogy Jamesnek ne legyen köze hozzá, de persze nem hallotta meg senkit... ugyanis James éppen verekszik. Kivel ? Fogalmam sincs. Érdekel? Igen. Oda megyek megnézni ? Muszáj. Miért ? Mert állítólag a barátnője vagyok.

Khm ide nekem az Oscar-t. Csak figyeljetek.
És akkor futás 3..2...1...a tömegbe benyomorogva léptem oda drága édes szívem szerelméhez.

-Szívem! James!-próbáltam le rángatni Csori srácról ugyanis tudni illik hogy ilyenkor senki se mer hozzá érni. Éljen a bátor férfiak. Kb vagy hússzor szóltam neki felváltva, mikor végre meghallotta hangom és rám nézet. Azok a szemek , te jó isten simán térdre kényszerítenének, csak kár hogy a gazdájuk egy seggfej oké helyes seggfej, de attól még az-Enged el szépen, és vigyél haza.-láthatóan most már rám fókuszált. Bólintva felállt, ugyanis a drága áldozatunk felett térdelt. Az arcát elnézve ő is kapott ütést a szemöldökét és a szája is vérzik es a keze az mondjuk csúnyán néz ki de majd megnézem jobban.. Nyugodjon meg mindenki túl fogja élni. Juhu...nem nyugi tényleg örülök neki. A kocsija felé sétáltunk. Megtorpanva rám nézet amit nem értettem. A kocsi kulcsát elő vadászva a kezembe akarta adni de út közben megállt és kérdőn nézet rám. Bele telt pár másodpercbe még rájottem mit akar.
-Van jogsim nyugi.-nyújtottam felé a kezem. Ő pedig óvatosan bele helyezte a kulcsot a kezembe. Majd a kocsija felé fújtatuk utunkat. Ahol én elfoglaltam a helyem a sofőr ülésbe és akkor jöttem rá mennyivel nagyobb is mint én. A kormány és a példának a közelbe se voltam. Izgalommal állítottam be az ülést. Nem hazudtam tényleg van jogsim de ekkora autót még nem vezettem, de amiről nem tud amiatt nem aggódik. Kulcsot elfordítva, a motor felmorgott sebességbe raktam és már indult is. Volt egy olyan érzéseim hogy nem akar a kolihoz menni, így az ő lakáshoz vettem az irányt. Ahol körülbelül kétszer jártam. A házhoz érve beálltam a kocsi bejáróra. Remelem a szüleinek nem lesz útba. Furcsa, bele gondoltam még nem találkoztam velük és nem is hallottam róluk. Na de mindegy. Az ő dolga nem az enyém. Ki szállva a kocsiból nem tudtam mit tegyek. Itt hagyni nem akartam, de bemenni se vele. Végig nézve lekell ápolni a kezet tuti. Így döntöttem. Majd hívok valakit aki le ápolja. Nyugi, na nem vagyok ennyire szemét. Noha csábító gondolat. De úgy látható ő már döntött ugyan is még én a gondolataimban merültem el addig ő a ház ajtajában állt és rám várt. Utána ballagtam. Egyenes a szobájáig. Ahol egy elsőség segély kis dobozt vett elő az ágyra helyezte ahol és ő mellé ült. Terpeszben állt gondolom azt várta hogy majd oda állok. Említem mennyire utálom azt tenni amit akar? Főleg úgy hogy nincs túl sok más lehetőségem? No de elkezdtem kitisztázni a szemöldökén lévő sebet. Majd a száját is. Mind ezt síri csendben. Beszélgetetem volna hozzá de úgy éreztem erre van szüksége. Am egyszer csak...

Megfogta a kezem majd a tenyerembe egy puszit nyomot majd nagy sóhaj után megszólalt végre.

-Figyelj elbasztam, nem olyan vagy mint a többi sőt te kifejezetten hiányoztál, pedig végig ott voltál mellettem, aminek semmi értelme de akkor is így érzek. Sajnálom lehetnek újra jóba? Sőt ha jobban érzed magad nyugodtan aggódhatsz miattam sőt mecs után el várok egy ilyesmi bánás módot- mosolyogott rám pimaszan. Kezemet még mindig nem engedte el. Jó be valóm nem is nagyon akartam vissza szerezni. Másik kezemet az arcára simitottam és csak mosolyogva bólintottam.