Azt mondják a sorsunkat nem lehet elkerülni...
Egy új lány aki nem akar semmi mást csak látatlanná válni az egyetem folyosóin...de egy szerencsétlen vétlen folytán a suli rosszfiújának lesz a barátnője aki minden csak nem láthatatlan
Emma Oliva Fo...
Tegnap óta hivatalosan is James barátnője vagyok, azaz nem bocsánat ma óta. A nap további részébe körülbelül tízegyig a parton voltunk mivel suliba nem volt kedvük menni nekem meg semmi fontos órám nem volt így egy nap hiányzás belefér. A parton, a fiúk a vízben szívatták egymást, én pedig nyugodtan olvastam. Egész addig amíg valaki el nem takarta a napot, mosolyogva felnéztem, az illetőre vártam hogy elmondja miért nem hagy olvasni. James mosolyogva oldalasan mellém feküdt. Egyik kezét a hasamra tette, a másikkal pedig megtámasztotta a fejét.
-Figyelj rám egy kicsit-piszkálta zavartan a köldökpiercingemet, amit nem tudtam hova tenni így leraktam a könyvem és ráfigyeltem.- tudom elfogom szúrni mert mondjuk valaki felbosszant és lehet rajtad vezetem le vagy rossz napom lesz, de szeretném ha tudnád hogy fontos vagy nekem és megpróbálok helyesen cselekedni, de tudnod kell sose foglak bántani testileg biztos nem és remélem sehogy se, de ígérd meg hogy türelmes leszel velem. Hirtelen haragú vagyok de erről majd később beszélünk.- ezt elmondva nem nézet a szemembe. Így az arcát felém fordítva, rá mosolyogtam. -Majd összecsiszolódunk és megtanuljunk egymást kezelni. Nyugi nem megyek sehova.-simogattam az arcát amiben szinte belesimult, majd egy puszit nyomot a tenyerembe. Fejét a mellkasomra helyezte és így néztük a fiúkat. Ő a hasamat piszkálta én pedig a haját cirógattam. Így telt a délelőttünk. Haza felé már mindneki éhes volt, útközben megrendeltük a kaját Jameshez ami pizza volt és utánunk érkezett pár perccel. Leültünk enni a kanapéra ahol a fiúk jól lakottan kiterülve elaludtak. Jamessel bementünk a szobájába, ahol kényelemben helyeztük magunkat, J szokatlanul csendes volt. Rá is kérdeztem mi ennek az oka. -Csak fáradt vagyok és fáj a fejem.-mondta úgy mintha semmiség lenne. -Basszus, miért nem szóltál?-akadtam ki.-aludjon akkor.-kezdtem el lefekvéshez rendezni az ágyat. Amit ő megállított. -Hagyd, miattam ne aludjunk amúgy meg délután 1 óra van csak.-nézte meg a telefonján az időt -Na akkor délutáni alvást tartunk.-folytattam tovább a cselekedettemet. -Biztos? -Naná, én is fáradt vagyok. -több se kellet neki -Akkor aludjunk.-dobált le mindent az ágyról, koppanás halva a telefonját is, ami láthatóan nem nagyon érdekelte. Már elhelyezkedett alváshoz, engem is magához húzva de én nekem más terveim voltak. -Várj már-álltam fel mert újra megpróbált magához húzni.-lekene mosni magunkról a sót és a homokot. Mondjuk ez hamarabb is eszembe juthatott volna-gondolkoztam hangosan. -Jó akkor menj zuhanyozni.-mondta fáradt sóhajjal. -Aha, persze. Menj te, a végén bealszol.-hessegetem el és milyen jól tettem, miután végeztem és visszatértem ő már kiterülve aludt az ágyon.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Én mellé feküdtem, bebújtam a takaró alá, közelebb bújtam hozzá, nyomtam egy puszit a lapockájára majd hátat fordítva neki csuktam be a szemem. Mikor már majdnem elaludtam egy kart éreztem meg a derekamon és egy mellkast a hátamhoz közel. Egy puszit nyomot a hajamba, a fejet közé temette és aludt tovább.
Arra keltem fel hogy valami nehéz van a derekamon...sőt ez a nehéz még mozog is. Jaa hogy ez egy emberi kar..ÁCSI...MI? Egy emberi kar ? Jaa nyugi van emberek ez csak James. Aki továbbra is mélyen aludt engem átölelve ami nagyon aranyos lett volna ha nem kéne annyira nagyon pisilnem, így óvatosan kibontakoztam öleléséből és elosontam a mosdóba. Majd vissza terve vettem észre hogy az ágy üres vagyis nem egészen
